Az új felelős szerkesztő

Interjú Szakács Áronnal

Július elsejétől hivatalosan Szakács Áron a Vajdasági Televízió magyar szerkesztőségének új felelős szerkesztője, aki  az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén diplomázott. Kilenc évvel ezelőtt került a Vajdasági Televízió magyar szerkesztőségébe. A szerkesztőségben uralkodó állapotokról, a kinevezéséről és terveiről beszélgettünk Újvidéken, a TV épülete mögötti kávézóban.

  • Nem olyan régen, még igazán hangos volt a médiatér az RTV körüli leváltások, botrányok kapcsán. Milyen most a hangulat?

–  Azt tudni kell, hogy ezek a botrányok soha nem érintették közvetlenül a magyar szerkesztőséget, illetve egyik kisebbségi szerkesztőséget sem. Bennünket békén hagytak.

De mindenkinek, úgy a magyar munkatársaknak is egyéni döntésük volt, hogy csatlakoznak-e a "Podrži RTV" elnevezésű mozgalomhoz vagy sem. Úgy gondolom, hogy a mi szerkesztőségünk a vajdasági szórvány magyarságának a lakmusz papírja, mert minden olyan dolog, ami a vajdasági magyarságot érinti, bennünket is érint.

Az elmúlt két évben négy állandó munkaviszonyban lévő fiatal munkatárs mondott fel és az ő pótlásuk azóta sem történt meg. Azért fájó ez az eset, mert mindannyian már megértek arra, hogy önállóan szerkesszenek. A szerkesztőségi létszám azonban ettől nagyobb létszámmal csökkent, hiszen voltak olyanok, akiknek sikerült megélniük a nyugdíjas kort, de olyanok is sajnos, akik még a munkaviszonyukban elhaláloztak. Mi most abban az átokban szenvedünk, amiben a vajdasági magyar értelmiségi kör is: a fiatalok pótlása szinte lehetetlen feladat. Mindez talán azért van, mert a TV nem tud olyan megélhetési alternatívát nyújtani a fiataloknak, hogy azok nálunk maradjanak, de olyat sem, amivel vonzóvá válna a pályakezdők előtt. Emiatt a középső generáció hiányzik a szerkesztőségből. Az sem mellékes, hogy a mi szakmánk bölcsész diplomát kíván, de Újvidék ilyen szempontból nem vonzó a fiatalok számára, mert periférián van, hiszen ha a kultúra, művészet területére gondolunk, sokaknak Szabadka vagy Zenta jut inkább az eszébe.

  • Mekkora létszámmal dolgozik ma a magyar szerkesztőség?

– Mivel a létszámstop továbbra is korlátoz bennünket, ezért nem tudunk új munkaviszonyt létesíteni. Tiszteletdíjasaink vannak, de tudni kell, hogy a törvény az ő létszámukat is korlátozza. Ezenfelül ez a státusz nem is jelenthet vonzó perspektívát szerintem a fiataloknak.

A szerkesztőségi létszám tudósítókkal, tiszteletdíjasokkal, ügynökségeken át alkalmazottakkal, mindenkit összeszámolva, körülbelül 35 embert foglal magába. Már a meglévő műsorainknak a tisztességes elkészítése, azoknak a képernyőre juttatása komoly erőfeszítésünkbe kerül. Bizony sokszor túlórázni kell, de a kollegialitás, az egymás közötti tisztelet az ami lehetővé teszi az akadálymentes műsorkészítést.

Most, hogy erről beszélünk, rájöttem, hogy tulajdonképpen hálátlan időszakban kerültem a szerkesztőség élére, mert a létszámunk tényleg minimális. A szerkesztőségnek a műsorpercei az elmúlt években nem hogy csökkentek volna, hanem növekedtek. Folyamatosan új műsorokat készítünk, de most nyáron, a szabadságok ideje alatt néha 150 százalékon kell a munkatársaknak dolgozniuk. Ez a megfeszített munka azért olykor rányomja a bélyegét a szerkesztőség hangulatára is.

Azt azért el kell mondanom, hogy az összes újságírói terület közül a televíziós munka a legösszetettebb.

Egyrészt nem tud önállóan dolgozni nálunk az újságíró, magas szintű együttműködést igényel a munka elvégzése, hiszen forgatócsoporttal kell együtt dolgozni. A mobilitásunk is korlátozva van olykor, hiszen ezek mind adminisztratív vonzatú dolgok. Ha nem foglaljuk le időben a forgatócsoportot, nem jelezzük időben a terveinket, a vágónak nem lesz anyaga, amit össze kell vágnia. Emiatt nem elég a jó íráskészség, hiszen mindez szervezői készséget is igényel, de a lámpalázát is le kell küzdeni, mert meg kell jelenni a képernyőn. Ebben a szakmában nagyon gyorsan és hatékonyan kell dolgozni.  Sok időbe telik az, mire valaki önálló munkavégzésre lesz alkalmas, szerkesztőként is.

  • Beszéljünk egy kicsit a kinevezésedről. Váratlanul ért?

A szerkesztőségen belül természetesen téma volt az új felelős szerkesztő megválasztása. A beszélgetéseink folyamán világossá vált számomra, hogy a szerkesztőségi tagok egy része úgy gondolta, hogy jó lenne, ha még valaki átadná a pályázatát a felelős szerkesztői posztra kiírt belső pályázatra az addigi megbízott felelős szerkesztő mellett. Közös megállapodással mellettem döntöttek a munkatársak és én elvállaltam. Utolsó napon nyújtottam be a pályázatomat. Ennél a választásnál a Magyar Nemzeti Tanácsnak már véleményezési joga volt, és a Tanács Tájékoztatási bizottsága 12:0 arányban mellettem szavazott. Egyedül azt sajnálom, hogy nem lehetett kikérni a szerkesztőségünk véleményét is.

Emiatt most feladatként élem meg azt, hogy bebizonyítsam a szerkesztőségi tagoknak, azoknak is, akik esetlegesen nem mellettem voksoltak volna, hogy meg tudok felelni az elvárásoknak. Mindent megteszek majd azért, hogy olyan légkört teremtsek meg a szerkesztőségben, ami mellett lehet hatékonyan dolgozni.

  • Mi az, ami motivál téged?

Az, hogy mindazt a tapasztalatot - még ha egyesek szerint kevés is az a kilenc év, ami mögöttem van a szakmában- amit eddig gyűjtöttem, ezen a pozíción kamatoztatni tudjam. Most még abban a korban vagyok, amikor még van bennem annyi munkabírás, lelkesedés, hogy mindezt megvalósítsam.

Emlékszem, úgy jöttem ebbe a szerkesztőségbe, hogy az akkori szerkesztővel azt beszéltük meg, hogy elsődlegesen külpolitikával fogok majd foglalkozni, de a sport sem állt tőlem messze. Na meg a vallás sem, hiszen egyházi iskolába jártam, ráadásul katolikus iskolába, reformátusként. Meg persze a kultúra. Szóval ez a négy terület volt az, amivel nekem foglalkoznom kellett volna. Az elején ez így is volt, azonban később elkezdtem a belpolitikával is foglalkozni, hiszen a Napjainkat is szerkesztettem bő két éven keresztül. Az elmúlt, közel három évben csak sportújságírással foglalkoztam, ami nekem valóban szívügyem és szeretem is csinálni a sportot.

Azonban éreztem hogy mindez már számomra kevés, több van bennem. Külső, de belső hatások következtében is a szerkesztőség helyzete olyan szinten romlik, hogy lelkiismeret furdalásom lenne, ha nem próbálnám mindezt megállítani.

  • Milyen változtatásokra számíthatunk tőled a műsorok tekintetében?

A mostani időszak, a szabadságok miatt, a túlélésről szól. Ez azonban valamilyen szinten előnyt is jelent számomra, mert az őszi, rendes műsorrács visszaállításáig időm van arra, hogy átgondoljam, milyen változtatásokat fogok majd kieszközölni.

Elsődleges célom az, hogy a meglévő műsorainknak a színvonalát emelni tudjam. Ezen kívül szeretném, ha úgy tudnék majd vérfrissítést végrehajtani és új embereket a szerkesztőségbe bevonzani, hogy az minőségi szempontból is fejlődést jelentsen. És szeretném, ha Vajdaság minden pontjába eljutnánk, hiszen mi értetek, a vajdasági magyar emberekért vagyunk.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon