Veszélyes jövevény: közönséges vízijácint

HULLÓ

A nádas peremén apró zöld szigetre lettem figyelmes. Tündérrózsa – gondoltam elsőként, mert mi más lehetne?

Meg is örültem neki, rég találkoztam vele, mert természetes élőhelyei sorra kiszáradtak.

Ebben az agyonmérgezett vízben pedig szépen szaporodik, mivel kisebb nagyobb állományait véltem felfedezni a part menti növényzet takarásában. Hirtelen vízityúk ugrott elő méltatlankodva a sűrűből, és rálépett a szigetre, amely ettől meglódult és felém sodródott. Nem akartam hinni a szememnek, nem a fehér tündérrózsa úszó leveleit pillantottam meg, hanem a távoli Amazónia átkát, a vízijácint első telepeit fedeztem fel.

Két évvel ezelőtt Dr. Vera Stanković a ramsari területeket sújtó invazív növények jelenlétét tanulmányozta doktori értekezésében. Ludasról (1977 óta szerepel a világörökség részét képező listán) még nem említette a fajt, de érdekes, hogy a vízinövényeket egyáltalán nem is kutatta, pedig a világegyezmény a vizes élőhelyek védelmét és azok élővilágának megőrzését hivatott megszervezni.

Nem is értem, hogy a lápokat, tavakat, mocsarakat érintő tájidegen vízinövényekkel miért nem foglalkozott a kutató biológus?! No, de nincs egyedül, mivel a többi szakember is kerüli a lényeget, ugyanis a nemzetközi jelentőségű területeink mindegyike vízhiánnyal küzd, némelyik ráadásul már elveszítette természetes jellegét is.

A Ludasi-tavat lassan (de biztosan) benövi a nád, nyílt vízfelülete már alig akad, és ez ellen aktívan senki sem cselekszik. Meglehet, hogy a folyamat hamarosan felgyorsul, mert a Kőrös patakban megjelent egy dél-amerikai jövevény, egy behurcolt (vagy szándékosan betelepített) invazív faj, a közönséges vízijácint, mely világszerte nagy gondot okoz ott, ahol elszaporodik. Tudomásom szerint a Kárpát-medencében még nem jelentek meg kivadult szaporodó állományai, de félő, hogy megállíthatatlan terjeszkedésének mi leszünk az első áldozatai.   

A gyönyörű megjelenésű növényt a világban számos helyre betelepítették, ahol aztán hamarosan inváziós fajnak bizonyult. Az Európai Bizottság 2016-ban kiadott inváziós fajokra vonatkozó rendeletében szerepel. A rendelet értelmében szaporítása és mindennemű kereskedelme tilos, az ajándékozást is beleértve.

(iStock)

 

Az Amazonas-medencéjében őshonos közönséges vízijácint, megélhet a trópusokon, de egészen a melegebb éghajlatú mérsékelt öveken is megtelepszik. Igen erős kompetítor, könnyedén kiszorítja az őshonos vízi növényeket. Összefüggő, a víz felszínén úszó telepeket képez, amelyek zárják a fényt az alattuk levő vízrétegtől, ami közvetve anoxigenikus állapotot idéz elő. Ez jelentős negatív hatással van a vízi élővilágra, csökkenti a vízben élő növények és állatok mennyiségét és diverzitását. Számos élőlény (például halak) megmaradása számára alkalmatlanná teszi a víztestet. Gyors növekedésével elvonja más növények elől a növekedésükhöz szükséges tápanyagokat, betegségeket terjeszthet, valamint akadályozza a vízi madarak mozgását, táplálékszerzését. Rongálja a műszaki létesítményeket, megakadályozza rendeltetésszerű használatukat (pl. eltömi az öntözőcsöveket, átereszeket, tönkreteszi a szivattyúkat, a vízi erőművek generátorait stb.). A víz útjának az elzárásával akár áradásokat is előidézhet. Akadályozza a vízi szabadidős tevékenységeket (hajózás, horgászat, fürdőzés), illetve helyenként a vízi szállítást is.

 

Tanulnunk kell a múlt hibáiból; szinte az összes özönnövényünk szándékos betelepítés útján került Európába, ezért nagyon nagy a felelőssége mindenkinek, aki új fajokat telepít be a Kárpát-medencébe. Ezek a távoli területekről érkezett fajok az új helyekre kerülve természetes ellenségeik jó részétől megszabadulnak, ezért sokkal versenyképesebbek őshonos fajainknál. Miközben megkíséreljük a már elterjedt fajokat kordában tartani, nem feledkezhetünk meg azokról sem, amelyek majd a jövőben fognak gondot okozni.

A Kárpát-medencei életközösségekre leselkedő legfontosabb veszélyek az élőhelyek megszűnése, az idegen fajok inváziója, a nem megfelelő tájhasználat, a klímaváltozás és a szennyezések. Ezek mindegyike az emberi tevékenységhez köthető veszély, amelyek nem elkerülhetetlenek és csökkentésük nem összeegyeztethetetlen a fejlődéssel, az emberi jólét növekedésével. Sőt, pont fordítva van, jóllétünk is hosszú távon azon múlik, sikerül-e megőrizni a természetes ökoszisztémák működőképességét. A természeti rendszerek stabil működésének kulcsa ugyanis a sokféleségük.

Vigyázzunk erre a sokféleségre!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon