HULLÓ
A januári hóesés fehér köntösbe öltöztette a vén gyümölcsöst. Amikor kiléptem, a téli reggelek hangos zsivaja köszöntött, ki örömében szólt és adott hírt magáról. Itt vagyok, túléltem a dermesztő éjszakát, volt, aki társai után kiáltott, vagy az örökmozgó cinegék neszezését próbálta túlharsogni.
A kert sarkában, egy terebélyes bokorra lettem figyelmes, addig észre sem vettem, lehet, hogy a hóbunda miatt tűnt nagyobbnak, de ami odavonzotta tekintetemet azok a vérvörös foltok voltak, melyek a felszínét borították. Egy karvaly már napok óta ólálkodott a környéken, lehet, hogy reggeli zsákmányának maradványai festették vérvörösre a havat. Talán mégsem, mert akkor a rigó sem lakmározott volna oly békésen a fagyos bogyókból. Közelebb mentem és kiderült, hogy a bokor termése színezte be oly különös és szokatlan módon a havat.
Hát te ki vagy? - tettem fel a prózai kérdést, a számomra ismeretlen bokor előtt állva. Hogy került ide, nem emlékszem, hogy ültettem vagy esetleg a szomszédokkal csereberéltem volna, de érdekes hogy még vadon sem találkoztam vele. Ezek szerint idegen földről érkezhetett, annyi más társával együtt.
Utánajártam, ami manapság nem nehéz, mert a világhálónak és az okostelefonnak köszönhetően, a világ minden tudásához másodpercek alatt hozzáférhetünk. Hamarosan kiderült, hogy egy „Amerikából jöttem”, történetről van szó.
(HULLÓ)
Fürtös virágzatú kórószerű dísznövény, bogyótermése erős, lilás-bordó színű festékanyagokat tartalmaznak. Az amerikai alkörmöst, (Phytolacca americana), mert ez volt az ismeretlen jövevény tudományos neve, korábban karmazsinbogyónak is hívták színező anyagai miatt. Jelenleg termését vörös tinta előállítására hasznosítják, mert időközben kiderült róla hogy erősen mérgező, hashajtó és hánytató hatású.
A régi időkben a bogyók magas betocián festékanyag tartalma miatt liláspiros ételfestékként értékesítették, elsősorban borok színezésére alkalmazták. Mára már betiltották élelmiszeripari használatát. Mivel a növény minden része mérgező, így érdemes minden olyan helyről kiirtani, ahol kisgyermekek és háziállatok megehetik, mert csábítóan szép színe igencsak felhívhatja magára a figyelmet.
Az utóbbi időben sokfelé megjelent és mint agresszíven terjeszkedő gyomnövény a közeljövőben egyre nagyobb gondot fog okozni. A kertekből kivadult növényeknek nincsenek természetes ellenségeik és keleti társával, a kínai alkörmössel együtt agresszíven terjeszkednek.
Az inváziós idegen fajok olyan képességgel rendelkeznek, hogy természetes előfordulási területükön kívülre történő véletlen behurcolásukat vagy szándékos betelepítésüket követően képesek ott megtelepedni, veszélyeztetve ezáltal a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát, de a természetvédelmi gondok mellett óriási károkat okoznak a gazdaságnak is.
A biológiai környezetszennyezés a 21. században súlyosabb gazdasági károkat okoz, mint az ipari, amely ellenében már sikerült bizonyos eredményeket felmutatni. A Kárpát medencében nyilvántartott több mint száz inváziós faj közül, hetven különösen veszélyes, de sajnos csak a parlagfű került be a köztudatba. Ellene ugyan komoly erőfeszítések és anyagi ráfordítások árán próbálunk is védekezni, de valljuk be kevés sikerrel. A többi tájidegen fajt alig ismerjük, keveset olvashatunk róluk, így nem is tudhatunk róluk semmit, csak akkor kérünk segítséget, amikor már szembesültünk a ténnyel, hogy a jövevénnyel szemben elvesztettük a csatát.
Jelenleg teljesen kilátástalannak tűnik a folyókat követő ártereket teljesen beborító gyalogakác, vagy a mezőgazdasági területeken, mezsgyéken erdőszéleken megjelenő mirigyes bálványfa, amit tévesen ecetfának hívunk, és a homokterületeken elszaporodott selyemkóró kiirtása. Visszaszorításuk feltételezett költsége milliós nagyságrendű. Az özönfajok fokozódó térhódítása ma már nem csak a biológusokat foglalkoztatja. A betolakodókkal elleni védekezés fontosságát felismerte a Föld valamennyi állama, annál is inkább, mert az eredményes fellépéshez nélkülözhetetlen az eltűnő politikai határokon átívelő nemzetközi együttműködés.
Megosztás
