A fehér mámor

Március végén  még nehezen oszlanak a hajnali párák, de a  tavaszi nászra  készülődő  ködvirágok hófehér fátyola  már türelmetlenül  kopogtat  a puszta  lakóinak szunnyadó otthonán. A  böjti szélekben nyíló  héricsek  ébrednek elsőként és  aranyló bokrétáikkal  üdvözlik a tavaszi  nap éltető sugarát.  A magasban ölyv kiált,  az erdő peremén  a vörösbegyek  flótái  elvegyülnek  a  barkát látogató méhek neszező  dongásával.  

Fehér mámor,  szaknyelven az a zaj (10 decibel),  amely a hangspektrum  minden hallható frekvenciáját egyszerre tartalmazza.  Ilyen zaj keletkezik  a szélben a fáktól, a susogó levelektől,  csendes  esőben, a rovaroktól zsongó réteken. 

A természet hangjainak  gyógyító ereje van.  Egy erdei tisztáson,  öreg nyárfának dőlve,  csendesen mélázom a közelmúlt kusza  eseményeiről.

 Ez eredeti tervek szerint,  nem egy erdőben kellene most  ücsörögnöm, hanem egy  80 decibellel dübörgő autópálya kellős közepén.  Már a kezdet kezdetén  gondok voltak a  10-es autópálya építésével, bár akkor még nem is sejtettük, hogy idestova három évtizedig fognak elhúzódni a munkálatok.  A Tartományi Természetvédelmi Hivatal nagy ellenállást tanúsított, hogy az épülő létesítmény ne válasszá ketté az akkor még egységes természetvédelmi területet,  a Palics-Ludas körzeti parkot. 

A politika másként döntött, akkor még szovjet katonai objektumok sokasága tarkította Magyarország dél-alföldi tájait, emellett Szeged város érdeke is nagyban befolyásolta a sokak  által teljesen elfeledett,  Szabadkát nyugatról megkerülő útirány teljes elvetését.  “Fenntről nézve térkép e táj”; már a szerényebb, de határövezetben annál  népszerűbb drónok is tapasztalják  az autópálya finom hajlatát a Szelevényi erdő magasságában. 

Ami nem sikerült az állami hivatalnak (nem is tudom miért...) bezzeg sikerült a civileknek. Pedagógusok  nemzedékeit tanította és nevelte.  A természet szeretetére és  értékeink megőrzésének fontosságára.  Kutatott, gyűjtött és publikált.  Az ő kutatásai  alapozták meg térségünk  természetvédelmi területeinek  határait.  Szerényen élt, gyaloszerrel járt, távolabbra vonattal közlekedett.  A  királyhalmi  vasútállomásnak  (mint annak idején a Császár látogatásának idején) fontos  szerep jutott a történetben, innen indultak ugyanis terepi kutatásai, folytatva a nagy elődök, Degen Árpád, Lengyel Géza és Prodan Gyula  munkásságát.

 Amikor  Sturc Béla, a tanár úr, mert róla van szó, megtudta, hogy a készülő autóút teljesen  kettészeli és nagymértékben megsemmisiti  az Duna–Tisza közi homokvidék botanikai  szompontból páratlanul gazdag tájegységét, elfogta a kétségbeesés. 

Az akkoriban alakult  fiatal biológusokból  álló Csornai Richárd Ökológusok Egyesülete már közreműködött a tudós tanárral és szakmailag megalapozott levelét, mint civil kezdeményezést,  indítottuk útjára. Láss csodát (amikben hinni kell és megtörténnek) sikerült,  és a mérnökök  délebbre tolták az épülő úttest nyomvonalát. 

Sturc tanár úrnak köszönhetjük a Szelevényen megtalálható természeti értékek megmentését, fennmaradását.

Az élővilág szempontjából  nagymértékű károsodást okozhat egy-egy ilyen jellegű beruházás.  Felszabdalt  élőhelyek, fragmentált állományok , végzetes ütközések. Sokáig még védőháló sem volt,  nem beszélve a sok-sok halálos kimenetelű balesetről, melyet  az úton áthaladó nagyvadak okoztak.  Biztonságos átkelőhelyek hiányában,  szinte örökre  megszakadtak a kapcsolak  az izolált  populációk között.  Tavaszi reggeleken  a  vizes élőhelyek közelében áthaladó útszakaszokon a  szaporodó helyekere igyekvő,  éjjszaka aktív kétéltűek szétroncsolt tetemeitől   lucskos  a sztráda.  Békamentésről még keveset hallottam Vajdaságban.

A  nóta  szerint erdő  mellett nem jó lakni, hozzá tenném, hogy az autópálya mellett sem. 

Ott a sok fa meg a hasigatás, itt meg a kocsikból kidobált szemét és az elefántdübörgés.  Zúg a rengeteg jármű éjjel-nappal, megállás nélkül,  kíméletlenül.   A szemünket becsukhatjuk, a fülünket nem. Az orvosok szerint a zaj beteggé tesz.   Ismerősömnél  töltött néhány nap után máris tapasztaltam a tartós zajterhelés  okozta   ártalom első tünetét: az alvászavart.

Éjjelente  nem jött álom a szememre, csak  forgolódtam, hánykolódtam az ágyban és kínomban egy régi trükk jutott eszembe, miszerint  a sörnek altató hatása van.  Megoldottam a problémámat,  egy feltétellel, hogy időben és kellő mennyiségben alkoholt készítessek be éjjelente az  ágyam mellé. Az alapos és márkásan körültekintő előkészületeknek köszönhetően sikerült összehoznom néhány órányi szunyit.

Amennyiben   eseményekben bővelkedő  hétvége  következett, vagy netán  beindult a török invázió,  akkor egyedül  a hallásvédővel felszerelt fűkaszáló  sisakom segített.  Meg az erdő,  mert a rózsaszín mámorban múló nappalok az  erdő utáni vágyakozásról  szóltak, az emlékről,  egy erdei tisztásról, ahol egykor testem, szívem,  lelkem is tapasztalta a  fehér mámor gyönyörét. 

Utazgatva a világban az ember lát egyet s mást. Például természtvédelmi területeket,  üdülőközpontokat, falvakat  átszelő  autópályákon   zajárnyékoló falakat emelnek, hogy  elviselhetővé tégyék  az ott élők életét. Huszonhét év után átadták a forgalomnak a  Szabadkát  elkerülő Y-ág egy  szakaszát.   

Azért bizkodó vagyok, hogy lesz folytatás és nem kell ugyanennyi időt várni a zajvédő falak kialakítására a Szerbia közúti forgalmának  gerincét képező  10-es korridor Palicsfürdőt, Hajdújárást, Királyhalmát  és a Szelevényi erdőt érintő szakaszán.  Hiába enyelgek a múlt hibáin és tétlenségén, azon már csak a rózsaszín mámor segíthet, de a megkezdett munkát be kell  fejezni.  Valakinek.  Márpedig,  tőlem okosabbak is azt állítják,  hogy  az az egyetlen helyes koncepció,  amelyik megvalósul.