Kalmár Réka 28 éves, Adán nőtt fel, tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Geográfus szakán fejezte be. Ezt követően alkalma nyílt egy évig földrajzot tanítani az adai általános iskolában. Jelenleg Adán él és a tóthfalusi Munkás Szt. József Rk. Plébánia keretében működő diákotthonban dolgozik nevelőtanárként. Szabadidejét szívesen tölti a természetben, de komfortosan érzi magát akkor is, ha az asztal fölé görnyedve kell valamivel foglalatoskodnia. A legújabb elfoglaltságában ez a két kedvtelés találkozik. A szabadban egy kiadós séta során begyűjtött, majd lepréselt növényei kelnek új életre az általa elkészített ékszerek formájában.
Magáról az epoxi gyantáról elmondható, hogy a hőre keményedő műgyanták közé tartozik. Elterjedését annak köszönheti, hogy igen széles körben felhasználható és kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, mint pl vegyi ellenálló képesség, jó tapadás, kicsi zsugorodás.
Nem véletlenül terjedt el az építőiparban, és természetesen e tulajdonságainak köszönhető, hogy az ékszerkészítésben is egyre szélesebb körben hódít.
Interjúban arról kérdeztük, hogyan ismerkedett meg ezzel az eljárással és mit jelent számára az ékszerkészítés.
- Mikor ismerkedtél meg az epoxi gyantával? Korábban is foglalkoztál már kézműveskedéssel?
Tavaly tavasszal, a koronavírus járványhelyzet miatt bevezetett karantén időszakban ismerkedtem meg közelebbről a műgyantával. Amikorra már a bezártság produktuma az lett, hogy minden szekrény tartalma átesett egy szigorú szelektáláson, minden polc fénylett a tisztaságtól, akkor kellett valami komolyabb kihívást találnom, ami kicsit felélénkíti az embert, az alkotás öröméről nem is beszélve. Korábban is foglalkoztattak a kreatív, kézműves elfoglaltságok úgy, mint pl. kosárfonás papírból, mézeskalács és tortadíszítés, bútorfestés, varrogatás.
Főként az egyetemi éveim alatt éreztem, hogy sóvárgok valami kevésbé szellemi elfoglaltság után, ami kikapcsol, és amely során a munka végeztével egy kicsit kézzelfoghatóbb eredmény kerül ki az ember kezei közül.
- Mit kell tudni az epoxi gyantáról, milyen vele dolgozni? A szükséges alapanyagok könnyen beszerezhetőek?
Kétkomponensű víztiszta epoxi gyantával dolgozom, ami szobahőmérsékleten térhálósodik. Megszilárdulva ez a szintetikus massza a növényi gyantákhoz hasonló fényes anyaggá válik. Felhasználása igen sokrétű, többeknek esetleg az építőiparban használt epoxi padló lehet ismerős, de a hajóiparban is fontos szerepet tölt be.
Maga a munka nem kifejezetten nehéz a gyantával, a két komponens elegyéből először egy, a vízhez hasonló viszkozitású anyagot kapunk, ami könnyen önthető. Csupán egy kis kézügyességet igényel és sok türelmet, mivel egy réteg gyanta kötési ideje 36-48 óra között mozog. A legtöbb ékszer pedig több rétegből áll össze.
Lényeges szempont még az előkészületeknél a pontosság is, általában a műgyanták érzékenyek a helyes keverési arányok betartására, ezért ékszermérleggel igyekszem elkerülni a nem megfelelő állag kialakulásának lehetőségét. Persze megesett, hogy felülértékeltem a szemmértékem és két nap elteltével is egy petyhüdt csecsebecse kacsintott vissza a formából.
Az alapanyagok beszerzését tekintve, ugyan a kézművesség e szegmensén belül még nem a legfelszereltebbek a hazai hobbi és művészellátó üzletek, de egy kis utánajárással sikerült mindent beszerezni, amire szükség volt a kezdéshez.
- Milyen típusú ékszereket készítesz?
Legelső munkáim préselt növényekkel díszített medálok voltak, ugyanis a kis herbáriumom szépségei jól beilleszthetők kulcstartókba, karcsatokba, gyűrűkbe és fülbevalókba is, így egyre bővült a felhozatal.
Több közeli barátnőm nézett a közelmúltban anyai örömök elé, vagy nézni fog a közeljövőben, és ezen felbuzdulva kezdtem el a szárított növények mellett babahajas ékszereket is készíteni. Ugyanúgy, mint a növények, a pici hajszálak is ezernyi módon elhelyezhetőek a formákban és ékszerfoglalatokban. Ezeket megalkotni külön öröm és megtiszteltetés.
- Milyen megrendelések érkeznek hozzád egyedi ékszerekkel kapcsolatban? Mi volt a legkülönlegesebb kérés?
Mindegyik rendelés mögött egy-egy hatalmas eszmei érték rejlik. Kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel gazdagodom, így nem is nehéz ilyen tervekkel felvértezve lelkesen nekivágni a kihívásoknak. Nem tudnám őket rangsorolni és csupán egy rendkívülit kiemelni.
Volt alkalom, hogy két pici közös emléket őrző kövecskét foglaltunk gyantába és készítettünk belőlük páros ékszereket.
A moholi Gordos méhészet sok-sok szorgos méhecskéjének közreműködésével megvalósítottunk egy ékszerszettet, melyet méhsejt viaszlappal és mézzel díszítettünk.
A legutóbbi felkérés egy olyan fülbevaló volt, ami azt sugallja, hogy a viselője az olvasás nagy szerelmese. Az ékszeralap formáját követve egy Fodor Ákos idézet hiányos sorai kerültek az apró kiegészítőkbe. Majd a nyáron egy esküvő után pedig a menyasszonyi csokor várja, hogy néhány darabkája megmaradhasson emlékül egy ékszerbe zárva.
- Van-e olyan jeles nap, alkalom, amelyre kimondottan tökéletes ajándék egy általad készített ékszer?
Mivel a gyanta elég sok ,,alapanyagot” befogad, így akár az ékszerek magukban is könnyen az adott ünnepre szabhatóak. Illetve különféle szimbólumokat és feliratokat ábrázoló apró fém kiegészítőkkel igyekszem aktualizálni az ajándékot az adott alkalomra, és mindenekelőtt személyre szabni azt.
- Hogy látod, népszerűbbé válhatnak az epoxi ékszerek a jól ismert és megszokott arany- és ezüstékszerektől? Milyen esetleges előnyét emelnéd ki más ékszerekkel szemben?
Nyilván nem is lehet egy napon említeni a két ágazatot. A nemesfém ékszerek mégiscsak egy sziklaszilárd, régóta fennálló, értékmegőrző vonalat képviselnek. Ezzel szemben a műgyanta árfolyama nem fog soha az egekbe szökni. Ugyan összevonható a két szegmens, a műgyanta ékszerek készülhetnek ezüst alapban is, de úgy gondolom, hogy ezeknél a kis kiegészítőknél az értéket inkább az egyediségük és személyreszabhatóságuk képviseli, és hogy az ajándékozó ötletét konzerválhatja az ékszer.
Megosztás
