Akitől a professzor úr meghökkent

Interjú Novák Attilával

Fotó: Erdődi Edvina

Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna, amikor megismertem Novák Attilát. Közös barátokkal, egy kis piros autóban száguldottunk Újvidékre, a Jogi Karra, hogy megírjuk a felvételinket.

A harmadik évfolyamon, dr. Szalma József professzor úr összegyűjtötte a magyar anyanyelvű hallgatókat, és az első találkozónkon elhangzott kérdésekor, hogy ki melyik középiskolából érkezett, megdöbbenés ült ki az arcára, hiszen Attila a szabadkai Műszaki Szakközépiskola után választotta a jogi pályát. Ma is azt vallja, hogy maga a jog is egy logikai rendszer, még ha nem is olyan zárt, mint a matematika, vagy más természettudományok. 

Novák Attila ma Deli Andor, a Fidesz vajdasági származású európai parlamenti képviselőjének asszisztense.

  • A felsőfokú tanulmányaid befejezése után, melyek voltak szakmai életed legfőbb állomásai?

Az alapfokú jogi tanulmányaim elvégzése után több bíróságra is beadtam a jelentkezésemet, hiszen szerettem volna minél előbb letenni az igazságügyi vizsgát, amihez legalább két év bírósági gyakornoki idő szükséges. Az Újvidéki Gazdasági Bíróságon kezdtem, párhuzamosan pedig folytattam a mesterfokú tanulmányaimat is a városban. Az első hónapot a bíróság irattárában töltöttem, ahol a bírósági ügyek és akták adminisztrációs oldalával ismerkedtem meg. 

Ezután bírót kellett választanom, aki mellett végül több mint egy és fél évet töltöttem. A sors úgy hozta, hogy először egy kisebbségi, goranac bíró mellé kerültem, azután pedig egy szlovák bíró mellé sodort az élet. Mindkét bíróval nagyon jó együttműködést sikerült kialakítanom, mert valahol tudtuk, éreztük, hogy mi, a kisebbséghez tartozók, nehezebb helyzetből indulunk, mint a többségi nemzethez tartozó társaink.

Napi szinten részt vettem a tárgyalásokon, több mint 100 ítélet megfogalmazásában segítettem. Ekkor szereztem meg a gyakorlati tudásom jelentős részét.

A gyakornoki időszak végén az alapfokú bíróságon is gyakornokoskodtam, ahol általános kártérítési, majd munkaügyekkel foglalkoztunk.

A gyakornoki munkával mindössze annyi volt a probléma, hogy térítés nélküli, és hát Újvidéken elég költséges az élet.

Hozzátenném, hogy ebben az időben lépett életbe a létszámstopról szóló törvény, és így nem láttam annak lehetőségét, hogy maradjak a bíróságon. Ezért úgy döntöttem, hogy ideje továbblépni.

Ekkor újra hazaköltöztem Kishegyesre. Fél munkaidőben sikerült elhelyezkednem a szociális központban, jogi referensként. Majd

2014 szeptemberétől a kishegyesi önkormányzat közigazgatásánál kaptam munkát, ahol az általános közigazgatási osztályt vezettem. Sokrétű, szerteágazó munkám volt, nagy tapasztalatra tudtam ekkor is szert tenni.

Időközben sikerült az igazságügyi vizsgán is átesnem, majd közbeszerzési hivatalnoki vizsgát is tettem. A közbeszerzési eljárások szakszerű lefolytatása is magas fokú odafigyelést igényel.

Korábban azt gondoltam, hogy a nagyvárosban több lehetőség van és könnyebb érvényesülni, viszont én pont az ellenkezőjét tapasztaltam.

Egy kisebb közösségben, gondolok itt Kishegyesre, könnyebb volt érvényesülnöm, hiszen kevesebb a szakember, és jogászokból is hiány mutatkozott akkoriban.

  • Tavaly egy olyan munkaajánlatot kaptál, aminek nehezen lehetett volna nemet mondani, ám az új munkahelyed nem csak Kishegyestől, hanem magától, Vajdaságtól is távol van. Hogyan élted meg Deli Andor európai képviselő úr azon felkérését, hogy dolgozz nála, az Európai Parlament brüsszeli irodájában?

Nem számítottam a megkeresésre. Nagyon váratlanul ért, hiszen kevés Szerbiában élő embernek adatik meg az a lehetőség, hogy az Európai Parlamentben dolgozzon.

Deli Andor képviselő urat akkor még nem ismertem személyesen, mindössze a médián át követtem munkásságát. Pár nap gondolkodási idő után, miután megbeszéltem a családommal és az akkori barátnőmmel, aki ma már a feleségem, persze, hogy igent mondtam a megkeresésre, hiszen tudtam, hogy egy ilyen lehetőség nem kopogtat minden nap az ajtón.

A döntésem azonban egy bizonyos fokú keserűséget is eredményezett, hiszen tudtam, hogy el kell, hogy hagyjam az otthonomat és a szüleimet. Természetesen kalandvágyó is vagyok, mint a legtöbb fiatal, de az otthontól való hosszabb távú megválás nem volt egyszerű, könnyű feladat, mert a szülőföld az, ahol az ember igazán otthon és jól érezheti magát.

  • Új ország, új emberek, új munka... A munka területén mivel találtad szemben magad?

Az otthoni munka folyamán sok esetben rögtönözni kellett, mivel az ottani jogszabályok sokszor hézagosak voltak, ezért egyfajta kreativitást igényelt a megoldások megtalálása. Az Európai Parlamentben egy másfajta munka várt rám, mint amit eddig végeztem, és amiről addig csak a tankönyvekben olvastam, viszont kíváncsian és kihívásként tekintettem az itteni feladatokra.

A parlamentnek több dolgozója van, mint Kishegyesnek lakosa, ezért az első hetekben nagy kihívás volt megtalálni egy-egy üléstermet is.

Azonban szeretek új dolgokat tanulni, kutatni a megoldások után, ezért nem esett nehezemre beilleszkedni az új munkakörnyezetbe.

Talán az a legérdekesebb a brüsszeli munkában, hogy az ember minden nap hall és lát valami újat, szinte minden munkanap különbözik a másiktól.

Asszisztensként, az adminisztrációs munkától a jogalkotásig, szinte minden területen tevékenykedünk, rövid határidőkkel dolgozunk, de a munkánkhoz minden szükséges háttér biztosítva van.

A parlament nagyon jó képzéseket is szervez, gondolok itt a jogalkotás területére vonatkozó képzéssorozatokra, valamint a nyelvtanfolyamokra is, amelyek nagyon jó alapot és hátteret biztosítanak az itteni munkavégzéshez.

Ami viszont Brüsszelből nagyon hiányzik, az a család és a barátok. Őket nem lehet pótolni.

  • Mekkora előnyt jelent az, hogy van vajdasági magyar érdekképviselet az Európai Parlamentben?

A vajdasági magyarság képviselete az Európai Parlamentben nagy, a mi történetünkben egyedülálló lehetőség. Deli képviselő úr jelenléte az unió egyik legfontosabb intézményében lehetővé teszi elsősorban a vajdasági magyarságot, de általánosságban Szerbiát is érintő kérdések felvetését az EP-ben.

Az irodánk szervezésében került bemutatásra a szerbiai Kisebbségi Akcióterv 2016 októberében, Strasbourgban. A szerb kormány a tavalyi választások előtt fogadta el az akciótervet, majd ezt Ana Brnabić miniszter asszony mutatta be az európai parlamenti képviselőknek, ami azt mutatja, hogy a kisebbségek helyzetének javítása fontos és elsőbbséget élvező kérdést jelent Belgrádnak.

Továbbá a napokban elfogadásra került a szerbiai országjelentés, amely Szerbia haladását tárgyalja az európai úton. Köszönve a képviselő úr módosító indítványainak, az elfogadott jelentésbe belekerültek a számunkra, vajdasági magyar közösség számára is fontos megállapítások.

Ha körül nézünk a Kárpát-medencében, azt kell mondanom, hogy a határon túli magyarság jogi helyzete Vajdaságban a legjobb. Romániában az erdélyi magyarság autonómia törekvéseit figyelmen kívül hagyja a bukaresti kormány, sőt igyekszik azt el is nyomni, Szlovákiában a kettős állampolgárság intézménye nem engedélyezett, viszont mindkét ország az EU tagállama.

Persze Szerbiában sem tökéletes a helyzet. A meglévő jogszabályi kereteket megfelelőnek mondanám, de a gyakorlati alkalmazásuk hagy még kivetni valót maga után. 

  • Hogyan látod Szerbia helyzetét európai, nemzetközi viszonylatban?

Szerbia helyzete és megítélése ma az európai politikai színtéren kedvezőbb, mint évekkel ezelőtt. Az európai integráció egy fejlődési folyamat. A csatlakozási tárgyalás 35 fejezetre van osztva, és évi szinten megállapításra kerül, hogy az adott ország hogyan teljesített a megjelölt témakörben. Az Európai Unió különböző elvárásokat fogalmaz meg, és amíg ezek nem kerülnek megvalósításra, addig az adott fejezet nem zárható le. Tehát ez a csatlakozási eljárás is garantálja azt, hogy legyen egy állandó fejlődés. Fejlődés nélkül nincs továbblépés. Elsősorban Szerbiától függ, hogy milyen gyorsan fog haladni ezen az úton, és hogyan javít a helyzetén, viszont ehhez nagy szükség van szövetségesekre is. Természetesen a nagy politika is kihatással van ezen folyamatokra, viszont bízom benne, hogy továbbra is élvezni tudjuk az európai nagyobb politikai erők támogatását. Pozitívumként említeném Magyarországot, aki teljes mellszélességgel kiáll Szerbia és az egész Nyugat-Balkán mellett.

Ha visszatekintünk az elmúlt majdnem két évtizedre, akkor azt láthatjuk, hogy az Aleksandar Vučić által vezetett kormány sokkal többet tett az európai integrációs folyamatok felgyorsításáért, mint az előtte lévő kormányzati hatalom, és emiatt ez az érdeme a Szerb Haladó Pártnak elvitathatatlan.

Jelen pillanatban a legfontosabb az, hogy ezen a megkezdett úton a belgrádi kormány következetesen haladjon tovább.

  • Újra visszatértünk a politikához…

Igen, mert úgy gondolom, hogy politika nélkül, vagyis bizonyos formájú politikai szerveződés nélkül, nem fog előrébb jutni a társadalom. A politikai intézmények képezik azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a polgárok meghatározzák a célokat és prioritásokat, azt, hogy milyen úton haladjon tovább a társadalom.

Szükség van a politikai pártok közvetítő szerepére a nép és a hatalom között. A képviseleti demokrácia minden bizonnyal nem tökéletes, de jelen pillanatban nincs működő alternatívája.

Azt vallom, hogy nem kell mindenkinek politikusnak állnia, de fontos, hogy mindenkiben legyen egy bizonyos fokú politikai öntudat és felelősség a jövője iránt, ami legalább abban mutatkozik meg, hogy választásokkor elmegyünk szavazni.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon