Járványok

„Nem árt észben tartani, amikor a kórokozókat vizsgáljuk, hiszen mint a Yersinia pestis példája is mutatja, elég egy apró genetikai változás, és hirtelen egy új világjárvánnyal találhatjuk magunkat szemben”.  Wydham Lathem amerikai mikrobiológus

A gazdasági udvarban terpeszkedett a kukoricagóré.  Egérszagú volt akárhányszor elmentem mellette, ezért ritkán játszottunk a közelében. A legtöbb gyerek irtózott az egerektől, de amikor morzsolás idején előkerült egy-egy fészek telis-tele még csupasz és vak apróságokkal, mindenki körém gyűlt és bámulták a ritkán látott lényeket. 

Általában nagyapám irányította a munkát, és ha észrevette, hogy patkány lapul a sarokban, mi csak távolról figyelhettük az eseményeket. 

A patkány veszélyes állat - mondta, ugrik és harap is, nem szabad bántani még a döglött állatot sem. Egy alkalommal megtaláltuk a fészket melyben már nagyocska süldők lapultak. A mozgásra azonban szétfutottak, egyikük a deszkakerítés mentén próbált kitörni. Csak a fejét, csak a fejét – kiabálták - csak a fejét, de elnézve az ijedt kis állatkát, inkább a farkát céloztam, így egérutat nyerve kisurrant az első repedésen.

Nem bántam, pedig gyakran kaptam is miatta, de csinos szürke bundája, okos gomb szeme és ártatlan tekintete sokáig kisért.

Sok-sok év múltán, egyetemi éveim során Mikes tanárúr egyik előadásán hallottam először, hogy a vándorpatkány, amit futni hagytam, mentette meg a fél világot a fekete haláltól, ugyanis megjelenése vetett véget a pestis járványnak Európában.

A pestis kórokozója az emberre viszonylag ártalmatlan Yersinia pseudotuberculosisból mutálódott Yersinia pestis bacilus, pálcika alakú baktérium. Ez a mutáns nagyon alkalmazkodóképes, és eddig sok változatát írták le.

A járványok kórokozóit egy Közép- és Belső-Ázsiában honos rágcsáló, az óriás versenyegér és a selyemút mentén közlekedő karavánok juttatták el Európába, ahol már az ókor idején egy szelíd természetű barátságos albérlő jelent meg a sűrűn lakott városokban, falvakban a házi patkány.

Nem volt vele gond, nem zavart senkit esetleg, a kamrákat dézsmálta ősszel. Neki is volt egy lakója a patkánybolha, akinek kellemetlen csípései sokkal több problémát okoztak. Vakaródzhatott mindenki rendesen.  A pestis baktériummal fertőzött bolháknak elzárul a garatjuk, ezért éheznek, és különösen agresszívekké válnak, bőszen támadnak emberekre, állatokra egyaránt. A karavánok mellet kereskedelmi hajók terjesztették a dögvészt ahol kikötöttek a lakosok akár felét is elpusztította.

Justinianus császár idején, aki maga is pestisben halt meg, Konstantinápolyban naponta 10 000 emberéletet követelt a fekete halál, régi magyar nevén a csuma. A betegség többször visszatért különböző formái voltak ismertek, mígnem csak 1894-ben a Pasteur Intézet munkatársa Alexandre Yersin felfedezte kórokozóját, de ellenszerét az antibiotikumot csak 1942-ben kezdték alkalmazni a gyógyászatban. Paul-Louis Simon jegyezte le elsőként a fertőzés útját, a pestisbacillus–patkány–bolha–ember láncolatot. Akkoriban lassan terjedtek a hírek az emberek (akárcsak ma) jobban hittek a kuruzslásban a hókuszpókuszban, a túlvilágiban,  mint a tudományban és nem láttak azonnal hozzá a rágcsálók és a bolhák irtásához, a kötelező tisztálkodáshoz, lakóhelyük településük általános egészségügyi körülményeinek javításához.

A járványokban akár 50 millió ember vesztette életét. Egyszer csak megtörtént a csoda, foganatja lett a sok könyörgésnek, imának, váratlanul megszűnt a járvány.

Mi okozhatta, hogy néhány évtized alatt eltűnt a ragály egész Európából?

A jelenség egy igen agresszív rágcsáló a vándorpatkány hirtelen megjelenésével magyarázható. Inváziószerű bevándorlása és elterjedése Európa egész területén a 18. században következett be, a házipatkányok a fertőzött bolhákkal együtt pedig csaknem teljesen eltűntek tájainkról. A felszabaditó seregek, pedig ahogy a dolgok rendje - sorra követeli, természetesen itt maradtak a kertek alatt, elszaporodtak (kb. ahány ember annyi vándorpatkány él a Földön) ezer más nyavalyát és gondot zúdítva nyakunkba. 

Hősi tetteikért hálából kidobott szemetünkkel etetjük, pontosabban hizlaljuk őket rendszeresen, nem is értik tudathasadásos elménket, mert egyidőben mérget is dobunk elébük meg kenyeret is, tonnaszám.

A nagy járványok után általában megváltozik a világ, minden tekintetben. 

Hogy a pusztítás és a halál fájó emléke intő példa legyen az utókor számára emlékeket és kegyhelyeket állítanak szerte a világon.

A szabadkaiak az 1738-as pestis idején fogadták meg, hogy a járványok védőszentjének tiszteletére Szent Rókus ünnepén, augusztus 16-án szigorú böjtöt tartanak, azaz csak dinnyét és kukoricát fogyasztanak, és hogy tiszteletére kápolnát építenek. Vidékünket sújtó utolsó pestisjárvány idején 1831-ben, az akkori hatósági rendelet szerint a városokba vezető utak mentén őrházakat és vesztegzárakat alakítottak ki. Ludaszpusztán (ma Hajdujárás) a Böge partján álló csárdát nevezték ki karanténnak, innen ered későbbi neve is, a Fekete csárda. Az épületet 1979-ben műemlékké nyilvánítottak. 

Tekintettel a jelenlegi járványhelyzetre, összevetve a régmúlt idők járványainak tanulságait a mai tudásunkkal, sajnos meg kell állapítani, hogy mint annyi más helyzetben újra kudarcot vallottunk. Szinte magunk ellen hívtuk ki a sorsot. Figyelmen kívül hagytuk azt a tényt, hogy a vírusos járványok 10-12 évenként ismétlődő szabályos ciklusokban ütik fel fejüket a világ valamely táján. Ezek az intervallumok gyakran a Nap tevékenységéhez illeszthetők.

Nem is kell nagyon messzire menni a múltba elég, ha csak a 2002-es kínai eredetű Sars, vagy a 2012-es Közel keleti Mers, járványt említjük. Mindkettőt koronavírusok okozták mindkettő zoonosis volt, ami azt jelenti, hogy valamilyen állatról ugrott át a vírus az emberre.

Tíz év elmúltával várható volt tehát egy újabb pandémia megjelenése, csak senki sem vette komolyan a kiszámítható tényeket. Nem vettük figyelembe azt sem hogy a globalizát világ üzletemberei gyakorlatilag mindenhol jelen vannak, így sikerült a koronavírusnak három hónap alatt eljutni a világ valamennyi országába. Azért itt meg kell jegyezni, hogy az első körből szinte teljesen kimaradtak a harmadik világ, az-az a mélyszegénység országai, nem azért mintha náluk annyira fejlett lenne az egészségvédelem, hanem azért mert náluk ismeretlen a jólét fogalma, mert teljesen kimaradnak a világot mozgató gazdasági érdekszférákból.

Arnaud Fontanet szerint, aki a párizsi Pasteur intézet vezetője - Az emberi, állati és környezeti egészség szorosan kapcsolódik egymáshoz, amit egészében kell figyelembe venni.  Mi továbbra is az emberi jóléttel törődünk, és az állati egészséggel való törődést megismerhette a világ a Vuhani - piacon, a környezeti egészségről pedig, az iparvárosok megtisztult levegője és a velencei lagúnák hattyúi mesélhetnek.

Hogy mennyire fogunk tanulni és okulni a történtekből, megjósolható. El fogjuk felejteni és ki fogjuk törölni emlékezetünkből minden kellemetlen részletét. Csak a szépre emlékezem alapon, mert valóban sokkal egészségesebb pozitív dolgokkal foglalkozni, de azért legyünk óvatosak, mert most jött el az a pillanat, hogy jól gondoljuk át, folytassuk-e ugyanúgy, mintha mi sem történt volna, vagy váltunk.

Amennyiben rossz döntést hozunk félő, hogy úgy járunk majd, mint a hajdújárási Fekete csárda. Amikor híre ment, hogy műemlékké nyilvánították, még abban az évben le is dózerolták. Teljesen, végleg, visszavonhatatlanul. A feledés homályába veszett, a hozzá kötődő történetekkel együtt elnyelte a végtelen idő, mintha nem is létezett volna sohasem.