Tájrehabilitáció

Eljött az idő, hogy újra gondoljuk eddigi viszonyulásunkat, viselkedésünket, hozzáállásunkat ember és környezete témában.

Eljött az az idő, amikor helyre kell hozni mindazt, amit elrontottunk, amit tönkretettünk, amit elpusztítottunk, amit feláldoztunk „nemesebb célok” érdekében.

A Kárpát-medencében jelenleg a vizes élőhelyek kerültek végveszélybe. Se szeri, se száma azoknak a tavaknak, mocsaraknak, lápoknak, melyekről csak régi térképekről és helynevekről ismerünk.

Magyarország-Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program támogatásával indult egy a minta projekt 2008-ban, Mórahalom közelében húzódó Nagyszéksóstóra telepítettek vízi bivalyokat. A vajdasági partner sajnos nem tudott lépni, mert adminisztratív okok miatt kizárta az irányitó hatóság. Szerencsére, akkor még tükörprojektek működtek, ennek köszönhetően legalább a magyarországi partner meg tudta valósítani a tervezett beruházást, és létrehozta a Dél-Alföld első bivaly rezervátumát. Az elnádasodott, elgazosodott, víz nélkül maradt szikes meder, amely nem is oly rég még halastóként üzemelt, élővilága elszegényedett, legértékesebb költő madarai sorra elhagyták a területet. A Kiskunsági Nemzeti Park készítette el az élőhely helyreállításának terveit és az operatív programot, ami mondhatjuk, több mint tíz év távlatából, talán a vártnál is jobban sikerült.

Őshonos háziállatunk a bivaly, melynek őse az indiai vadbivaly, már az ókorban megjelent térségünkben. Az Avarok is nagy számban tenyésztették. Ma már szinte teljesen eltűnt a Kárpát-medencéből, de sikerült megmenekülnie, mivel kiderült róla, hogy nagyszerűen hasznosítható a vizes élőhelyek helyreállítása, rehabilitációja során.

A bivalynak nyáron kifejezett igénye van vizes, dagonyázásra alkalmas helyekre, valamint az a legelési szokása, hogy más állatok által kevéssé kedvelt sást, nádat és egyéb vízinövényt is elfogyaszt. Géppel nem művelhető csatornapartok, töltésoldalak – olyan gyepterületek, ahol a nád egyre jobban terjed – karbantartása megoldható velük, ezek tehát bivalylegeltetéssel megfelelő állapotba hozhatóak. Mérhető és tapasztalható az az ökológiai haszon, ami a bivalyok betelepítésének köszönhető. A nagytestű állatok által a nád és a növényzet a tómederből való kilegelésével és kitaposásával egyre látványosabb nagyságú teret hódít vissza a víz, egyre nagyobb szabad vízfelületek válnak láthatóvá. Mindez elősegíti a korábban oly gazdag vízi világ visszatelepülését. Az állatok kitaposása, dagonyázása révén a kiédesedett tómederben újraindul a szikesedési folyamat. A forró, aszályos nyáron visszahúzódó vízszint miatt felszáradt, illetve a kilegelt területeken a száradás után láthatóvá válik a sziksó, ami elősegíti egy stabil környezeti egyensúly kialakulását.

Amikor Mórahalom felé visz utam, nem hagyom ki a nagyszéksóstói kilátót. Újra él a szikes, a semlyék telis-tele récével, a fövenyem megannyi partimadár futkos. Szívemet melegség tölti el, látva a projekt sikerét, másrészt pedig sajnálom, hogy egy banális hiba miatt nem valósulhatott meg a program vajdasági része. Több mint tíz évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy valami hasonlót tapasztaljak itthon is.

2019-ben bivalyokat telepitettek Ludasra, a Körös patakot övező rétekre, melyeken már évek óta elburjánzott a nád, elfoglalva más vízinövények életterét. Idén már érezhető a legeltetés hatása. Aki arra jár, az egykori ludasi rétet ismerheti fel újra. Májusban nyílik a szépséges mocsári nőszirom, közöttük nyári ludak vezetgetik fiókáikat.

(Pásztorgém)

A bivalyok őshazájában, Délkelet–Ázsiában, a legelő gulya közelében, pásztorgémek szedegetnek, néha rájuk is telepszenek, a kellemetlen élősködőktől szabadítva meg a békés állatokat, de jeleznek is, amennyiben tigris jelenik a csorda közelében, egy-egy fiatal borjú reményében. Igy van ez az afrikai szavannán is, ahol elefántokat és kafferbivalyokat követik hűségesen.

A pásztorgémek néhány évtizede világhóditó útjukra indultak, óceánokat átrepülve ma már a világ minden táján megtalálhatók. Néhány éve Becskerek közelében már sikeresen költöttek, 2017-ben pedig a szomszédságban, a szegedi Fehér- tavon. Ahol megjelenik a vízi bivaly, előbb vagy utóbb felbukkan pajtása, a hófehér tollazatú pásztorgém is. Így történt ez a ludasi réten is, néhány napja megjelent az első hírnök, aki majd világgá kürtöli a fontos eseményt.

Örömmel tapasztalom, hogy a hazai szakemberek is végre az aktív védelem mellett döntöttek, mert kiderült, hogy lepusztult területeken csak a konkrét beavatkozások vezetnek eredményekhez. Már régóta túlhaladott nézet a passzív, papírlapú koncepció, mely kizárólag a tiltásokra szorítkozik, és a büntetésekben látja a megoldást. Ez természetesen negatív érzelmeket váltott ki elsősorban a helyi lakosok körében és hátatfordítottak a nemes ügynek, amelynek sikeréből ők maguk is profitálhattak volna.

A jövőben őket, a helyi gazdálkodókat kell megnyerni az ügyhöz, kedvezményekkel, vadkár okozta kárpótlással és egyéb prémiumokkal, hogy nekik is megérje tenni és befektetni  környezetünk és természetvédelmi értékeink megőrzéséért.           

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon