Aki mindig is színésznő szeretett volna lenni

Interjú Lőrinc Tímeával

Lőrinc Tímea magyarkanizsai származású színésznő hetedikes korában szerbül állt először a színpadra, majd pályafutását Szabadkán folytatta, a Kálló Béla vezette tanodában. Miután sikeresen befejezte az Újvidéki Színművészeti Akadémiát, a Zentai Magyar Kamaraszínház művésznője lett, aminek immár öt éve. Elmondása szerint, mindig is színésznő szeretett volna lenni, még ha felmenői inkább a műszaki- és a természettudományok iránt is vonzódtak, így van építész, gépészmérnök, vegyész is a családban. Nagy hatással volt rá a Karib-tenger kalózai című film, de az Indul a bakterház is maradandó élményt nyújtott a számára.

Lőrinc Tímea október 29-én kapta meg a Pataki-gyűrű díjat, a legmagasabb vajdasági színházi elismerést a Hullámtörés című monodrámában Bess megformálásáért. Emellett a színművészeti egyetem főiskolásainak 10-es díját is bezsebelte.

Tímeát éppen próba előtt tudtam elcsípni a Zentai Magyar Kamaraszínházban.

 

  • Egy évvel ezelőtt is jelöltek erre a díjra, akkor a Mezei Kinga által rendezett Május van, tisztelt úr című darabban nyújtott alakításodért. Ha akkor nem is sikerült nyerned, idén ezt mindenképp felülmúltad, és nem mellékesen Mezei Kinga nyújtotta át neked a díjat. Talán ez nem is véletlen.

Igen, talán tényleg nem az.

Tavaly, amikor szintén ott ülhettem a többi jelölttel az eredményhirdetésre várva, nagy meghatódottságban néztem végig a kisfilmet magamról és már akkor sírtam örömömben. Borzasztóan nagy dolognak tartottam már azt is, hogy akkor odáig eljutottam. És az, hogy Mezei Kinga adta át nekem a díjat, az még nagyobb jelentőséget adott ennek az egésznek. Mert tulajdonképpen abban, hogy idáig eljutottam, abban a Kinga nagy szerepet játszott.

Azt végig éreztem, hogy sok a támogató energia, hogy sokan drukkoltak nekem, de nem mertem elbízni magam.

Már több mint két hét elmúlt, hogy a magaménak tudhatom ezt a díjat, de még ma is nehezen tudnám egy szóval elmondani azt, hogy mit éreztem abban a pillanatban, amikor kimondták a nevem. Mérhetetlen örömet, boldogságot. Nagy meghatódottságot.

Azt érzem, hogy egy visszajelzést kaptam most arról, hogy jól csinálom ezt a szakmát és én azon leszek, hogy ezt ugyanígy folytassam is. Eddig is próbáltam a maximumot kihozni magamból a munkám során, és ez ezután is így lesz.

 

  • Van olyan, hogy Lőrinc Tímea megtorpan, elbizonytalanodik?

Ennek a szakmának ez sajnos a velejárója. Nagyobb szerepeknél szinte állandóan megkérdőjelezem magam, elbizonytalanodom, nem tudom, hogy képes vagyok-e rá. Ezt éreztem a Május van, tisztelt úr rám osztott szerepben is. Amikor ilyen komoly szerepeket kapok, akkor bizony nem érzem azt, hogy ezt meg tudnám csinálni. Egészen a főpróbáig.

Ma már úgy gondolom, hogy ezt a szakmát máshogy nem is lehet csinálni.

Amikor az ember elbizonytalanodik, akkor kérdéseket tesz fel magának, és igazából a kérdéseknek a megválaszolása az, ami fejleszti az embert.

Pálfi Ervin nekem nagy példaképem. Sajnos még nem dolgoztam vele együtt, de úgy gondolom, amit ő nyújt a színpadon, az a maximum ebben a szakmában.

 

  • Könnyen rendezhető színésznőnek tartod magad?

Hm, ez egy érdekes kérdés, de azt hiszem, hogy igen, eléggé fogékony vagyok az instrukciókra. Próbálom minél jobban félretenni az adott témáról a személyes gondolataimat, véleményemet és végigcsinálni azt, amit kérnek tőlem. Viszont az is tény, hogy sok esetben nem értek egyet az elvárásokkal.

 

  • Mitől jó egy társulat?

A mi társulatunk egy nagyon jó kis közeg. Annak ellenére, hogy sokan ijesztgettek minket, hogy nem kerülünk bele a színházi hierarchiába, hiszen a Kamaraszínház első társulata vagyunk, így nincsenek idősebbek, akiktől tanulhatunk, én úgy érzem, hogy mi nagyon jól megvagyunk. Azt nem mondom, hogy ezek a dolgok nem hiányoznak, de nem feltétlenül érzem ezt rossznak. A már említett hierarchiával sem tudok egyet érteni, mert szerintem a tisztelet nem ott kezdődik, hogy valaki idősebb, hanem ha arra a valakire az emberi viselkedése miatt, a munkája miatt fel tudok nézni. Ezekért az értékekért tudok valakit tisztelni, legyen ő bármennyi éves is.

Egyébként én nagyon támaszkodok a kollégáimra, és úgy érzem, hogy ők is támaszkodhatnak rám és támaszkodnak is. Megbízunk egymásban, hiszen már az egyetemen is nagyon jó barátokká váltunk. A színházon kívül is egymás társaságát keressük szinte minden nap.

Két éve egy stabil magja van a Zentai Magyar Kamaraszínháznak, mely öt fiúból és belőlem, egyetlen lányból tevődik össze. Most jött még két fiatal akadémista hozzánk. Jelenleg Zentán, ami a munkafolyamatot és a társaságot, társulatit illeti, nagyon jól érzem magam.

A nemrég átadott kamaraterem is óriási segítségét jelent nekünk. Németh Ákos Autótolvajok bemutatójára már ebben a teremben készültünk, és végre nem kellet osztozni a nagyszínpadon másokkal.

 

  • Ha nem színésznő volnál, akkor mi volnál?

A jog újabban nagyon vonz. Valahogy ezt a szakmát nagyon közelinek érzem magamhoz, hiszen ott is sokat és meggyőzően kell beszélni. Azt érzem, hogy van még bennem ennyi, és lenne rá képességem, ahogy szorgalmam is. Akár ennyi évesen is. Aztán meg ki tudja...

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon