Pixabay
Elrettentő cikkeket olvashat az ember országunk hulladékgazdálkodásáról, ami még nagyon gyerekcipőben jár a nyugati országokhoz képest. Rengeteg intézkedést és gyakorlatot kell bevezetni, és elsősorban lehetőséget megteremteni a polgárok részére Szerbiában, hogy minél biztonságosabban tudjanak túladni az általuk megtermelt hulladékon.
Sajnos ez egy nagyon hosszú és rögös út lesz.
Egyetlen pozitív tényező, amiből meríthetünk, az az, hogy a fejlettebb országok már gyűjtöttek elég jó és rossz tapasztalatot, és talán képesek leszünk más hibáiból tanulni a szerbiai hulladékgazdálkodási rendszer és új habitusok kialakítása során.
Bár soha nem jártam New Yorkban, szeretem a New Yorkban játszódó filmeket, van annak a városnak valami különös hangulata. Most itt nem a Szex és New Yorkra gondolok, inkább Woody Alen filmjeire. A Nagy Alma szinte elérhetetlen, főleg fejlettségi szintben.
New York City lakosainak a száma több mint 8,5 millió.
Értelemszerűen rengeteg hulladék termelődik ebben a városban, számszerűen 14 millió tonna egy évben. A vegyes háztartási hulladékot, illetve ami ennek minősül akár háztartásoktól akár jogi személyektől, az ún. New York’s Department of Sanitaion (köztisztasági hivatal) gyűjti be, és ennek a közvállalatnak az éves költségvetése 1,5 milliárd dollár. New York hulladékgazdálkodása példaértékű, korszerű mechanizációval, megszervezett logisztikával, újrahasznosítással, és csupán 2 lerakóval. Mondhatni, ilyet mi csak a Discovery-n láthatunk.
Ezért is érdekes, hogy ez nem volt ám mindig így.
Bár nem szükséges a több évszázados visszatekintés, de érdekességből mégis lapozzunk a történet elejére. New Yorkról első ízben egy olasz felfedező, Giovanni de Verrazzano tett említést, majd hollandok voltak az első telepesek, akik 1608-ban telepedtek le, akkor még Új Amszterdam nevű telepen. Ez a település Manhattan területén volt található, és 1655-ben csupán 2000 lakosa volt. 1664-re már 9000, és folyamatosan növekedett az itt élők száma. Az angolok 1665-ben foglalták el, és akkor kapta a New York nevet.
Már a hollandok idejében említést nyert a felhalmozott hulladék problémája 1657-ben. Egy akkori rendeletben a városatyák felszólítják a polgárokat és itt lakókat, hogy ne dobálják a szemetet, piszkot, hamut, elhullott állatokat és hasonló dolgokat az utcákra, mivel ez nem tetszetős a közösség számára, és veszélyes is. Ehelyett azokra a helyekre helyezzék a felsorolt dolgokat, ahol ezt jelzőtábla engedélyezi: a part közelében, a Városháza közelében, Hendrick pék közelében, stb. Pénzbírságot már ez az 1657-es rendelet is definiál február 20-án, majd a többszörösére megemel ugyanabban az évben december 3-án, mert a polgárok és itt lakók továbbra sem tartják be a rendeletet és az utcán hagyják szemetüket.
Hihetetlen, de mégis igaz, hogy a Nagy Alma, egészen az 1900-as évek közepéig nem rendezte a hulladék kérdését, és a hulladék 80%-át a Hudson és az East folyókon keresztül, egyenesen az óceánba juttatta. Voltak rendeletek, de mint az első holland lakosok, így a későbbi lakosok sem tartották be azokat. Sőt, a hulladék részét (főként hamut, köveket és törmelékeket) a szárazföld megnöveléséhez használták. A mai New York legelőkelőbb részei épültek szemétre, mint ezt az alábbi képen is láthatjuk, ahol még a hollandok idejében belakott félsziget méretarányosan rá van vetítve a mai Manhattanre.
((felsziget.jpg) a kép a Guardian honlapján jelent meg, forrás: New York Public Libraries/OpenStreetMap/Max Galka).
New Yorkban a 19. század végén nem volt szokatlan az állati tetemek látványa, akár heteken át (Newyork19szazadvégén.jpg – forrás: collectorsweekly.com)
E mellett problémát okozott az árnyékszékek használata is. Minekután nem az utcára löttyintették a new yorki lakosok az ágytál tartalmát, hanem bevezették az árnyékszék használatát, annak ürítését is meg kellett oldani. Erre a problémára vezették be a bár veszélyes, de igen profitabilis ún. nightman szolgálatot, azaz az éjjeli embereket, akik az éj leple alatt hordókba gyűjtötték az árnyszékek tartalmát, és az erre kijelölt helyekre öntötték azt, vagy egyenesen a Hudson és az East folyókba, ami nem csak szaggal járt, de a hajóknak is megnehezítette a kikötést. Idővel közegészségügyi probléma is adódott, hiszen azok a területek, ahol gyűjtötték az emberi és állati ürüléket, kutak közelében helyezkedtek el, így elkerülhetetlenek voltak a járványok, így például 1849-ben a kolera 5000 new yorki életét követelte, az akkor körülbelül fél millió lakost számláló városban.
(Az éjjeli ember, amint a hordókba gyűjtött szállítmányát szállítja - kép: nightman.jpg, forrás: Photo Library of Congress)
Az állati és emberi ürülék, és a hulladék elhelyezése az említett két folyóban tönkretette a vizek ökoszisztémáját, elpusztította azokat a növényeket és halakat, melyek annak természetes tisztíttatását végezték. Így a Hudsonban és az East Riverben is megindult az eutrofizáció folyamata, megnőtt az ürüléktől és más anyagtól a vizek nitrogén tartalma és elindult az algásodás, így megbolydult a környék természetes tápláléklánca is. A több évszázados felelőtlen szennyezésének köszönhetően, a filmekből ismert Brooklyn Bridge alatt folyó East folyó állat- és növényvilága szinte teljesen megsemmisült. Bár számtalan tényező indokolttá tette volna a védelmi intézkedéseket, mint ahogy már fent említettem, New York hulladékgazdasága és szennyvízkezelése az 1900-as évek közepéig terhelte az őt körülvevő vizeit és azok ökoszisztémáit.
Szemléltetésképpen, a szennyezés mértéke akkora volt, hogy több évtizedes intézkedések és dollármilliárdok befektetése után, csak 2013-ban nyilvánították újra biztonságosnak az úszók számára az East folyót, a Hudson folyót pedig 2016-ban. Viszont egyes kutatások rámutattak, hogy bizonyos torkolatoknál és bizonyos időjárási tényezők hatására, továbbra is kimutatható magas koncentrációba a szennyező anyagok jelenléte. (Ez persze nem bátortalanítja el a résztvevőket a Brooklyn Bridge Swimtől, amikor több százan úsznak a Brooklyn Híd alatt évről évre.)
Sajnos elődjeink, nem tudatosan, de sok olyan döntést hoztak, melyek ma halmozott veszélyt jelentenek környezetünkre, és a mi egészségünkre is. Ezeknek a hibáknak a szanálása és környezetkímélő rendszerek bevezetése, több milliárdos beruházásokat igényel, akár euróban akár dollárban, ekkora összegnél már eben guba.
De vannak apró tettek, melyeket mi is megtehetünk, hogy a halmozottan leterhelt, de még mindig élő környezetünket óvjuk. Nem kell sorolnom, tudjuk mik ezek. Ne legyünk lusták kímélni a környezetet! És talán belátható időn belül a mi vizeink is újból biztonságosak lesznek, mint a Hudson és az East.
Megosztás
