A fogalom és ami mögötte áll, nem szorul magyarázatra. Az autóban ülve sokszor halljuk vagy hallottuk a gépi hang szövegét, újratervezés. Ha rossz útirányba mentünk, ha nem a megfelelő saroknál fordultunk el, azonnal megszólalt a hang és készen állt egy újabb útirányt megjelölni számunkra, mely elvezet az érkezés helyére.
Általában két célt fogalmazunk meg az életünkben, rövidtávú és hosszútávú célokat. A mostani rendkívüli helyzetben sem teszünk másképpen. A rövidtávú célok a mindennapjainkat határozhatják meg, természetesen folyamatosan újratervezve.
Online munka, online oktatás és nem online családi szervezés. A mindennapjainkat is meg kell szervezni. Sokan vannak, akik eleve nem értik, vagy legalábbis nem akarják érteni, mi baj lehet egyáltalán. Hiszen eddig másra sem vágytunk, csak hogy több időt tölthessünk azokkal, akiket szeretünk és akikre a rohanó hétköznapokban rendszerint jóval kevesebb időnk van a hétköznapi kötelezettségeink miatt. Akik iskolába jártak, azok folyamatosan a következő hétvégét várták, akik pedig dolgoztak, azok a munkaidő végét, vagy legalább is az elkövetkező ünnepnapokat számolták. Hát nem az „utálom a főnököm” és „csak a hétvégének élek” jellegű kiírásokkal voltak tele a közösségi oldalak üzenőfalai? Ezt is újra kell tervezni.
Hogy több időt töltünk együtt, az kétségtelen. De hogy ebből mennyi a minőségi, egymásra fordítható idő, az már egészen más kérdés. Ha jól szervezik meg a napirendünket, tényleg klasszul működő rendszert tudnak felállítani, és az is lehet, hogy délután (így, hogy a gyerekeknek nincs különóra és a szülők sem szaladnak még százfelé) több időt tudnak együtt tölteni, amiből még profitálni is lehet.
De vannak olyan családok is, ahol a nap folyamatos küzdelem az iskolai határidőkkel, az otthonról nem, vagy sokkal körülményesebben végezhető feladatokkal keserítik meg a mindennapokat. Ezekben a családokban hiába is hosszabb papíron az együtt tölthető idő: az jórészt feszültséggel van tele, és a hétköznapok a korábbinál is több stresszel járnak. Abból nem profitál a család, hogy a szülők saját munkájuk és az iskolai feladatok között őrlődnek, és a gyerekkel való kommunikáció utasításokra és ellenőrző kérdésekre szűkül. Azok, akiknek ehhez hasonló az élethelyzetük, nemigen érzik, hogy több idejük lenne bármire is. Az ő családi békéjüket nem erősíti, sokkal inkább rombolja, hogy össze vannak zárva. Itt is természetesen az újratervezés lehetősége ad kiutat.
Ahogy lassan normalizálódik az élet, ügyelve az egészségügyi és biztonsági szabályok betartására, újratervezés szükséges.
A rövidtávú feladatok és megoldásra váró helyzetekben az elmúlt hetekben kiváló teljesítést tett az asztalra a Vajdasági Magyar Szövetség. Nem kérkedéssel, de tapasztalatból tudom és láttam, hogy mindennap az aktivisták és koordintoraik újratervezték a napi teendőket. Egy nap sem volt olyan, mint az előző. Felismerték a közösségben előállt helyzetet és gyorsan szinte észrevétlenül reagáltak az igényekre. Bevásárlás, gyógyszerszükséglet és megannyi apró dolog, mely segítette az idősebb polgártársaink életét.
Újra kell tervezni a mindennapjainkat, ha a szigorítások enyhülnek, akkor is szükség van arra, hogy törődjünk egymással és segítsünk azokon, akik rászorulnak.
Azt hiszem, és meggyőződésem, hogy a hosszútávú cél is rögzítve van. A közösség megtartása, minőségi és élhető tér további gyarapítása. Ezt szolgálja az újratervezés.
Azoknak, akik dolgoztak, terepet jártak, szabadidejüket a közösség szolgálatára bocsájtották, kalapemelés jár. Azok, akik pedig elbújtak, vagy elbújnak mások munkája mögé, semmi más, csak kérem, hogy takarják el az arcukat és azt a virtuális kalapot jól húzzák a fejükre…. és tervezzenek újra!
Megosztás
