HULLÓ
“Sovány, mint a böjti szél” – szól a mondás és ilyenkor kihaltnak, szegényesnek tűnik a határ, de amikor éjszakánként felsüvítenek a száraz szelek, melyek homokkal fedik be az erdei csapásokat, a messzi délen vándorok milliói indulnak hazafelé.
A márciusi éjszakák csendjét madárszárnyak neszezése szövi át, madarak milliói húznak át felettünk észrevétlenül. Az utolsó hófoltokat emésztő langyos áramlatokkal érkeznek a Zsuzsanna madarai a mezei pacsirták, életet, vidámságot lopva a még szunnyadó mezőkre. Halk, csendes énekükkel üdvözlik a tétova napsugarat és a tanyák akácfáin gubbasztó örvös galambot, aki szintén a böjti szelek hátán érkezett téli szálláshelyéről.
A homoki erdők irányába indulok. Az őshonos tölgyesek helyén ma akác, nyár és feketefenyő ültetvények éktelenkednek, melyek ugyan lekötik a mozgó homokot, de jelenlétükkel kiszorítják a homokpuszta bennszülött lakóit..
A dűnék magaslatait az első vadvirágok a tarka sáfrányok fehérlő virágai borítják. Védett növényritkaságunk Észak - Bácska csak néhány pontján fordul elő. Veszélyeztetett faj, mert a gyepek feltörése leszűkítette életterét, a kirándulók és a piaci zugárusok is nagymértékben károsítják.
A már évtizedek óta tartó aszály után, végre bőséges eső öntözte meg a homokvidék aszott pusztáit. Hosszú idő után vízzel teltek meg síklápok kusza semlyékei és a láperdők kőrisfáinak támasztó gyökereit újra ellepte az éltető csapadék. Ősi ösztönök vonzását követve érkezek a vizek partjához. Ősi kapcsolat, ősi törvény, ősi szükség. A sárga rügyekkel díszített füzesek távoli csokrait remegve érintik a suhanó madárszárnyak. Már csak néhány öreg göcsörtös törzsű hírmondó maradt meg belőlük. Élőhelyüket lecsapolták, sokuk a hosszúra nyúlt tél áldozatává vált. Ahogy fogyatkoztak a vén matuzsálemek, úgy tűntek el türkizkék szalakóták, a bíbormellű kerti rozsdafarkúk és a jámbor kék galambok is.
A kis termetű böjti récék pergő hangja szólal meg a zsióka sűrűjéből, nagyböjt idején térnek vissza távoli pihenőhelyükről. Nevük is innen ered. Büszke tartású nyílfarkú récepár úszott elő a nádas takarásából. Nem is olyan régen még költöttek a Vajdaság szikesein, de sok más fajhoz hasonlóan ők is északabbra tették át költő területüket, így a rohamosan melegedő Kárpát - medencénk újabb fajjal szegényedett. A természet izgalmas kaland, ezernyi meglepetést tartogat, mert a rendszerek dinamikus, egyesek fajok eltűnnek, míg mások megjelennek. Egy apró nyárfaliget rejtekén bukkantam rá flóránk új jövevényére a fehér ibolyára. Csodálattal vizsgáltam a most érkezett vándort. Fotózgattam törékeny szirmait, de éreztem hogy már nem a faj első leírása foglalkoztatott, inkább üzenete és szimbolikája.
A természeti népek figyeltek az égiek üzeneteire. Azok szerint cselekedtek mert életük a tudástól, a bölcsességtől és a felismeréstől függött.
Később már csak szimbólumok maradtak.
A fehér ibolya szimbolikái: Mária alázatossága és Krisztus szenvedése. A szerénység, a remény, a megújulás, és az ártatlan fiatalság. Ártatlan fiatalság. Márciusban. A liget rejtekén ezernyi névtelen sír nyugszik őket díszítik az ibolyák. Fiatalok voltak és bátrak, vakmerőek és igazak. Hittek a jóban és bíztak a jövőben, életük árán is. Nekik köszönve ülhetek itt, hajthatok fejet a hősök előtt. Szívem azonban elszorul, amikor arra gondolok hogy hiába volt a harc, az ezernyi fiatal ártatlan áldozat, amikor ki tudja hanyadszor újra magyar, magyarra tör. Az ősi átok nem csendesül, maradt a viszály, az acsarkodás az értelmetlen, harc önmagunk ellen. Még akkor is lobban amikor Mátyás király évében emlékezünk és szobrot avatunk. Míg 1848 kegyetlen csatáikban szerbek és magyarok vére hullt, ennyi év után magyarok ágálnal magyarok ellen, kell e nekünk szobrot avatni, mikor, hol és miért.
Szégyen.
Ahogy a böjti szelek hívására előbújtak gyászukból az ibolyák hófehér csokrai, ahogy a 48-as ifjak is eleget tettek a haza hívásának, most nem okozhatunk csalódást mi sem. Mi akik igaz oldalon állunk, akik szobrot állítunk, mi akik tiszteljük az ártatlan ifjúság emlékét.
Megosztás
