HULLÓ
Zsibong a sokat látott ódon folyosó, kipirult orcájú kisdiákok érkeztek. Élénk tekintetükben érdeklődő várakozás rejtőzött, vajon mit készítettek számukra, milyen élményben lesz még részük ezen a csodálatos napon. A Fő utcán át jutottak el hozzánk, szemükben a város gyöngyszemeinek fénye ragyogott: az Erzsébet park, melyet egykor a magyarok kedvenc királynéjának Sissinek mellszobra díszített. Vele szemben megcsodálták a mesebeli cifrapalotát, melynek szépségét a kacsalábon forgó héttornyos kastélyok cikornyái sem tudták túlszárnyalni. Ámulva lesték hogyan festi meg a besurranó napsugár legnagyobb királyainkat ábrázoló vitrázsokat, a Városháza dísztermében, és hogyan járja körbe a fény a Zsinagóga kupoláját, mielőtt ezernyi csillámra törne szét az eozin burkolaton, vagy a szentély aranyozott orgonájának sípjain. Mi jöhet még, talán csak nem egy unalmas pannó-kiállítás, vagy egy hosszúra sikeredett tudálékos előadás, mert abból már elegük van, és még csak most kezdődött el a tanév.
Ki kell használni minden másodpercet, nincs vesztegetni való idejük uncsi szövegekre, mert az osztálykirándulás szent dolog, örök emlék, a gondtalan diákévek koronája. A köszöntés és az üdvözlő beszéd kissé átlagosra sikeredett, de azért bizakodtak, mert hallottak ők már arról is, hogy múzeum raktárjainak rejtekén különleges ritkaságok lapolnak és arról is hogy, akár meg is lehet fogni, érinteni némelyiket.
Egyszerre csak figyelmüket, égészen váratlanul, egy, a folyosón lopakodó farkas vonta el, és többé már nem érdekelte őket semmi más, csak a farkas. De hova tűnt? Vajon élő farkas volt - á, az lehetetlen, mert Tarzanon kívül nincs olyan férfi, aki csak úgy a hóna alá csap egy termetes ragadozót.
De, sose lehet tudni, járjunk utána, mit is láthattunk valójában – súgtak össze a nebulók. Végig futottak a Magyar Galéria műalkotásain, majd Vojnics Oszkár afrikai trófeái között keresték a komát, de nyoma veszett. Maradt még egy lépcsőforduló, ahol mély csend honolt; lehet hogy ott lapul a ravaszdi- fontolgatták. Már mindenki ott tolongott a legbátrabb fiúk mögött, amikor hirtelen kitárult az ajtó, és három fenevad nézett velük farkasszemet.
Megfagyott bennük a vér, de nem a farkasoktól ijedtek meg, lépteket hallottak és elébük toppant a teremőr.
- Kissé elkószáltatok, no de sebaj, ha már itt jártok nézzetek szét - mondta szelíden. A folyosón látott farkas felkerült társai mellé a jégkorszakot bemutató vitrinbe, mellettük a hatalmas termetű, de már kihalt jégkori állatok maradványai sorakoztak. Gyapjas mamut és orrszarvú, bölények és vadlovak csontjai hevertek a mohával és zuzmóval borított talajon. Kérésükre elmesélték nekik hogy akkortájt (kb 12.00 évvel ezelőtt) a Kárpát – medencében, ugyan nem alakult ki összefüggő jégtakaró, de egészen más növények lakták mint amelyeket ma ismerünk. Hó - és vörösnyakú ludak éltek itt óriási számban, akárcsak ma az északi sarkvidék tundráin. Közben folyamatosan hullott a finom por, a lösz, két millió éven át, beborítva a Pannon alföld minden zugát. Itt a szemközti oldalon láthatók a lehullott porból kialakult meredek löszfalak és annak lakói.
Kevés hely van a Földön ahol ezek a csodálatos földtani képződmények ilyen jó állapotban fennmaradtak. Ahogy melegedett az éghajlat a sárgaföld felső rétege termékeny talajjá változott és rajta páratlanul gazdag rétek és erdők alakultak ki. Itt láthatók az egykori vajdasági füves puszták élőlényei, melyekből ma már alig maradt néhány hírmondó, ugyanis az történt hogy már a csiszolt kőkörszak idején az első földművelő emberek feltörték és megművelték a világ talán legtermékenyebb talaját. És a mese folyt és folytatódott, a szikes pusztákról, tavakról, mocsarakról, a homoki erdőkről, egészen a Törökkanizsai Tallián báró világutazó legendás éltútján át, az Ararat hegységen megfeneklett Noé bárkájáig.
Idén harmadik alkalommal valósulhatnak meg a diákkirándulások a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával. Nagyon fontos ez: két dolog miatt is. Végre alaposan megtervezett átgondolt tematikus útvonalon zajlik a program, a korábbi piacorientált, gyakran az utazási irodák által javasolt útiránnyal szemben , melyekből rendre kimaradtak a magyarsághoz kötődő tartalmak.
A másik dolog, amit fontos kiemelni, hogy az MNT mellett még sokan bekapcsolódnak és támogatják a programot, ezért a kirándulás ingyenes, és végre az osztályok minden tanulója részt vehet rajta. A történelmi események helyszínei, az épített örökség, a művészetek mellett a szervezők kellő hangsúlyt fektettek a természeti örökség megismerésére is.
Hogyan és milyen folyamatoknak köszönve alakult ki a mai élővilág, melyek a vajdasági táj egyedi jellegei, melyek azok a természeti értékek melyeket tudni és ismerni kell, amelyekre különösen oda kell figyelni. Az éghajlatváltozás okozta kihívások, milyen problémákat okoz az őshonos fajok elvesztése és a tájidegen állatok, növények megjelenése, a felszíni vizek szennyezése, és a termőföld elvesztése.
Az a feladatunk hogy lehetőséget adjunk a fiataloknak lakóhelyük és tágabb környezetük élővilága sokféleségének, egyediségének és szépségeinek megismeréséhez. Azt tudjuk csak igazán értékelni, megbecsülni, sajátunknak érezni, amit ismerünk. Természeti értékeink bemutatásával tudatosítani kell a jövő nemzedékeiben, hogy a természetes táj elemei, mint a víz, a levegő, a talaj, vagy az élővilág, a minőséges emberi élethez szükséges feltételeket is biztosítják, pusztulásukkal saját fennmaradásunk is veszélybe kerül.
Megosztás
