A vajdmagy egyetemista-kollegistákra vigyázó tekintet

Interjú Snejder-Sára Ildikóval

Ótos András

Tél van, végre hó is esett. Karácsony és szilveszter után vagyunk, de még nem teljesen vettük fel a munkatempót... mi, átlegemberek.

Azonban van egy réteg, amelynek ez az egyik legstresszesebb időszaka.

De nem azért, mert az anyja tömi bele a szármát, hogy ne legyen már olyan sovány, hanem azért, mert vizsgaidőszak van...

Logikus választás volt, hogy Snejder-Sára Ildikót kérem fel, hogy válaszoljon a JRV általam megfogalmazott kérdéseire, hiszen ő az Európa Kollégium, az Újvidéki Egyetem valamely/bármely karán tanuló vajdmagy egyetemisták kollégiumának az igazgatója.

Egyebek mellett arról is kérdeztem, mennyire kreatívak a kollegisták a házirend megszegésében.

Olvassák el a Szülők is és legyenek büszkék egyetemista és biztonságban tudott gyermekükre.

 

  • Ön az Európa Kollégium igazgatója. Ezen megbizatás előtt tartományi pénzügyi segédtitkár volt. Mennyire volt nehéz az átállás?

Az igazság az, hogy nem volt sok időm a gondolkodásra az átállás pillanataiban. Nagyon gyorsan és hatékonyan kellett a kollégium körül intézkedni, ahhoz, hogy időben beindulhasson a működése. Ezek a feladatok egészen mások voltak, mint amit addig dolgoztam, hiszen messze túlszárnyalták a csak pénzügyi teendőket. Nagyon nehéz és borzasztóan stresszes időszak volt ez számomra, nem titkolom. A legjobbat akartam, és nagyon büszke vagyok, hogy most kimondhatom, a kollégiumnak stabil és jó működési rendszere van. Rengeteg a feladat még előttünk, de azt gondolom, hogy az alapokat jól beindítottuk ahhoz, hogy megfelelő irányba haladjunk előre. 

 

  • Az Európa Kollégium, nemcsak mint épület új, hanem, mint intézmény is Vajdaságban. Mekkora kihívást jelentett ez Önnek?

Nagyon sok szempontból kihívás volt számomra egy teljesen új intézmény igazgatói szerepének a vállalása. Elsősorban hozzá kellett, hogy szokjak a gondolathoz, hogy személyemben testesül meg a vajdasági magyar közösség egyik legjelentősebb intézményének a vezetője.Ez egyidőben volt számomra megtiszteltetés és kihívás is. Másrészt,

magának az intézmény működésének a beüzemeltetése mellett, párhuzamosan kellett egy olyan rendszert is felállítani a szakkollégium terén, ami a magyarországi szakkollégiumokhoz hasonló, de ugyanakkor sajátos is, különös tekintettel a mi feltételeinkre és körülményeinkre.

Azt gondolom, hogy ezt mára sikerült is, a szakkollégiumi tevékenységünk programjának a megfogalmazása és annak hatékony alkalmazásának a beindítása, a 2016-os év egyik legnagyobb sikere.

  • Az Európa Kollégium házirendje minden kollégista számára ismert. Mégis mennyire kreativak a fiatalok annak megszegésében?

A házirend betartását a kollégium vezetősége nagyon komolyan veszi. Az intézménynek vannak szabályai és ezeket szigorúan be kell tartani. Ha nem így működnénk, akkor eluralkodna a káosz.

Egy olyan helyen, ahol közel négyszázan élnek együtt, és mindenki azt csinálná, amire éppen kedve támad, nem jó vége lenne.

Abból a felfogásból indulunk ki, hogy kollégistáink elsősorban azért vannak intézményünkben, hogy tanuljanak, és sikeresen befejezzék egyetemi tanulmányikat.

Közös kötelességünk, hogy biztosítjuk a feltételeket a jó tanuláshoz.

A szabálysértéseket elsősorban megelőzni próbáljuk, úgy, hogy hangsúlyozzuk kollégistáinknak a házirend betartásának fontosságát. Persze voltak és vannak, ahogy Ön fogalmazott „kreatív” ötletek kollégistáink részéről, de ilyenkor mindig reagálunk, és abban bízom, egyre kevesebb ilyen helyzet lesz.

  • Melyik volt az eddigi legfelemelőbb pillanata, amit igazgatóként átélt?

Rengeteg felemelő pillanat volt számomra a kollégium másfél éves működése alatt.

Nagyon örülök, amikor kollégistáink aktívan részt vesznek a kollégiumi életben, eseményekben, amikor látom, hogy sikerül őket egy közösséggé formálni, amikor látom bennük a magyar szellem kibontakozását. 

Ezen kívül minden probléma megoldása, amely a kollégiumot érinti,sikerélmény számomra, és természetesen az is, amikor látom a munkatársak törekvését, feláldozó munkájukat azért, hogy a kollégium egyre jobb legyen.

Az első évzáró rendezvényünk számomra nagyon megható volt, amikor képekben visszatekintettünk az elmúlt év legjelentősebb eseményeire. Könnyeztünk és nevettünk egyidőben.

Ekkor döbbentem rá, hogy mennyi mindent tettünk mindössze kilenc hónap leforgása alatt. Kemény és nehéz hónapok voltak, de megérte.

  • Hogyan értékeli: a női vezetők is lehetnek ugyanolyan jók, mint a férfiak?

Ebben igazán nem látok sok különbséget. Szerintem nem az ember nemétől függ az, hogy jó vezető lesz-e vagy sem. Inkább, a munkához és a munkatársaihoz való hozzáállástól.

Fontos, hogy az embernek vezetőként jó csapata legyen, és hogy arra törekedjen, hogy munkatársaiból a maximumot hozza ki.

A nőknél talán az jelent egy kis hátrányt a férfiakkal szemben, hogy érzelgősebbek, vagy legalább is kevésbé tudják kezelni az érzelmeket. Vezetői szerepben az érzelmeknek gyakran nincs helyük.

  • Mivel személyesen is ismerem Önt, tudom, hogy boldog feleség és büszke családanya. Nehéz mindent összeegyeztetnie?

Olykor igen, nehéz a gyerekekkel megértetni, hogy anya néha reggel elmegy otthonról és csak késő este ér haza. Az is gyakran előfordul, hogy fizikailag otthon vagyok, de nem velük foglalkozom, hanem a munkával. Ez eléggé bosszantja őket, nekem meg olykor lelkiismeretfurdalásom van.

Számukra különösen az este a fontos, hogy velük legyek elalvás előtt. Ilyenkor tudjuk átbeszélni a nap eseményeit, mesét olvasok nekik és a lámpaoltás előtti puszi és ölelés bár részben kárpótolja a napi elveszített pillanatokat.

Azt hiszem, hogy ezek a dolgok megannyi édesanyát és szülőt érint. Az embernek meg kell tanulnia jól szervezni az idejét. Én arra törekszem, hogy amikor a gyerekekkel vagyok, minél minőségesebben használjuk ki az együtt eltöltött időt.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon