HULLÓ
A természetvédelmi szakemberek, biológusok minden évben olyan állat-, növény -, vagy gombafajt választanak ki, melyekre fel szeretnék hívni a figyelmet.
Egyfajta küldetés ez, mely természeti környezetünk megóvásának fontosságáról szól, a körülöttünk létező változatos életformák folyamatos bemutatásának segítségével. Legalább ilyen fontosságú, hogy egy-egy adott régió élőlényeit, mind szélesebb körben népszerűsítsék és ismertté tegyék, elsősorban a fiatalok körében. 1979-ben indította az Év madara programját, a Magyar Madártani Egyesület, amely azóta is nagy népszerűségnek örvend. Manapság a madarak mellett szinte minden jelentősebb csoportban megválasztják az év faját.
Mivel Szerbiában nem honosodott meg Az év élőlénye program, ezért a Magyarországon meghirdetett emlékévekhez, jubileumokhoz hasonlóan célszerű ezeket a határon túl is meghirdetni és mind nagyobb számú tanulót, diákot és minden természetszerető embert bevonni a rendezvényekbe, programokba, akik aktív módon szeretnének hozzájárulni környezetük védelméhez.
Idén az intenzív mezőgazdasági területek fogyatkozó élővilágára helyezik a hangsúlyt a szervezők: joggal mert az utóbbi húsz évben egy harmadával csökkentek ezek az intenzíven vegyszerezett szántóföldek énekesmadár állományai. A friss kutatások Európa-szerte hasonló (egyes fajok esetében még rosszabb) trendekről tanúskodnak, a repülő rovarok száma a becslések szerint 80%-kal csökkent. Annak ellenére, hogy a kormányok 2020-ig a felére kívánták csökkenteni a növényvédő szerek felhasználását, egyértelműen nőtt a vegyszer eladás mértéke.
A kutatók szerint riasztó, hogy a mezőgazdasági területeken az összes madárfaj, még a generalista fajok egyedszáma is csökken és ugyanez a folyamat az erdős területeken is megfigyelhető. Mindezek arra engednek következtetni, hogy a mezőgazdasági ökoszisztémák minősége erősen romlik. Az erdőterületek zsugorodása, az egykor gyakran alkalmazott ugaroltatás megszűnése és az egyre terjedő monokultúrás termesztés mind jelentős szerepet játszik a folyamatban. Aggasztó a fürj, a fogoly, a parlagi pityer, pusztulása, de talán legszembetűnőbb számunkra a mezei pacsirta nagymértékű visszahúzódása.
Nem is oly rég még jelkép volt a tavasz hírnöke, amikor éneke szétterült a zölden ringó búzamezők felett, a remény és boldogság költözött az Alföldi emberek szívébe.
A cigány csaláncsúcs, ahogyan korábban hívták az idei év madarát, Vajdaság minden területén előfordul.
Elsősorban az utakat szegélyező füves területek, keskeny parlagok lakói, és amikor utazunk, gépkocsiból könnyedén megfigyelhetők. A hímeket láthatjuk elsősorban, amint egy-egy magasabb kórón, rőzsén vagy száraz bokor kinyúló ágán őrzik területüket. A tojó fészkét a földre építi, ügyesen elrejtve bejáratát. A fiókák kéthetes korukban hagyják el a fészket és a fűben rejtőzködnek addig, amíg repülni nem tudnak.
(HULLÓ)
Vonuló madár a telet Észak-Afrikában vagy a Mediterrán térségben tölti, ahova október derekán vonul el, de korán gyakran február végén, általában március elején már újra láthatjuk. Az összefüggő monokultúrákon kívül megtelepedhet bárhol. Igénytelen, ezért amennyiben egy-egy háborítatlan füves területen gallyakból védett fészkelőhelyet alakítunk ki számára, könnyedén meg is tudjuk telepíteni, ezt az örökmozgó díszes tollazatú énekest.
Megosztás
