A rigó

HULLÓ

A januári verőfény tavaszt csalt a télbe, és a rigópár ösztönei szerint cselekedett. Már évek óta nem vonultak el a távoli, déli tengerek irányába, mint őseik tették egykor, mert az emberi települések bőséges eleség kínálata mellett könnyedén kitartottak tavaszig. Igaz a döntésük némi rizikóval járt, mert előre nem lehetett megjósolni, mikor zúdulhat rájuk egy-egy sarki eredetű dermesztő éjszaka, de az utóbbi évek tapasztalatai alapján ezek az események mind ritkábbak lettek, ezért elkerülve a veszélyekkel teli hosszadalmas utazás fáradalmait, megérte kockáztatni.

Itt maradtak hát, a kertben és miután megpillantották az avarból kandikáló hóvirág első fejecskéjét, már biztosak voltak abban, hogy bölcsen döntöttek.

Idén is már január első napjaiban megjelentek a déli fekvésű napsütötte kertekben ez első hírnökök. A hóvirág a legismertebb kerti virágaink közé tartozik, a természetben több mint húsz fajuk ismert. Tudományos nevük Galianthus nivalis  annyit jelent, hófehér tejvirág.

Ők valójában a tél virágai, megjelenésük már nem a tavasz eljövetelét hirdeti, mint korábban. Korai virágzása inkább aggodalomra ad okot. Manapság azt tapasztaljuk, hogy sorra dőlnek a nappali – és éjszakai melegrekordok, zavart okozva az élővilág évezredek folyamán kialakult érzékeny rendszereiben. A kórokozók hadseregének különleges törzsei rohanják le ilyenkor védtelen áldozataik millióit. A szokatlan meleg aggodalomra ad okot a gazdálkodók körében is. Az őszi vetések fokozott élettani aktivitást mutatnak, de a hideg talaj miatt nem juthatnak elegendő tápanyaghoz ezért éheznek. Korai virágzásnak indulhat több cserje is, mint pl. a mogyoró, de a szőlősgazdák, sem alhatnak békésen, mert jól tudják hogy elegendő egyetlen  holdfényes éjszaka ahhoz hogy  az Északi lovagok  fagyos érintése egész évi munkájukat elpusztítsa.

A rigópár elhitte amit lát, érzéseiket nem tudták tovább leplezni, ezért hozzáláttak fészkük elkészítéséhez és néhány nap múltán már féltucat kéken szeplős tojást melengettek otthonuk rejtekén. Az ágyások melege ezernyi ízletes falattal kecsegtetett és a fiókák napról napra szemlátomást gyarapodtak, tollasodtak. Egy holdas éjszakán amikor a csillagok remegő fényét csak a tél virágainak vakító fehérsége üdvözölte, csonttá fagyott minden.

A száraz hideg napokig kitartott. A fiókák már szinte röpképesek voltak, kiugráltak ugyan fészkükből, de hiába, nem tudtak eleséghez jutni. 

Összebújtak, mint a paradicsomból szabadult emberpár és a hóvirágok látványától merítettek vigaszt.

 

Ott a kertben, a tél fehérrel díszített áldozati oltárán talált rájuk a kóbor cirmos is.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek