Török-méz

A Török családban tradíció a méhészet. Elmondásuk szerint, a Prosperitati Alapítvány pályázatainak köszönhetően két év alatt valósították meg azt a termelést, amely a pályázati lehetőségek nélkül húsz évbe is beletelt volna. A vándorméhészet eredményeiről Török Erzsébet nyilatkozott:

• Méhészetük példája mutatja, nem elég egy gazdaságot megörökölni, kemény munka kell a megtartásához és fejlesztéséhez is. Mi a Török- méhészet története?

A férjem és én, amikor összeházasodtunk, akkor kezdtünk el méhészkedni. Az ő családja méhészfamília volt. Mi önállóan kezdtünk méhészkedni, kaptunk hozzá egy méheskocsit, amely negyven kaptár méhet tartalmazott, ettől kezdve nagyon apró léptekkel haladtunk előre a saját, önálló méhészetünkkel. Minden évben tettünk hozzá valamennyit, lassan fejlődtünk.

• Milyen módon segítették ezt a fejlődést a Prosperitati Alapítvány pályázatain nyert eszközök?

Mindhárom körben pályáztunk és nyertünk, elsősorban méheket, méhrajokat. A hozzáadott érték- pályázaton pergetőt, méhlepény készítőt- amely a méhek élelmezéséhez szükséges- és tároló mézeskannákat nyertünk. Harmadszorra, amikor pályáztunk, akkor egy konténert sikerült nyernünk.

Most, a Prosperitati Alapítvány által kiírt pályázatok segítségével sokkal nagyobbat tudtunk lépni. Húsz éven át, amennyit előreléptünk, ebben a másfél, két évben majdnem ugyanakkorát tudtunk haladni, ennek a segítségnek köszönve.

Az eszközök, amelyekre pályáztunk és amelyeket meg is nyertünk nagyban felgyorsítják, könnyítik a munkánkat fizikailag is sokkal egyszerűbb mindent elvégezni. A szóban forgó ötven méhrajt, ha önerőből szeretnénk fejleszteni, szaporítani, akkor az méz rovására menne...Így ezeket a méhrajokat a nyár folyamán szépen felerősítettük, felnevelgettük, kaptak még egy fiókot és ilyen módon a jövő évre már egész termelőcsaládnak számítanak. Az bizony egy jelentős lépés, hogy ötven termelőcsaláddal többet tudhatunk magunkénak.

Telephelyeink vannak a méhekkel, ugyanis mi bácsfeketehegyiek vagyunk és ott többnyire mezőgazdasággal foglalkoznak az emberek, ez a méheknek nem annyira megfelelő, így ha csak tehetjük, akkor természetes környezetükbe, erdőkbe, legelőkre visszük őket. A Fruška Gorát nagyon szeretjük, továbbá ha tehetjük, a Dunamelléket és a Szabadka környéki erdőket választjuk. Van két állandó telephelyünk és vannak alkalmi telephelyek, ahova csak bizonyos virágzáskor látogatunk el.

A harmadik körben megnyert, fent említett konténer azért is nagyon jó, mert általa nem vagyunk helyhez kötve. Vándorméhészkedéssel foglalkozunk és teherautóval rövid idő alatt meg tudjuk tenni az adott, a tervben levő távokat. Sokkal hatékonyabban tudunk dolgozni, mivel ha lassan menne a szállítás akkor több napot veszítenénk a virágzás idejéből, így azonban gyorsan helyet tudunk változtatni. Egyértelműen nagyobbak az eredményeink, ami a mézelést illeti.

• Hol értékesítik termékeiket?

Egyelőre a verbászi, a kúlai piacra visszük, továbbá kisebb üzletekben bocsátjuk árúba. Kedvező híreink vannak arról, hogy hamarosan nagybani felvásárlók körében értékesíthetjük a mézet.

• Mutatkozik lehetőség a családon belüli utánpótlás kinevelésére, illetve milyen fejlesztési céljaik vannak?

Segítségünkre nekünk a gyerekeink, de ők jelenleg tanulnak még. Bízunk benne, hogy tanulmányaik befejeztével, ha csak hobbi szintjén is, de megmaradnak a méhészkedés területén. Egyelőre érzünk magunkban annyi erőt, energiát, hogy fenntartsuk a folyamatos fejlődést.

Közeli terveink között szerepel, hogy lecseréljük a huszonöt éves teherautót egy új szállítójárműre. A méhcsaládok szaporítása és egy új fedelezőgép beszerzése is a közeljövő