Nyúlcsata

HULLO

Az öreg nyúl óvatosan baktatott a keskeny fövenyen. A hajnali derengést a bányató türelmetlen lakóinak egyre erősödő kórusa oszlatta fel. A fészküket őrző széki gólyáktól tartott akik, felesleges patáliát csaptak akárhányszor megjelent a közelükben. Fáradt volt és komótosan ivott, nem törődve a rikácsoló madarakkal. A faluvég biztonságos volt, táplálék is akadt bőven, jóval több, mint a kietlen, kopár ugaron. Egy hosszú, fárasztó éjszakán volt túl, ahhoz hogy párt találjon egyre távolabb kellett kóborolnia, veszélyeket rejtő ismeretlen területen. Évente három-négy alkalommal tette meg a kalandos utat és vívja meg csatáit vetélytársaival. Fiatalokkal az utóbbi időben alig találkozott. Korábban a lapuló nyúlfiak észrevétlenek maradtak a róka, nyest vagy a mezei görény előtt, de amióta az égből támad a veszedelem, csak néhányuk éli meg az első nyarat. Fajtájától lassan kiürül a határ.
 

Sohasem felejtem el azt a harmatos júniusi reggelt, amikor szántóföldünk mezsgyéjén egy árván lapuló nyúlfiókára lettünk figyelmesek. Le az ingeket és hatalmas ugrással leborítottuk az öklömnyi szőrpamacsot.

Volt is sivalkodás, karmolás, riadalom mindét oldalon, végül a kosárba került a "zsákmány".

Hazafelé meg is terveztük életének további sorsát. Hol fog lakni, melyik alomhoz csapjuk, ki lesz a mostohája. Nem így történt, mert ahogy kitudódott a dolog, nagyapa máris a szobájában hivatott és kaptunk szidást jócskán, a bátyám meg én, a két tettes, mert kiderült hogy rosszat tettünk.

Megszegtünk egy szabályt, miszerint vadon élő állatot nem szabad hazavinni, sem bántalmazni, sem ketrecbe zárni. A kisnyulat szülei hagyták a fűben.

Nem volt árva – mivel nincs szaga, rejtve marad, így a ragadozók nem találnak rá. A mezei nyúl csak rokona az üregi nyúlnak, a házinyúl ősének, ezért nem tudnának felneveledni együtt, különben is, fogságban a vadállatok hamar elpusztulnak.

Az állatok tartása nagy felelősség, nem gyerekjáték, majd idővel, ha nagyobbak lesztek nem bánom, de most vigyétek vissza, és engedjétek szabadon, ahol találtátok. Reménykedtünk, hogy megenyhül, mert egész télen egy vén baknyúllal vesződött, akitől a szőlőskert fiatal fáit féltette, de a szigorú maradt, nem tett kivételt. Szótlanul vittük a kosarat a végtelen dűlőn, és könnyezve követtük a menekülő tapsifülest, aki örömében bukfenceket hányva futott a sajátjai felé.
 

Húsvét táján, amikor a gyerekek, törpe nyusziért könyörögtek, elmeséltem nekik nagyapa történetét, de egy alkalommal mégis egy bogárszemű hófehér füles lapult a fészekben:

Az örömmámor kb. három hétig tartott, de hamarosan szaporodni kezdtek az ,,illatozó" nedves foltok takarón és az apró csokibarna tojások mind gyakrabban gurultak a padlón szerteszét.

Amikor szabadon kószált a szobában, mindent megrágott, a színes huzalok voltak a kedvencei. Valaki a ketrecére helyezte nagyapa nagy becsben tartott hagyatékát, Tolnai Világlexikonát, de amikor vaskos tartalmát kezdte tanulmányozni és átrágni nehézkes szövegét, betelt a pohár és a koma kikerült az udvarra.

Azután a szomszéd jelezte, hogy még él, majd Juli néni szólt a túloldalról, de a gyerekek, ahogy előre megjósoltam, akkorra már meg is feledkeztek róla. Teljesen. Az élő ajándéknyulak java hasonlóan végzi, esetleg a családi örök haragot kockáztatva, fazékba kerülnek. Az ünnepek idején az állatvédő szervezetek dicséretes munkát végeznek, segítenek és befogadják a megunt játékszereket, tanácsokkal látják el az újdonsült gazdikat. A multik is aktívak, a bevásárlóközpontok is erős kampányt folytatnak a húsvéti ajándék nyuszik védelmében, ami nemes cselekedet a maga nemében, de azért, hogy a fészek ne maradjon üresen úton, útfélen és minden csatornán ahol csak hirdetni lehet de helyettük felkínálják a polcaikon roskadozó csokinyuszik és más édességek elképesztő sokaságát.

Lila nyulakkal és tojásokkal díszített (ma is talány, hogy honnan ez az értelmetlen társítás) csomagszállító furgonok futnak szét minden égtájra, még Ausztráliába is, ahol egyébként elemi csapásként kezelik a túlszaporodott üregi nyulakat.

Becslések szerint mintegy 90 millió csokinyulat adnak el az ünnepek alatt világszerte.

Mindenkinek megvan a maga számítása: a gyártók mellet jól járnak a kereskedők, a dietetikusok, a fogorvosok és a kondi terem tulajdonosok. Mindenki boldog, csak éppen az ünnepről és a bajba került valós nyulakról feledkeztünk meg útközben.

Régen a természeti népek is ünnepelték a tavasz kezdetét, és később ezekre a hagyományokra épültek a keresztény húsvéti szokások. Ekkor még a nyúl a tavasz istennőjének szent állata volt, amely a termékenységet és a megújult természetet szimbolizálta. Elszomorító, hogy ma a mértéktelen fogyasztás és az értelmetlen költekezés ikonikus figurájává vált.
 

Alkonyatkor amikor a csendes kivárakozás éberré teszi az embert, nézek ki az ablakon, mint ahogy nagyapám tette és várom az öreg bakot, de hiába, nem jön már többé.

Elfogytak a kertből, észrevétlenül, mint a hajnali harmat. Az egykori bőségről már csak a vadászírók jegyzeteiben olvashatunk. Csornai Richárd naplójában így írta le a korabeli vadászatok romantikus emlékét:

“Egy alkalommal, 1938-ban elindultunk, mi zentai vadászok Kanizsára. Iszonyú hideg volt, a nagy Tisza töltésen haladó szánkók csak úgy csikorogtak.... Már a nyúlcsata végéhez közeledtünk, mire előbújt az öreg nap és ragyogóan tiszta időben végignézhettünk az egyetlen körön, melyet a Nagy- rétben rendeztünk. Magam is elképedtem, amikor nem kevesebb, mint 74 nyulat szedtem össze, felállítva ezzel életem rekordját.” 

(Gergely József: Hallod a pallidát?)

Mai szemmel ez persze vadirtásnak számít, de akkoriban, ahogy maga a szerző fogalmazott “senki sem törődött azzal, hogy ki mit ejt el. Vadászaink tehát tetszés szerint lövöldöztek amire éppen akartak.”

HULLO

A nyúlpopuláció a felére csökkent az elmúlt évtizedekben. Ennek legfőbb oka pedig nem is a vadászat vagy az autóforgalom, hanem a mezőgazdaság átalakulása. A nagytáblák nem használhatók a mezei nyúl szempontjából. Igazából nem jelentenek valós élőhelyet számukra. Elszaporodtak a dúvadak is, elsősorban a dolmányos varjak tizedelik a fiatal állatokat. A legnagyobb gondot mégis a természetes növénytakaró hiánya okozza, mert amióta bevetették a totális gyomirtókat tavasszal amikor az anyák kicsinyeiket szoptatják nem jutnak megfelelő táplálékhoz.

Totálkár, ahogy a biztosítók fogalmaznak,

műszaki, mert a rendszer tovább nem működik és gazdasági, mert sokkal többet veszítünk a rossz minőségű, növénytermesztésre alkalmatlan területek feltörésével, melyeket más módon is lehetne hasznosítani. Hazánk Európai Uniós csatlakozása után várható, hogy a rossz adottságú földek jelentős részét ki kell vonni a klasszikus értelemben vett mezőgazdasági művelés alól. Ezek a földterületek apróvad-gazdálkodás céljaira rendkívül jól hasznosíthatók. Csak reménykedhetünk hogy még időben bekövetkezik a szemléletváltás és a sok vesztes csata után végre nyertesként megtanulunk tisztelettel bánni a természettel.

            

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon