HULLÓ
A természetvédelmi szakemberek, biológusok minden évben olyan állat-, növény-, vagy gombafajt választanak ki, amelyekre fel szeretnék hívni a figyelmet. Egyfajta küldetés ez amely természeti környezetünk megóvásának fontosságáról szól, a benne élők bemutatásán keresztül. Legalább ilyen fontosságú – ha nem még fontosabb – , hogy az adott terület élőlényeit, mind szélesebb körben népszerűsítsék és ismertté tegyék.
Manapság a madarak mellett szinte minden jelentősebb csoportban megválasztják az év élőlényét.
Mivel Szerbiában nem honosodott meg ez a természet védelmét népszerűsítő program, ezért a Magyarországon meghirdetett emlékévekhez hasonlóan célszerű a határon túli magyarságot is bevonni a rendezvényekbe, bemutatni a kiválasztott fajokat, szűkebb pátriánk, elsősorban Vajdaság vonatkozásában.
A gólyatöcs piros lábai rendkívül hosszúak, tudományos neve, a Himantopus szíjlábút jelent.
Ez a madár igazi világpolgár, öt alfaja az Antarktisz kivételével az összes kontinensen, mintegy 300 millió km2-en fordul elő. Fekete fehér színezete miatt apró termetű gólyára emlékeztet, innen a széki gólya elnevezés, mely egyúttal korábbi élőhelyére is utal. Egykor az alföldi sekély vízű szikes tavak jellegzetes lakója volt. Hosszú lábaival a 20-25 cm mély vízben gázolva táplálkozott, főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket, elsősorban alacsonyabb rendű rákokat szedegetett össze a víz színéről és a parti iszapfelületről.
A kiemelkedő szárazulatokon, pedig költeni tudott.
A XX. sz. hetvenes éveitől a csapadékhiány és a tájrombolás következtében rohamosan fogyatkozni kezdtek természetes élőhelyei, így a Kárpát-medence elszigetelt állománya teljesen összeroppant. A szikes tavak megfogyatkozásával a gólyatöcs mind gyakrabban alternatív vizes élőhelyeket választott fészkelőhelyként, ami rendkívüli alkalmazkodó képességét tett tanúbizonyságot. Eleinte a lecsapolt halastavak medrében próbálkozott költéssel, de mivel ezek rendre kudarccal végződtek egyre gyakrabban trágyaszikkasztókon és ülepítőtavakon jelentek meg és nevelték fel fiaikat.
Jelenleg, a klímaváltozás sikeres túlélőjeként szinte minden alkalmas helyen költ, míg társai, a széki lile és a gulipán, melyeken hajdan megosztotta a szikes tavakat, gyakorlatilag teljesen eltűntek Vajdaság területéről. Hatalmas elterjedési területének nagyobb részén állandó, az Eurázsiában és Észak-Amerikában fészkelők vonulók.
A hazai állomány hosszú távú vonuló.
Egyetlen jelölési adatunk van a vonulási útvonalukról, ami bizonyítja, hogy térségünkből nyugatra vándorolnak és a telet az Atlanti óceán európai és afrikai partjainál töltik. Tavasszal március-áprilisban érkezik meg, a költési időszak végén korán útra kelnek, többségük augusztusban el is hagyja hazánkat.
Őszi vonulásuk azonban mind jobban kitolódik, a Kapitány-réti halastavon már át is telelt egy-egy példány. A szárazodó tavaszok jelentősen befolyásolják az adott évi költőpárok számát. Míg csapadékosabb években sokkal több pár fészkelhet, száraz teleket követően a fészkelők száma jelentősen megcsappan.
Idén értékes adatokat gyűjthetünk a vajdasági állomány számáról költési szokásairól, élőhely választásáról.
A jellegzetes küllemű, szelíd természetű gólyatöcs ihletője és szereplője lehet számtalan iskolai alkotásnak és persze jó alanya egy-egy kirándulásnak vagy természetjárással egybekötött izgalmas foglalkozásnak.
Megosztás
