A decemberi erdő hócsillámai helyén mostanság szürke párák gomolyognak, a hajnali köd csak nehezen oszlik, a vízparti nádasok felett, tartósan megmarad. Elmaradnak a kemény fagyok, amit korábban őszi időjárásnak tulajdonítottunk, fokozatosan a téli hónapok veszik át.
Már hosszú ideje a világjárvány árnyékában élünk és félő, hogy a befele fordulás a melankólia vesz erőt rajtunk, barátaink és a közösségi események hiányát, csak a terülj-terülj asztalkám pótolja, helyettük marad a szoba négy unalmas fala és a kéken villogó monitor. Ilyenkor kifejezetten jót tesz a testi és a lelki egyensúly megóvásának érdekében, ha több időt töltünk a természetben, mert a szabadban, ahogy Sóti tanár úr óráin, gyakran halhattuk, minden steril.
Télen gyakran járom az erdőt, sétáim során újabban gombák után kutatok, amit korábban nem tehettem, mert korán elfagytak vagy elfedte őket az első hó, most pedig kedvemre válogathatok közöttük.
A gombák különleges testfelépítésű és életmódú élőlények. Nem tartoznak sem a növényekhez, sem az állatokhoz. Önálló országot alkotnak. Kitin burok védi fonalaikat, mely az élővilágban, mellettük csak a rovarok páncélját alkotja. Úgy táplálkoznak, mint az állatok, mégis sokáig növényeknek véltük őket. A Földön minden élőlényt megelőzve jelentek meg 1 milliárd évvel ezelőtt. A gombák közé sorolható a valaha élt leghatalmasabb méretű élőlény is, egy mézgomba, mely mintegy 2.400 éve uralja a körülötte lévő erdőséget.
Az egyik legkedveltebb őszi-téli fajunk a kései laskagomba. Élő fán és faanyagon termő, féloldalas kalapú gomba. Kalapja többnyire szürke, lefutó lemezei és tönkje fehér. Főleg fűzfán és bükkön terem, de sokféle más erdei vagy kerti fán, sőt bodzán is megtalálható. Nem támadja meg az ép fát, csak a sérültet. Ehető, árusítható gomba, régi idők óta fogyasztják. Faanyagon, fűrészporon, sőt különféle hulladékanyagokon is termeszthető. Világszerte a termesztett gombák számát tekintve a csiperke vezet, után a laskagomba következik.
A taplógombák fatörzseken, tuskókon, faanyagon, többnyire csoportosan teremnek. Sok fajuk parazita, élőfát pusztító kártevő, de vannak kizárólag elhalt faanyagon élő televénylakó fajok is. Egyik legszebb taplófélénk a pisztricgomba. Többnyire igen nagyra növő, szívós húsú, kerek kalapú gomba. Színe felül rozsdasárga alapon sötétebb pikkelyektől feltűnően körben tarka. Tönkje rövid oldalt álló a termőtest széléhez illeszkedő, a tövénél mindig fekete, mely fontos faji bélyeget jelent, ami azért fontos mert, ehető, a fiatal példányokat szokták levesbe főzni. A lombos fák törzsén terem néha egészen magasan. Vidékünkön, leginkább fűzfán, nyárfán, juharfán találjuk.
A téli fülőke fán csoportosan termő, élénk rozsdasárga színű, ragadós kalapú, sötét bársonyos tönkű, halszagú gomba. Farontó, élősködő gomba. Leggyakrabban akácfán, dión, vadgesztenyén él, ezért a házak körül utcán, udvaron és kertekben is találkozhatunk vele, de vízparti sétáink során leggyakrabban fűzfák törzsén, vagy azok korhadó tönkjein pillanthatjuk meg. Októbertől egész télen terem, azért jelentős mert akkor is gyűjthető, amikor más gomba nem található. Ehető, levesnek vagy más gombás ételnek is alkalmas, de sajátságos íze miatt főleg ecetes hagymás salátát készítenek belőle.
(HULLÓ)
Akár fogyasztás, akár fényképezés céljából keresünk a téli gombákat, amennyiben rájuk találunk és felismerjük őket, manapság az okostelefonoknak köszönhetően szinte azonnal meg is határozhatók, és a felismerés öröme, szebbé, tartalmasabbá teszi napjainkat.
A sokszínű gombák megtörik a tél, szürke, nyomasztó egyhangúságát, ragyogó színeik vidámságot lopnak az erdőjárók szívébe is.