Magyar ifjúságkutatás

Interjú dr. Illés Boglárkával

Magyar Ifjúság Kutatás 2016 cím alatt látott napvilágot az a kiadvány, amely négyezer magyar határontúli fiatal gondolkodásáról, meglátásáról, családalapításáról és egyéb lehetőségeiről nyújt átfogó képet. Beszélgetőtársam dr. Illés Boglárka, az Emberi Erőforrások Minisztériuma ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkára, akit nem olyan régen Kárpátalján, a nyári szabadegyetemen volt szerencsém személyesen is megismerni, és aki lenyűgözött közvetlenségével, nyitottságával és szakértelmével. A vele készített interjúban a Kárpát-medencében élő magyar fiataloké a főszerep, különösképpen a vajdasági magyar fiataloké.

 

  • A 2016-ban végzett magyar ifjúságkutatás határon túli eredményeinek bemutatása Tusványoson történt meg. A gyorsjelentésben első helyen szereplő nemzeti identitás kérdése, a nyelvhasználat, az anyanyelven való oktatás fontossága mind-mind olyan lényeges visszajelzés, amely meghatározza a következő évek munkáját. Hogyan látod, milyen helyzetben van a Kárpát-medencei magyar ifjúság?

Valóban, Tusványoson került sor a sokak által már nagyon várt külhoni ifjúságkutatás gyorsjelentésének bemutatására, amely számunkra is nagyon fontos volt, hiszen régi adósságot törlesztett ezzel a magyar állam. Noha korábban, 2000-ben és 2015-ben is történtek már kutatások, adatfelvételek a külhoni magyar fiatalok körében, ez volt az első olyan munka, amely a négyévenkénti ifjúságkutatáshoz kapcsoltan, annak módszertani szempontból is szerves részeként, központi finanszírozásból valósult meg. Nem lehet kérdés, hogy ez a jövőben is így maradjon, hiszen ha Kárpát-medencei magyarságban gondolkodunk, akkor ennek a társadalmi pillanatfelvételekben is meg kell mutatkoznia.

– A külhoni magyar fiatalok esetében az első és legfontosabb, amit kiemelnék, hogy túlnyomó többségük, tehát bőven 80 százalék fölött,  a magyar nemzet szerves részeként tekint magára. Ez talán sokak számára evidencia, ám akkor, amikor sajnos még én is találkozom olyan magyarországi magyarokkal, akik „románnak” meg „szlováknak” titulálják az erdélyi és felvidéki magyarokat, fontos üzenetnek tartom a kutatásnak ezt az eredményét, amely mind a külhoni magyar közösségeknek, mind nekünk egyfajta megnyugtató megerősítést jelent.

 

– A magyarságuk a nyelvhasználatban is megmutatkozik, mert ahol rajtuk múlik, és nem a társadalmi környezeten, ott túlnyomórészt magyarul beszélnek és gondolkodnak. Magyarul beszélnek tehát a családon belül és a barátokkal (átlagosan 85 százalékban), és kevésbé gyakran, de alapvetően magyarul olvasnak újságot és számolnak magukban. Az a tény, hogy a hivatalokban (15-20 százalék) és a munkahelyen (30-50 százalék), vagy akár az orvosnál (30 százalék körül) szerényebb ez a szám, nem lehet csodálkozni. Az viszont figyelmeztető, bár nem meglepő üzenet volt a számunkra, hogy a tanítási nyelv esetében az óvodához, az általános iskolához vagy a középfokú oktatáshoz képest, ahol még a meghatározó többség magyarul tanul, a felsőoktatásban ez a szám drasztikusan lecsökken. Még Erdélyben is, ahol ez az arány a legmagasabb, csak a 32 százalékot éri el. Ez nyilván mutatja, hogy egyrészt szűkek a lehetőségek a felsőoktatás terén, ám arra is rávilágít, hogy fontos a minőségi képzési kínálat a magyar nyelvű egyetemeken is. Ugyanis a helyben történő érvényesüléshez elengedhetetlen, hogy a többségi nemzet szakmailag is elismerje a magyar nyelvű képzőhelyeket. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a magyar nyelvű oktatás nem jelentheti azt, hogy a többségi nyelven nem beszélnek a diákok.

 

Örömmel tapasztaltuk azonban, hogy a jelek szerint Kárpátalján, Erdélyben és Vajdaságban egy picivel magasabb a gyermekvállalási hajlandóság, mint Magyarországon, 2,2-től 2,4-ig terjed ez a szám.

Nem meglepő az sem, hogy az akaratlagos gyermektelenség marginális ebben a három régióban. Ám itt is leggyakrabban két gyermeket szeretnének összesen a fiatalok.

 

– Azt is látjuk, hogy a vallás fontosabb szerepet játszik a Kárpát-medencei fiatalok életében, mint a magyarországiakéban. A Felvidéket leszámítva – ahol sok szempontból inkább a hazai trendek a jellemzőek – a többi régióban 13-31 százalékig terjedt azon fiatalok aránya, akik saját bevallásuk szerint az egyház tanítását követik, ahogyan a „vallásos a maga módján” kategória esetében is jóval 50 százalék fölötti az eredmény. Kárpátalja a legkiemelkedőbb egyébként ebben a tekintetben, itt például csupán 1 százalék mondta, hogy nincs megkeresztelve, és csak 4 százalék a határozottan nem vallásosak aránya, viszont 30 százalék fölötti az egyház tanítását követők aránya.

– Érdekesség még, hogy az erdélyi és vajdasági fiatalok polcain valamivel több a könyv (218, 227 darab), mint magyarországi vagy felvidéki társaién (186, 109). Örömteli, hogy ezeknek a könyveknek a nagy része magyar nyelvű.

Ami még talán meglepő lehet, hogy a fesztiválok kedveltsége, az azokon történő részvétel jóval magasabb, 30-50 százalék körüli a kárpát-medencei fiatalok esetében, mint a Felvidéken vagy az anyaországban.

 

  • A gyorsjelentés alapján, a Kárpát-medencei magyar fiatalok körében a szülőföldön való családalapítás vagy az elvándorlási hajlandóság a nagyobb?

– Az adatok elemzése után azt látjuk, hogy a külhoni magyar fiatalok jelentős része foglalkozik a gondolattal, hogy külföldön vagy Magyarországon dolgozik majd, elsősorban a jobb megélhetés reményében.

Magyarországon a kárpátaljaiak 72%-a, a vajdaságiak 60%-a, az erdélyiek 47%-a és a felvidékiek 40%-a vállalna munkát. Ami az egyéb, más külföldi országokban történő munkavállalást illeti, elmondható, hogy a kárpátaljai fiatalok nevezhetők leginkább mobilaknak, kétharmaduk szeretne a jövőben más külföldi országban dolgozni.

Az adatok alapján azonban világosan látszik, hogy a külhoni magyar fiatalok elvándorlási tervei között inkább a munkavállalási célú tervek szerepelnek, mint egyéb lehetőségek. Az elvándorlás egyik fő oka a jobb megélhetés és a tapasztalatszerzés.

Láthatjuk ugyanakkor azt is, hogy a felvidéki fiatalok 50%-a, az erdélyiek 36%-a, a vajdaságiak 26%-a és a kárpátaljaiak 18%-a egyáltalán nem szeretne munkavállalás céljából Magyarországra jönni. Más külföldi országban pedig nem szeretne dolgozni a felvidékiek 50%-a, a vajdaságiak körülbelül egyharmada, valamint a kárpátaljaiak és az erdélyiek 21, illetve 26%-a.

 

– Ezek az eredmények egyrészt jelzik, hogy a külhoni régiókban bizony nincsenek könnyű anyagi helyzetben a fiatalok, ezt tetézi a kisebbségi lét. A tőlünk keletebbre és délebbre fekvő államokban egyébként is nagyobb hagyománya van a külföldi vendégmunkának, mint nálunk, különösen igaz ez Szerbiára. Nem meglepő reakció tehát egy fiataltól, hogy külföldön próbál szerencsét. Ezekre a folyamatokra figyelnünk kell, különösen arra, hogy pár év múlva visszatérnek-e ezek a fiatalok szülőföldjükre,vagy esetleg Magyarországra.

 

– A családalapítási szándékról összességében az mondható el, hogy három térségben, Erdélyben, Felvidéken és Vajdaságban 20% alatt marad a házasok aránya a 15–29 éves korosztályban, a válaszadók mintegy háromnegyede nőtlen vagy hajadon, és az élettársi kapcsolatban élők aránya is csupán 10% körüli ebben a három régióban. Az említett arányoktól Kárpátalja tér el jelentős mértékben, ahol a házasságban élő válaszadók aránya jóval magasabb, 32%-ot tesz ki. Kárpátalja esetében a többlet egyrészt a nőtlen/hajadon (62%), másrészt az élettársi kapcsolatban élő (4%) válaszadók alacsonyabb arányából fakad.

 

A kérdéssel kapcsolatban érdekes lehet megvizsgálnunk, hogy melyek azok a területei a fiatalok életének, amelyekkel összességében a legelégedettebbek. E tekintetben minden külhoni régióban azt találjuk, hogy ezek a baráti- és partnerkapcsolatok: egy 1-től 5-ig terjedő skálán mindkét területen kb. 4-es az elégedettségi átlag. Ez olyan adat, amely azt mutatja, hogy a fiatalok elégedettek személyes kapcsolataikkal, ami pedig komoly ösztönzőként hathat az otthoni családalapítás és nem pedig az elvándorlás irányába, és okot ad a bizakodásra, hogy a fiatalok nagyobb eséllyel maradnak szülőföldjükön.

 

  • A jelentés egy összehasonlító és egy régióspecifikus részt is tartalmaz. A vajdasági magyar fiatalokra mi a jellemző?

– Szerbiában az utóbbi másfél évtizedben lezajlott társadalmi és gazdasági folyamatok jelentősen befolyásolták a Vajdaságban élő magyar fiatalok státusát, életfeltételeit. Ne felejtsük el, hogy a külhoni régiók közül egyedül itt mondható el, hogy a magyarok kulturális autonómiával rendelkeznek. A kérdőív adatai alapján a vajdasági fiatalokról a következő kép rajzolódik ki:

– Nemzeti hovatartozás kérdésében a Vajdaságban élők 88%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, miszerint az „országban élő magyarok részét képezik a magyar nemzetnek” és a megkérdezettek csupán 7%-a utasította el ezt az állítást. A vajdasági fiatalok 81%-a mondta magát elsősorban magyar kötöttségűnek. Ezen belül 41%-a elsősorban a vajdasági magyarokhoz kötődik, 40% a magyarokhoz, 7% a vajdaságiakhoz, 3% pedig a szerbiai magyarokhoz.

Nyelvhasználat tekintetében elmondhatjuk, hogy a megkérdezettek 92%-a otthonában alapvetően magyarul beszél.

A válaszadók 7%-a vegyesen használja a szerb és a magyar nyelvet, 1% pedig többnyire szerbül kommunikál családtagjaival, ám ez a jelenség elsősorban a vegyes házasságban élőkre jellemző. A barátokkal folytatott beszélgetések esetében a vajdasági fiatalok 78%-a mondta, hogy többnyire magyarul beszél barátaival, 1% többnyire szerbül és a megkérdezettek kb. ötöde vegyesen mind a két nyelvet használja baráti körben. Ami a tévénézést, illetve az internethasználatot illeti, a vajdasági fiatalok 75%-a többnyire magyar nyelven nézi a tévét, 65%-uk elsősorban magyarul használja az internetet. Online közösségi oldalak használata esetén 69% használja elsősorban a magyar nyelvet.

 

– A családi állapotot feltérképező kérdések alapján azt látjuk, hogy a válaszadók 77%-a nőtlen vagy hajadon, és csupán 21 százalék a házasságban vagy élettársi kapcsolatban élők aránya. A párkapcsolatban lévő 15–29 évesek túlnyomó többségének (82%-ának) magyar a párja. A vajdasági fiatalok átlagosan 2,1–2,2 gyermeket szeretnének összességében.

 

– A vajdasági fiatalok 69%-áról elmondható, hogy vallásosnak vallja magát, ebből 13% az egyház tanításai szerint és 56% pedig a maga módján. A nem vallásosak aránya alacsony, csupán 12%.

 

– Közülük a többség már dolgozik (53%), de jelentős az oktatásban, képzésben részt vevők aránya is (39%). A vajdasági 15–29 éves korosztály valamivel több, mint fele, 52%-a tervezi, hogy a későbbiekben folytatja tanulmányait, vagyis továbbtanul, vagy valamilyen tanfolyamot végez, továbbképzi magát.

 

A kérdőívben igyekeztünk körbejárni a fiatalok szabadidő-eltöltésének formáit is. A válaszokból az látszik, hogy a vajdasági válaszadók szabadidős tevékenységei némileg eltérnek egymástól hétvégén, illetve hétköznap. Míg a hétköznapok legfontosabb időtöltése, hogy és interneteznek, illetve, számítógépet használnak (63%), addig a hétvégén főként a barátaikkal vannak. (62%).

 

Érdekesnek találtuk, hogy a kulturális terek és szabadidő eltöltésre alkalmas helyszínek közül a vajdasági fiatalok a kávéházakat, teázókat jelölték meg legmagasabb arányban, mintegy 90% jelezte, hogy évente legalább néhányszor jár ezekre a helyszínekre. Ennek az lehet az oka, hogy ez az a színtér, ahol találkozhatnak egymással a magyarul beszélő fiatalok, ezért a kávézóba járás nem csupán kikapcsolódás, hanem a nemzettársakkal való kapcsolattartás helyszíne is.

 

Meglepően magas (64%) azok aránya is, akik évente legalább egyszer-kétszer ellátogatnak színházba. A könnyűzenei koncerteket a fiatalok 63%-a látogatja. Vajdaságban a fiatalok 53–53%-a jár évente legalább néhány alkalommal könyvesboltba, valamint kiállításra, múzeumba, 50%-a pedig multiplexbe vagy más moziba. A könyvtár látogatottsága 48% a fiatalok körében, konditerembe, fitnesz klubba pedig 44% jár többször, mint évente egy alkalom. Art moziba és táncházba a válaszadók kb. negyede szokott járni, komolyzenei hangversenyre pedig ötödük. Operát csupán 7% látogat bármilyen gyakorisággal.

 

A kérdőívben rákérdeztünk arra is, hogy a fiatalok mit tartanak a legégetőbb problémáiknak. A vajdasági fiatalok esetében az anyagi- és létbizonytalanság, valamint a szegénység (29%) kerültek az első helyre. A megkérdezettek 22%-a jelölte meg továbbá a munkanélküliséget, az elhelyezkedési nehézségeket, 19% pedig az alkohol elterjedését. 13–14%-ot kapott a bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő és az elvándorlás, külföldre vándorlás. A válaszadók kb. tizede pedig a kilátástalanságot és a céltalanságot azonosította a vajdasági fiatalok legégetőbb problémájaként.

 

  • Lassan egy éve töltöd be az ifjúságpolitikáért és esélyegyenlőségért felelős helyettes államtitkári pozíciót. Találkozásunkkor azt hangsúlyoztad, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a politika igazából azt jelenti, hogy közösségért való tenni akarás. Milyenek a tapasztalataid, hogyan vélekednek a mai fiatalok a politikáról?

– Egyfelől továbbra is azt gondolom, hogy valóban, a politikával szembeni közöny, vagy akár gyanakvás talán annak tudható be, hogy a politika a fiatalok fejében elsősorban a tőlük távol lévő, az övékétől merőben eltérő élethelyzetű öltönyösök világa, akik vitatkoznak a parlamentben, nyilatkoznak a tévében, vagy köszöntőt mondanak a gimnáziumi vagy egyetemi évnyitón. Ezen kívül nyilvánvalóan érzékelik a médiából a politikai indíttatású szócsatákat, üzengetéseket, hallanak ügyekről, amelyeket nem mindig tudnak kontextusba helyezni. E mellett viszont a saját, közvetlen életükben nem tapasztalják a politikai döntések hatását, vagy nem tudatosítják, hogy az élethelyzetükben bekövetkezett – akár pozitív – változások is politikai döntések következményei.

Annyiban azonban árnyalnám a véleményemet, hogy a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 adataiból pont az látszott, hogy ha úgy kérdezünk rá a fiataloknál, hogy „Mennyire érdekli Önt a politika?”, és ezt egy ötös skálán kell jellemezniük, akkor egy szerény, 2,3 pontos eredményt kapunk. Ám ha úgy tesszük föl a kérdést, hogy „Mennyire érdekli Önt a közélet”, akkor a mutató máris 2,45-re ugrik. Ebből látszik, hogy mennyit számítanak a szavak; a közélet szó talán kissé tágabb, ám a politika szónál kevésbé konfliktusterhelt, és jobban kifejezi a közösségért való tevékenységet.

Az is árulkodó adat volt a kutatásból, hogy a fiatalok 64 százaléka válaszolta azt, hogy alkalmanként vagy rendszeresen beszélget a barátaival közéletről, a családban való közéleti diskurzus pedig ennél is gyakoribb, 72 százalékos.

Illetve az is érdekes, hogy amikor az intézményi bizalmat vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a nyilvánvaló kategóriák után (család, ismerős munkatárs, honvédség, rendőrség), a fiatalok a település polgármesterében bíznak meg a leginkább, a 19 százalékuk válaszolt így. Tehát az a szereplő, akinek a tevékenységét közvetlenül is látják, tapasztalják, máris nagyobb bizalmat ébreszt irányukban, mint például az Országgyűlés, amely távolinak tűnik nekik.

Ami viszont a közéleti aktivitást illeti, ott nem lehetünk elégedettek, ugyanis a fiatalok csupán 25 százaléka kapcsolódik valamilyen szervezethez, vagy végez közéleti aktivitást. Ezen belül – nem meglepő módon – a sportegyesületek a legnépszerűbbek, ám az biztató, hogy a második helyen a diák vagy hallgatói szervezetek szerepelnek. Ezen a területen tehát van még tennivalónk, fel kell hívnunk a fiatalok figyelmét annak fontosságára, hogy tartoznak valahová, csinálnak valami hasznosat. De azt el kell mondjam, hogy a munkám során rengeteg olyan fiatallal találkozom, akik nagyon is sokat akarnak tenni és tesznek is a közösségükért. Legutóbb például egy olyan szabadegyetemen vettem részt, ami felvételi előtt álló középiskolásoknak szól, ahol a – szinte még kortárs – egyetemisták osztják meg velük a tapasztalataikat, és oktatják őket. Azt gondolom, az ilyen és ehhez hasonló, sokszor láthatatlan példák azok, amelyekre rá kell világítanunk, és a támogatás mellett jó példaként kell bemutatnunk.

Egyébiránt – ha már a hasznos tevékenységekről beszélünk - hasonló célokat szolgál az Önkéntesség személyre szabva nevű uniós pályázat is, amelynek az a lényege, hogy fiatalok a középiskolai tanulmányaikat követően minimum fél év, maximum egy év időtartamban különböző helyeken – például egy idősotthonban vagy a polgárőrségnél vállalhatnak önkéntes munkát. Itt nem csak hasznos szakmai tapasztalatot, hanem állampolgári tudást szerezhetnek, ez által jobban megalapozva a pályaválasztást is. Az is cél, hogy a fiatalok elsajátítsanak valamit abból, amit közszolgálati etikának hívunk. Azt gondolom, hogy az önkéntes tevékenység segíti a társadalmi felelősségvállalás kialakulását, elmélyítését, az aktív, cselekvő állampolgár létrejöttét.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon