A VMMSZ új elnöke

Interjú Sutus Áronnal

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség jubileumi ünnepségét megelőző tisztújító közgyűlésen megválasztották a művelődési ernyőszervezet új elnökét, Sutus Áron személyében. Vele beszélgettem terveiről, tapasztalatairól, a vajdasági magyar művelődési egyesületek helyzetéről, a VMMSZ anyagi támogatásáról és nem kerültük meg azt a kérdést sem, hogy a VMMSZ-ben két és fél évtizedig elnöklő  Dudás Károly,  a VMSZ elnökségének tagja, tanácsának elnöke, Sutus Áron pedig a Magyar Mozgalom alapító tagja. 

  •  Melyek azok a programok, amelyek megkülönböztetik a VMMSZ munkáját a VMMI munkájától? Sokan érzik úgy, hogy e szervezetek munkája között átfedések vannak.

A rendezvények tekintetében nagyon sok szálon kapcsolódik össze a két szervezet. Vannak olyan programok, amelynek főszervezője a Művelődési Szövetség, és Zentán történik, így a magyar kultúra napja vajdasági központi ünnepsége. A rendezvényre minden évben meghívjuk a Kárpát-medencei magyar művelődési ernyőszervezetek és intézetek vezetőit, munkatársait és természetesen az anyaország képviselőit is, akikkel közösen másnap, a Kárpát-medencei Kulturális Fórum keretében az éves közös terveket, programokat is egyeztetjük, átbeszéljük. A fórumot a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel közösen szervezzük.

De említhetném még a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóját, amelyet 1996-ban indított útjára a Szövetség, s amelyet 2006 óta az Intézet szakmai partnerségével szervezünk. A Találkozó ennek révén is tudott megújulni, tartalmában gazdagodni, naponta újságot kiadni, kísérőprogramokkal kiegészülni… A MAdT tábort közösen hoztuk létre, a Durindó és Gyöngyösbokréta háttérintézményeiként pedig szintén rengeteg szálon találkoznak a hétköznapjaink – s persze itt is, ekkor is a közösen átbeszélt munkamegosztás szerint. Az átfedés helyett tehát én az ügyek közös szolgálatát mondanám, amely ugyanakkor egy meghatározott, egyeztetett feladatmegosztás szerint zajlik, történik. Így volt közös program az amatőr színjátszó csoportok művészeti vezetői, majd rendezői számára szervezett Deszkára fel! című kétéves képzéssorozat is, amelyet három régiós központban szerveztünk meg.

A kérdésedet egyébként köszönöm: jó, hogy ezt most elmondhattuk. S ha már adott a lehetőség, megemlítenék még néhány további rendezvényt is: a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokat (idén huszonnegyedik alkalommal rendezzük meg), a Kóruspódiumot, a vajdasági magyar amatőr színjátszó csoportok fény- és hangtechnikusainak képzéseit…

De természetesen nem csupán a különböző rendezvények, kulturális-művelődési programok azok, amelyek terén más a vállalásunk. A Szövetség a művelődési egyesületek, tagszervezeteinek mindennapjaiban igyekszik minél fokozottabban jelen lenni, minél erőteljesebben részt venni olyan területeken is, mint az általános ügyvitel, pályázatírás, elszámolások, szakemberek felkutatása, kiközvetítése, információközvetítés… Mindez nem csak a négy fal között zajló munkát kell, hogy jelentse. A terepen levést is, és a terepen tapasztaltak rögzítését, összegyűjtését, majd összegzését, feldolgozását, a közös pontok kikutatását és az esetleges problémáknak a megfelelő szervekkel történő együttműködés révén való orvoslását, a közös megoldáskeresést is.

Minél erőteljesebb ez a munka, annál több feladat, kihívás is jelentkezik, s remélhetőleg ugyanennyi megoldás, segítségnyújtás, amely egyben esélyadás egy-egy, minél több magyar közösség, csoport, együttes további vagy zökkenőmentes működéséhez, megalakulásához, kilábalásához...! Óriási a mi felelősségünk is tehát – ahogy eddig is az volt! Meg kell találni, fejleszteni, folyamatosan elemezni kell a segítésnyújtás módját, módozatait is.

  • Mi a véleményed, szükséges-e a Szövetség munkájának újragondolása? A több mint 100 vajdasági magyar egyesület feltérképezése megtörténhet-e a közeljövőben? Hiszen mindezzel a Vajdasági Magyar Kulturális Stratégia is átfogóan foglalkozik.

Az előzőekben már talán beszéltem is azokról a dolgokról, amelyeket újra kell gondolnunk, pontosabban szólva át kell, újra kell szerveznünk. Ebben nagyban számítok, támaszként tekintek a Szövetség alelnökeinek, az újonnan megválasztott Elnökség tagjainak és a szakszolgálat, tehát a Szövetség alkalmazottjainak munkájára! S egyértelműen Dudás Károlyéra is! Azt hiszem, azt remélem, hogy mindenki számára a legfontosabb dolog, ügy a vajdasági magyarság megmaradásért közösen, szervezetten és teljes erőnkből cselekedni.

A több mint 100 tagszervezet jelenleg egy híján 110. A múlt szombati közgyűlésen hét szervezet – így az udvarszállási Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, a kelebiai Gaál Ferenc Magyar Művelődési Egyesület, a székelykevei Szalmaszál Művelődési Egyesület, a Palics Magyar Művelődési Egyesület, a topolyai Mara Amatőr Színház és a tóbai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület – tagfelvételi kérelméről döntöttünk. Óriási öröm, s még nagyobb felelősség is ez számunkra. Két egyesület a szórványból való. Udvarszálláson nemrég alakult újjá a szervezet, s nem is akármilyen elnöke van. Egy agilis, áldozatkész és a kis magyar közösségéért végsőkig elmenő személyt tisztelhetünk Horváth Gizellában. Az egyesület az idén megszervezi első néptánc- és honismereti táborát, úgy néz ki, hogy viselet vásárlására is sikerrel pályáztak, a működési költségeik finanszírozására is sikerült támogatást kapniuk, terveik között szerepel a közösségi térként szolgáló (bár nem saját tulajdonú) épület kisebb felújítása, alapeszközökkel való felszerelése. Apró csodák, de óriási esélyek! Lendületet, lelkesültséget, összefogást, reményt jelent együtt mindez -- a Hét Nap nemrég közölt Vele interjút, érdemes elolvasni. 

De, hogy a kérdésedre visszatérjek, illetve válaszoljak, igen, megtörténik: a terepen levés, az állandó és folyamatos kapcsolattartás (virtuális, telefonos) révén is. S hogy ebbe a feltérképezésbe mélységében mi fog beletartozni (hogy mindezzel a munkával a közös célok felé haladást segítsük), ezt természeten a Magyar Nemzeti Tanáccsal egyeztetve akarjuk meghatározni.

Sok adattal rendelkezünk már mi is, itt az alapvető kapcsolattartási adatokra gondolok, ugyanakkor a rendezvények során megannyi szakcsoporttal vagyunk kontaktusban, így ebben az esetben ezeknek az adattáraknak az összefésülését kell mielőbb elvégezni, s mindeközben természetesen a naprakészségüket, érvényességüket ellenőrizni.

  • Az elmúlt években a művelődési egyesületek nagy része fel lett újítva, azonban az épületek tulajdonjoga még ma sem rendezett. Mit gondolsz, mikor beszélhetünk arról, hogy azoknak az épületeknek, ahol az egyesületek próbái folynak, a jogi státusza megoldódott?

A Vajdasági Magyar Kulturális Stratégia létrejöttének folyamatában rengeteg más információ mellett a Magyar Nemzeti Tanács a tulajdonjogokat, illetőleg az ingatlanhasználat módozatait is igyekezett feltérképezni. Ennek révén, ezeknek az információknak a birtokában fel tudta mérni, hogy e vonatkozásban hol a legsürgetőbb a segítségnyújtás, s hogy milyen szintre kell emelnie azt. Néhány esetben ugyanakkor megrekedtek az ügyek: s nem azért, mert a jogászok nem értették a dolgukat, mint inkább azért, mert ezeknek az épületeknek a tulajdonjoga (csődbe ment szövetkezet, privatizálás révén tisztázatlan tulajdonjog) a község, az állam előtt még nem lett tisztázva, s sok esetben nincs is rá akarat. 

Tehát sok esetben elsőként el kell érni, hogy ezeknek a tulajdonjogoknak a tisztázását követően az egyesületek immár hivatalosan is birtokba tudják venni ezeket a tereket, s mindeközben azt is elérni, hogy tartós használatra megkapják az épületek használati jogát. Ez az első lépése, pontosabban ez az alapfeltétele (egy bérleti, tartós használatról szóló szerződés) annak, hogy egyáltalán beruházás jellegű felújításokra pályázhassanak. Akkor beszélhetünk tehát arról, hogy megoldódott ezeknek az épületeknek a jogi státusza, ha legalább ezt sikerült elérnünk.

S ha mindezt sikerült elérni, akkor azt hiszem, hogy még egy ponton sikerül a közösséget, a művelődési egyesület tagságát megerősíteni abban, hogy biztonságban érezhetik működésüket, hogy sajátként tekinthetnek ezekre a falakra, hogy megéri és érdemes törődni vele, hogy van és lesz egy olyan hely, ahová nap mint nap betérhetnek, s ahol tartósan folyik, folyhat az egyesületi és szakcsoporti tevékenység.

Persze akkor lenne ideális, akkor érezhetnénk a legjobban biztonságban magunkat, ha az épületek, ezek a közösségi terek saját tulajdonba tudnának kerülni. Mert láthattunk már sajnos néhány olyan esetet, hogy az önkormányzatok egy szempillantás alatt akartak megfeledkezni arról, hogy az egyesület által használt ingatlanba az adott szervezet mennyit épített bele, milyen mértékű felújítást végzett rajta, tehát hogy azt az ottani magyarság tartotta karba, álmodta újjá, tette lakhatóvá, otthonossá és otthonná… A Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség hathatós fellépésének hála, sikerült ezeket a helyzeteket orvosolni, ezeket a szándékokat meggátolni.

Fontos tehát az is, hogy amennyire csak lehet, jó legyen a viszony és a kapcsolat az önkormányzatokkal, hogy jelen legyen a magyarság az önkormányzatok, helyi közösségek vezetésében. Meg kell tudnunk védeni ekként is azt, amiért annyit tettünk, harcoltunk. Összefoglalva tehát, ebben az esetben is nagyon fontos az információk naprakészsége, és a folyamatos konzultáció a jogászokkal és a Magyar Nemzeti Tanáccsal.

  • Milyen bevételekből, támogatásokból tudja magát fenntartani a VMMSZ?

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség jogi státuszát tekintve civil szervezet, költségvetési eszközöket tehát közvetlenül nem hív le. Mint a legtöbb egyesület, művelődési szervezet, a Művelődési Szövetség is részt vesz a nyílt pályázatokon. A működési költségek finanszírozása kapcsán sokáig bizonytalan volt a helyzetünk. A megalakulástól, 1992-től 2006-ig a Szövetségnek nem volt állandó alkalmazottja. Dr. Szöllősy Vágó László főtitkárként az óriási munka után csupán szerény tiszteletdíjat kapott, Dudás Károly elnök úr az elmúlt 25 évben pedig önkéntesen végezte a munkáját. 2006-ban két személyt alkalmazott a Szövetség: a stabil működési keret megléte ekkor vált igazán fontossá.

A támogatottság a 2010-ig tartó időszak nagyon hullámzó volt, ugyanakkor 2010 óta, a magyar nemzeti-polgári kormány, az egységes magyar nemzet mellett esküt tevő, a szülőföldön való boldogulást és egyben az együvé tartozás érzésének megerősítését és új formáit támogató kormány megalakulása és újraválasztása óta, a Nemzetpolitikai Államtitkárság révén és neki hála, az alapvető működési költségek fedezéséhez szükség alap minden évben időben érkezik meg – persze, ehhez egyértelműen el is kell tudnunk számolni mind szakmai, mind pénzügyi tekintetben.

  • Mandátumod ideje alatt mely célok elérése motivál téged? Milyen újításokban gondolkodsz?

A legfontosabb egy reményeink szerint egy öt személyt számláló munkaközösség kialakítása, ennek a csapatnak a felépítése. Nagyon fontos a világhálón való jelenlét megerősítése, kialakítása. A terepmunka.  A szórványközpontokkal való szorosabb együttműködés.

Jelen lenni az összes kiemelt rendezvényen, de olyan ünnepeken is, amely lehetséges, hogy az adott közösség legfontosabb és egyetlen eseménye évközben. Az Elnökség tagjainak még erőteljesebb részvétele az éves tervek, a stratégiai célok megvalósításában. Azt is fontosnak tartom, hogy a régi testületi tagokkal, tisztségviselőkkel meg tudjon maradni a baráti és a partneri viszony. S bár lehet, hogy ilyet nem szokott kívánni magának az ember: de minél több feladattal szeretném szemben találni magamat, magunkat, s ekképp hathatós, tevékeny eleme, része lenni annak a gondoskodó és ezáltal marasztaló nemzetpolitikának, kiútkeresésnek és –kutatásnak, amelyet a közös munkálkodás, s nem az ékverés vezet.

  • A közéletünket ismerve, megkerülhetetlen az a tény, hogy neved a Magyar Mozgalom alapító tagjai között szerepel, azonban mégis megválasztottak a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnökévé, ahol Dudás Károlyt váltod.

A nevem igen, ott szerepel. Tagja már nem vagyok a Magyar Mozgalomnak (tavaly február óta). Az alakuláskor egyet jelentettem ki, ígértem meg a magam számára: amennyiben a szervezet megindul a pártosodás útján, vagy amennyiben részt akar, fog venni a választásokon, úgy nem fogok, nem kívánok tovább tagja lenni a szerveződésnek. Nem gondoltam volna az elején, hogy ez be fog bármikor is következni. S ha mindez nem is következett volna be, vannak, lettek más olyan pontok, események a szervezet életében, megnyilvánulásait tekintve, amely miatt a kilépés egyértelmű lett volna a számomra.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon