A hulladékfelhalmozás nem tudatos kényszere

A minap vendégeket várva, a kezemügyébe került egy műanyagpalack.

Remegő kézzel felirat is készült rá: NÁCI KÖRTE 2009. IX. 5. Férjem megboldogult nagypapájától kaptuk.

Nem volt nagy pálinkafőző, de mivel sok volt a körte, lett belőle némi pálinka. Jó pálinka!

A csomagolást újragondolva, tanulhatnánk elődjeinktől. Nem volt a Nagytata rest kiöblíteni a joghurtos üveget; kár kidobni, jó lesz még valamire – filozófiával vezérelve.

Az évek múlásával, a vásárlási szokásaink módosulásával, a csomagolási technikák és hozzá használt anyagok lecserélésével, mi fogyasztók észrevétlenül rá lettünk kényszerítve, hogy hihetetlen mennyiségekben halmozzuk a hulladékot, ami nagy részben talán nem is hulladék.

Az aktuális hulladékkal kapcsolatos jogszabályok hazai és nemzetközi szinten 5 lépcsős hulladék hierarchiát definiálnak:

  1. Megelőzés
  2. Újrahasznosítás
  3. Hasznosítás
  4. Egyéb hasznosítás
  5. Lerakás

A hulladék termelésének a megelőzésében és némiképp az újrahasznosításában is, mi polgárok ki tudjuk venni a részünket.

Csak gondoljunk végig egy vásárlást mondjuk 30 évvel ezelőtt, és most.

30 évvel ezelőtt mi vittük a bevásárlószatyrot a boltba, vagy a kosarat a piacra, és nem tértünk haza vagy 30 nejlonszatyorral... Nem voltak nagy üzletek, nejlonszatyrok, árudömping, vásárlásikényszer.

20 évvel ezelőtt Angliában egy ifjúsági projektben vettem részt. Huzamosabb ideig ott tartózkodtam, és nem értettem, hogy mi ez az őrület az újrahasznosítással kapcsolatban. Szinte lázadó tiltakozással utasították vissza brit társaim az üzletekben a nejlonszatyrokat, a pillepalackokat szorgosan gyűjtötték és a szomszédos kisváros hulladékudvarába vitték át, a közös konyhában pedig reggelenként elemezgettem, hogy vajon miért gyűjthetik a kávézaccot, a teásfiltert, a gyümölcshéjat egy kis edényben – mint kiderült komposztálás céljából.

Nem értettem szokásaikat, mert itthon nem volt még szükség ilyen agresszívan küzdeni a hulladéktermelése ellen, hiszen volt egy csúnya kék bevásárlószatyrunk, ami a vásárláshoz elég volt, télire édesanyám elrakta a dolgokat ugyanabba az üvegekbe, mint előtte, az üdítős és más üveget beválltottuk, és versenyeztünk az iskolába, hogy ki visz be több újságpapírt...

De ma más a helyzet!

Ha már arra kényszerültünk, hogy (nem tudatosan) napi szinten kb. 1 kg hulladékot termeljünk fejenként (fejlett országokban értelemszerűen a jóléttel arányosan ez az érték még magasabb), saját magunkat rákényszeríthetnénk, hogy gondoljuk újra vásárlási és házartási szokásainkat.

Valóban szükségünk van mind arra, és abban a formában, amit a boltok polcairól leveszünk?

Tényleg nem tudnánk esetleg több körben, de kézzel behordani a vásárolt árut a házba?

Nehéz lenne a pillepalackot különgyűjteni, és elvinni mondjuk a legközelebbi óvodának, ahol gyűjtik az ilyen hulladékot?

Gáz lenne a szerves hulladékot az udvarban heti minimális rádolgozással komposztálni?

 

A kukákba, utcára kitolt szemét lerakóba kerül és ennek minimális része lesz újrahasznosítva. Nagyrésze lerakóra kerül. Nap mint nap.

A környezeti terhelést mi magunk is tudjuk csökkenteni. Mint az elődeink is tudták.

Nem tudatosan, de tudták.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek