Égetés helyett komposztáljunk!

Októberben, amikor a természet palettáján az okker-vörös ezernyi árnyalatával vonja be a kertek lombjait, tétova füstoszlopok lengedeznek szerteszét. Ég az avar, a fű, a gaz, gyakran a tarló is, pockostól, gilisztástól, magvastól, mindenestől. A tüzek helyén szinte steril marad a föld, mivel a talaj kihal, éveknek kell elmúlnia ahhoz, hogy újra megjelenhessen benne az élet.

Égetés helyett komposztáljunk, olvasom sokfelé, de még nem láttam komposztáló ládát vagy tárolót a boltokban.  Mivel  ritkán keresik a vevők, ezért, feltételezem, a kereskedők nem is forgalmazzák. Errefelé. Talán az éppen aktuális parlamenti közvita a környezetvédelemről fogja rákényszeríteni Szerbia lakosságát  a környezettudatos életmódra, pontosabban arra, hogy nincs szemét, csak hulladék, mely újrahasznosítható.

Első lépésként kezdhetnénk a szerves hulladék tárolásával, melyhez még emberi erő sem szükséges, mert hagyományosan kétkezi munkára igencsak nehezen vehetők rá honfitársaink, a természet ugyanis elvégez szinte mindent helyettünk. No jó, nem mindent, mert a konyhai és a kerti hulládékot azért ki kell rendszeresen hordani a portánk egy távoli szegletébe, ahova terveztük a komposztáló halmot  vagy ládát, emellett olykor-olykor meg is kell keverni, mozgatni, hogy az érés folyamata gyorsabb és hatékonyabb legyen.

Mindkettő művelet akár szükséges tesmozgásnak is tekinthető, a reklámok idején vagy a spormérkőzések szüneteiben ez akár érzelmi feltöltődés forrása  is lehet, mert a konyha irányából hallható folyamatos duzzogás helyett olykor dicsérő szavak is érhetik a lustasággal vádolt férfinépet.

Amennyiben a környezetünkhöz való viszonyulásunkban még nem történt meg a szemléletváltás, akkor hamarosan megfog, mivel tarthatatlan és elavult az a nézet, hogy vannak a természtvédők, akiknek az a feladata, hogy rendezzék körülöttünk a zöld dolgokat, és ezért ugyebár fizetést is kapnak, és vannak a többiek (gyakorlatilag  mindenki), akik élvezik és elpazarolják, kiárusítják és kiaknázzák, kirabolják és maguk  között osztják Földünk természeti erőforrásait, kincseit.

 A mindenkihez tartozó túlnyomó többség mivel különböző környezetvédelmi un. levegőadókat fizet, ezért teljes lelki nyugalommal teszi fel a prózai kérdést: mire való a “csisztotya”, ha őt mint adófizető  polgárt folyton ilyen-olyan akciókkal zaklatják a zöld okostojások. Ezért nem is tesz mást, minthogy rendesen, napi pontossággal kidobja szemetét az utcai kukába, úgy mindenestől, ahogy a többiek.

Már látom lelki szemeimmel, a reményeink szerint hamarosan induló, várva várt békovai regionális depónia udvarán felhalmozódott hatalmas hulladékhegyeket, melynek java részét a kertekből származó falevelek, fű, gallyak és konyhai zöldségmaradék képezik majd. Ezeknek természetesen nem lenne ott a helyük. Bízom benne, hogy a gyűjtőhelyeken nem is veszik át őket. De akkor mi a megoldás?

Komposztáljunk, ne égessünk. Ennek több oka van. Egyrészt nem terhelhető tovább a légkör üvegházhatású gázok kibocsájtásával, másrészt  megóvjuk a talaj termőrétegét, harmadrészt a komposztálás egyik fontos célja a hulladékmennyiség csökkentése. A fejlett országokban ez már működik, az iskolákban oktatják a komposztálás fontosságát, tanítják, hogyan válik a zöld hulládékból hasznos humuszos termőtala,j mely visszakerül a földbe.

A biohulladék feldolgozása ott a legcélszerűbb, ahol keletkezik, de ott is a leghasznosabb. Vajdaság a  biomassza termelése terén a világ élvonalába tartozik, de ennek az energiának töredékét sem hasznosítjuk.

Legegyszerűbb elégetni, de valószínű eljött az idő, hogy tovább már nem cselekedhetünk  saját kényünk-kedvünk szerint.   A szelektív hulladékgyűjtés bevezetésével és működtetésével valósítható meg a csökkenő mértékű biohulladék-lerakás. A szelektív gyűjtéshez meg kell nyerni partnerül a lakosokat, ehhez pedig információk szükségesek:

• mit jelent a bomló szervesanyag-tartalom,
• melyek a biohulladék összetevői,
• mi a komposztálás lényege,
• hogyan komposztáljunk otthon.

A közeljövő nagy kihívása, de egyben fontos feladata lesz a biohulladék problémájának megoldása. Nem könnyű feladat, de nem halogathatjuk tovább a kérdést, bele kell fognunk programszerűen.