A per (II.)

Interjú Sóti Attilával

Fotó: Ótos András

Hétfőn, 2017. június 26-án megérkezett a Vajdasági Magyar Diákszövetség jogi képviselőjéhez a diákszervezet Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara ellen folytatott per ítélete, melynek indoklását mintegy 22 oldalon keresztül olvashatjuk.

A bíróság a diákszervezet keresetét elutasította – minderről Sóti Attilát kérdeztem.

  • A Vajdasági Magyar Diákszövetségnek sikerült egy tanút is találnia, aki azonnal, beidézés nélkül megjelent az egyik tárgyaláson, és hajlandó lett volna tanúskodni arról, hogy 2015-ben szerb nyelven felvételizett a Jogtudományi Karra, annak ellenére, hogy azt gondolta, magyarul fog. Mindennek következtében nem szerzett elég pontot a felvételi vizsgán, emiatt önköltségre került, majd kénytelen volt egyetemet váltani. A bíróság a tanú kihallgatását nem engedélyezte, hiszen annak neve nem volt az előkészítő tárgyaláson felterjesztve. Az adott tárgyaláskor pedig nem volt kéznél egy fordító sem, így emiatt sem tudták kihallgatni a tanút. Hogyan vélekedsz minderről?

Először is nagyon örültem annak, hogy jelentkezett valaki nálunk, aki tanúskodna ebben az ügyben, hiszen nagyon nehéz dolgunk volt. Sajtótájékoztatókon keresztül kerestük a jogsértetteket, mivel már magát az eljárást olyan irányba vitték az illetékesek, hogy valakit, mondjam úgy, épkézláb embert kellett felmutatnunk, hogy bebizonyítsuk, hogy a jogsérelem fennáll, különben az egész ügy tárgytalanná válik.

Nyilván érthető, hogy nem jelentkeztek nagy számban a tanúskodást bevállaló diákok azt követően, hogy az ügyvédünktől a Jogtudományi Kar 2016. novemberében a doktori címet megvonta. Ez ijesztően hatott az érintettekre.

A tanúnk tavasszal, március végén keresett fel bennünket. Az ítélethirdetést megelőző tárgyaláson megjelent velünk, azonban, a szakértők szerint is, a tanú kihallgatása a bíró jóindulatán múlott. Annak ellenére, hogy nem volt ugrásra kész ember a bíróságon, aki hivatalos tolmács lenne, a bíró elrendelhetett volna legalább egy fél órás szünetet, hogy megoldjuk az előállt helyzetet, és hogy tolmács segítségével a tanú vallomást tudjon tenni. Kaotikus helyzet állt elő, mert a tanú az utolsó pillanatban jelentkezett, így nem volt már lehetőségünk a megfelelő formalitások, szabályok betartására, ami az ő beidézését illeti.

Ő az egyértelmű bizonyíték arra, hogy társaival kérték a magyar felvételit a tolóablaknál, de azt elutasították.

Azt mondták, hogy kizárólag szerb nyelven van a felvételi vizsga és nem lehet a kisebbség nyelvén felvételizni.

Azonban bízom abban, hogy ennek bizonyítására megtaláljuk a lehetőséget másodfokon, mert mindenképpen fellebbezünk.

 

  • Nem lehet megkerülni magát a tényt sem, hogy az ítélet 2017. június 26-án érkezett meg. Az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karára június 21-én, 22-én és 23-án lehetett átadni a felvételi jelentkezéseket, amikor a leendő magyar joghallgatók még nem értesülhettek az indoklás részleteiről, ebből kiindulva pedig nem tudhatták feltétlenül, hogy az erre szánt űrlapon kérhetik a magyar nyelvű felvételizést. Mit gondolsz, némi szándékosság felfedezhető-e a kikézbesítés dátuma kapcsán?

 

– Nyilván az egész eljárásnak, ami 16 hónapig elhúzódott, sokszor voltak olyan pillanatai, amit nem tudtunk már hogyan értelmezni. Egy évvel ezelőtt ugyanez a bíróság kötelezte a Jogtudományi Kart arra, hogy szervezze meg a következő évben magyarul is a felvételit, ami előrevetítette azt, hogy az ügyben a diákszervezetnek van igaza. Ez aztán, egy-két hét lefolyása után, a fellebezéseket követően, teljesen el lett törölve, majd ezt követte a doktori cím visszavonása és a bíróváltás. Utána a megjelent tanú nem lett kihallgatva, nem volt jóindulat, majd elutasították a keresetünket. Emiatt nem zárnám ki a lehetőségét annak sem, hogy igen, összjáték van a háttérben.

Laikusként a 22 oldalas indoklás 3 mondatba lefordítva számomra azt jelenti, hogy például Újvidéken az egyik sugárúton végighajtok 90-nel, megfog a rendőr és készít erről  fényképet. Az ügy biróságra kerül, azonban nekem lesz igazam, amennyiben nem tudja a rendőrség bebizonyítani azt, hogy én ezzel bárkinek is az életét veszélyeztettem volna. Miközben egyértelmű, hogy megszegtem a törvényt.

  • Tehát a helyzet a következő: amennyiben a magyar diák megjelöli a tartományi határozat űrlapján, hogy magyarul szeretne felvételizni, de azt a Jogtudományi Kar nem engedélyezi, panasszal kell, hogy éljen. Miután panaszára újfent negatív visszajelzés érkezik, akkor már lehet diszkriminatív bánásmódról beszélni. Gondolkodtatok-e azon, hogy szeptemberben, a második körben, ezt az utat végigjárjátok?

 

Mint tudjuk, a panasz egy hivatalos dokumentum, aminek beadását személyesen kell megtenni, ami akár többszöri leutazást is jelenthet. Továbbá a felvételi bejelentése és maga a felvételi vizsga között jó, ha van egy hét különbség. Szerintem abban mindannyian egyetértünk, hogy nem közvetlenül a felvételi előtt kell megtudnunk azt, hogy magyarul felvételizhetünk-e, hiszen a felkészülés nem egy-két napot vesz igénybe.

A sors fintora viszont az, hogy az ellenünk összeesküvők öngólt rúgtak, ami a jövőt illeti, és amivel mi mindenképpen élni fogunk.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon