Önkifejezés és meghallgatás

Interjú Tamás Katával

Fotó: Szabó Krisztina

Beszélgetőtársunk, a budapesti Tamás Kata közgazdászként végzett és marketing kommunikációval foglalkozott 17 évig. Majd 2010-ben kezdett el pszichológiával foglalkozni. Jó pár módszert Angliában és az Egyesült Államokban tanult, amit itthon is szeretne bemutatni. Ennek egyike az asszertív kommunikáció. Eleinte egy tiszta kommunikációs módszert kezdett el tanítani, ami inkább a segítőknek szóló, tudatalatti képeivel dolgozó, problémamegoldó technika. Míg a tiszta kommunikáció a meghallgatásról szól, addig az asszertív kommunikáció az önkifejezésről és a meghallgatásról is. Ma tudatosak vagyunk a kommunikációs problémákkal szemben és sokkal nagyobb lehetőségek állnak előttünk, hogy azon változtassunk -- mindezekről kérdeztük.

 

Az asszertivitás az az üzemmódunk, amikor képesek vagyunk nem csak a saját igényeinket meghallani és kifejezni, hanem mások igényeit is meghallgatni, és a kettőből olyan helyzetet, megoldást tudunk kihozni, mely mindkettőnk számára előnyös.

 
  • Mennyire sűrűek a programjaid és kikkel dolgozol?

Havonta 4 képzést tartok. Egy átlag tréningen a résztvevők életkora 35 körül mozog. Leginkább 12 fős csoportban szeretek dolgozni, mert az osztható kettővel, hárommal, néggyel és hattal, hiszen a tréning folyamán több kiscsoportos gyakorlat is van. Foglalkozom egyénekkel is, ám ezek a foglalkozások nem hosszabbak, mint 10 alkalom.

Nagyon gyakran olyan emberek jönnek, akik nem akarják megosztani a problémáit másokkal.

Dolgoztam már politikussal is, és cégbeli felsővezetőkkel is. Azok az emberek akik eljöttek hozzám, már önmaguk belátták, hogy problémájuk van a kommunikációval, és ők maguk szeretnének változtatni. Vannak, akik párban jönnek, de vannak olyanok is, akik ettől elzárkóznak, hiszen jobban ki tudnak bontakozni, ha az a másik nincs jelen.

  • De akkor hol van a határvonal a párterápia és az asszertív kommunikáció között?

Lehet, hogy nincs is éles határvonal, hiszen minden kontinuum. Volt már olyan esetem, amikor a pár egyik fele a szünetben magyarázatot szeretett volna adni a másik fél kijelentésére vele kapcsolatosan, én pedig tanácstalanul álltam kettejük között. Ezért tanulok most mediációt is, az emberek közötti mediálásra vonatkozó kommunikációt.

  • Mikor éri meg asszertívnak lennünk?

Azt gondolom, hogy alapból mindig megpróbálhatunk asszertívak lenni, de nem biztos, hogy mindig megéri. Amikor viszont hosszabb kapcsolatban vagyunk, mert valaki vagy a beosztottunk, vagy a főnökünk, vagy a párunk, akkor sokkal jobban megéri időt, energiát és pénzt ráfordítani arra, hogy működjön a kapcsolat.

Hiszen ha például egy étteremben sós levest kapunk, akkor rajtunk múlik, hogy megmondjuk-e a pincérnek, hogy ne haragudjon, de sós a leves és kérünk másikat, vagy egyszerűen felállunk és elmegyünk. Tehát ez döntés kérdése.

Amit viszont néha észreveszek magamon az az, hogy olykor én is manipulatív vagyok. Múlt héten 4 csoport dolgozott és az egyik csoport le volt maradva, mire én úgy biztattam őket, hogy a többiek már befejezték a feladatukat, de ez nem volt igaz. Manipuláltam őket, hogy siessenek.

  • Ezek szerint a manipulatív kommunikációnak van pozitív hatása is?

Ez egy érdekes kérdés, ezen még nem gondolkoztam. A manipuláció igazából rombolja a kapcsolatokat, se nekem nem jó, se a másiknak, ha így viselkedem.

  • Pedig épp azon gondolkodtam, az előző példád alapján, hogy ösztönzően is hathat. Lehet, hogy manipulatív voltál, de valahol az a jó szándék vezérelt, hogy utolérjék a többieket...

Erre szokták azt mondani, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Igen, vannak kegyes hazugságok, amikor azt gondoljuk végülis, hogy mindegy, de az asszertív ember az őszinte, nyílt és megpróbálja az igazat mondani.

  • Értem. Akkor ezek szerint a te életed sem konfliktusmentes?

Nem, távolról sem. Szerintem a konfliktusok hozzátartoznak az életünkhöz. Az a kérdés, hogy mit kezdünk a konfliktussal, hogyan tudunk leülni azzal szemben, akivel problémánk van.

Úgy kell megfogalmazni a kérésünket, meglátásainkat, hogy a másik ember azt képes legyen meghallani, hogy mindketten pozitív érzésekkel távozzunk a beszélgetésből.

  • Azt tapasztalom, egyre gyakrabban, hogy az embereknek, a kritikus hangnemmel szemben, nagyon nehéz őszinte bókot és dicséretet adniuk. Ez tanulható vagy emberfüggő?

Szerintem az embereknek saját magukat is nehéz megdicsérni. Ha magamat nehéz elfogadni, ha magam elé magas mércét állítok és azt gondolom magamról, hogy tökéletesnek kell lennem és csiszolhattam volna még magamon, akkor a többiekről is azt fogom gondolni, hogy ő is csinálhatta volna jobban, többet. Az önismeret a kulcs.

Ha sikerül megismernünk, hogy hol vannak a határaink, akkor képesek vagyunk arra, hogy elfogadjuk azt, hogy nem fogunk felkelni reggel hatkor, nem fogjuk megcsinálni a kimutatást, és nem fogjuk vasárnap, harmadszor is a hónapban, kiporszívózni a szőnyeget.

El kell fogadnunk, hogy halandóak, hibákkal teli emberek vagyunk, akik bizony nem fognak kiporszívózni harmadszor is a hónapban.

Ha pedig párkapcsolatról beszélünk, biztosan ismered az öt szeretetnyelvet

Van akinél a

bók, van akinél az

ajándék, vagy éppen a

minőséges idő,

szívesség, illetve a

testi érintés

tudatja azt, hogy szeretve van. Tisztázni kell egy párnak ezeket a dolgokat.

  • Neked ez miért éri meg?

Hitvallásom az, hogy az ember akkor tanul a legtöbbet, ha azt a dolgot, amivel ő foglalkozik, meg tudja tanítani másoknak. Ez számomra a legnagyobb tanulási lehetőség.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon