HULLÓ
Lassan araszolt a hatalmas busz a hepehupás dűlőúton, a romos pusztatemplom valószerűtlen alakjának irányába. Már alkonyodott és az aszott levelű őszi szántók zizegését csak a Sóskopóra érkező darucsapatok lármája harsogta túl. Nem ilyen körülményekre tervezték a buszt, de ez van, a programot teljesíteni kell, vélik egyesek, mások pedig nem is viszik be a kirándulókat a középkori emlékhelyhez – elsősorban a vasúti sínek akadályozzák a közlekedést.
A többnapos diákkirándulások szinte kötelező eleme az egyik legjelentősebb kegyhelyünk, Aracs. A templom első írásos említése 1265-ből származik, és a régészek szerint a bazilika a 12-13. században épülhetett egy korábbi keresztény templom romjaira Szent Miklós tiszteletére.
Rendjén is van ez, mert a Délvidéken nincs más ehhez hasonló értékű műemlék. Megőrzését a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt programként kezeli, Magyarország Kormánya pedig egy milliárd forintot fordít a pusztatemplom restaurálására és környékének rendezésére az elkövetkező időszakban. Egy idegenforgalmi úticél kiépítését szeretnék megvalósítani, amelyen megmaradt az elmúlt évszázadok nyoma, mégis megfelel a modern kor elvárásainak.
A minap egy tanácskozáson vettem részt Mezőkövesden, pontosabban Zsóri fürdőn, ahol a Határtalanul program részleteit mutatták be a nyertes pályázóknak. A program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. Keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával (100% intenzitású) osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról. Közvetlenül kapcsolódnak az utazáson részt vevő diákok által tanult egy vagy több tantárgyhoz. Fontos cél egy-egy magyar tannyelvű oktatási intézmény meglátogatása, működésének megismerése is. Kulturális jellegűek (pl. színházi előadáson való részvétel a Magyar Kultúra Napján; képzőművészeti kiállításon, táncházban való részvétel; helyszíni megemlékezés, koszorúzás, műsor szervezése egy magyar történelmi emlékhelyen, egy író szülőházánál; templom, műemlék felkeresése; szórványban egy elhagyott temető meglátogatása.
Engem vendégelőadóként hívtak meg, hogy mutassam be Vajdaság nevezetességeit, pontosabban miért érdemes kirándulást szervezni a Délvidékre. Melyek a jellegzetes természeti értékek, a legfontosabb települések és a legjelentősebb történelmi események színhelyei, nevezetességek, melyek az egyetemes magyar kulturális örökség részét képezik. Könnyű dolgom volt mert a Délvidéki Értéktár már néhány éve lajstromba vette ezek nagyrészét. Az elhangzottak után felkértek, hogy tegyek javaslatot egy négynapos kirándulás tartalmi részének összeállítására.
Szabadkával kezdeném, ahol Kosztolányival sétálva végigjárnánk ismert regényeinek helyszíneit. Palics fürdő pompás épületei után a Ludasi-rezervátum nádasainak titkaival ismerkedhetnek meg a kiránduló diákok. Majd a Zenta ahol Savoyai Jenő 1697. szeptember 11-én sorsdöntő győzelmet aratott a törökök felett, az Aracsi-pusztatemplom, Pétervárad és a Karlóca, és ez még csak a kezdet mert, sorolhatnám jeles művészeink alkotásait, képtárainkat és múzeumaink gazadag magyar anyagát. Nagy érdeklődéssel hallgattak, mert kiderült, hogy alig ismerik Vajdaság látnivalóit, ezért nem is szerveznek hozzánk osztálykirándulásokat, vagy csak nagyon keveset. A 120 nyertes pályázóból csupán 7 (hét) választotta a délvidéki túrát.
Elszomorító és aggasztó. Úgy tűnik, már megint gond van a déli végeken. Pedig nincs, mert a jelenlegi kormányok rengeteget tettek annak érdekében, hogy végre rendeződjenek a két ország háborúktól, konfliktusoktól és véres megtorlásoktól terhes évszázadai. A beszélgetések során kiderült, hogy ennek a tartózkodó magatartásnak több oka is van. Keveset tudnak rólunk, értékeinkről, a vajdasági viszonyokról, a migránshelyzetről. Biztonságban lesznek-e a gyerekek Szerbiában, találnak-e partneriskolát, ahol még beszélnek magyarul – teszik fel a kérdést a szülők és a pedagógusok.
Csüggedés helyett, azonban most cselekvésre van szükség, mert ez az arány nem maradhat. Jelenleg a vajdasági programok szervezése csupán néhány lelkes egyénen vagy civil szervezet munkáján és jóakaratán múlik. Kevés a magyar nyelvű tájékoztató, útikönyv, térkép, illetve nem hirdetjük kellően a délvidéki programokat az oktatási intézményekben turisztikai börzéken, kiállításokon. Nem vagyunk jelen a médiában sem. Hiányoznak az infrastrukturális fejlesztések. Emlékhelyeink nagy része nem is közelíthető meg, nincsenek megfelelő magyar nyelvű feliratok, jelző táblák stb. Mivel ez a helyzet nem újkeletű magától nem is fog jobbra fordulni, ezért szakemberek bevonásával ki kell dolgozni egy olyan hatékony stratégiát melynek köszönhetően ezután sokkal több magyaroszági diák látogathat majd el hozzánk, barátkozhat vajdasági pajtásaival és megismerheti Bácska, Bánát és Szerémség ezernyi csodáját.
Megosztás
