Nem veszélyes az Adria

A kocsim az utcán, mindenki láthatja, hogy honnan érkeztem, és ha vadak lennének, meg haragudnának ránk, már felgyújtották volna. Meg a péknél hlebet veszek és nem kruhot, pedig tiszteletből talán kruhot kellene mondanom, de nem áll rá a szám.

Pixabay/croatiatipscom

 

– Autóval jöttél?

– Igen.

– Hát, én most jöttem először és utoljára autóbuszon. Négy autó áll otthon a garázsban és hagytam magam rábeszélni, hogy autóbusszal utazzunk. Mert mi lesz ha… Több szerbiai rendszámtáblát is láttam már, de egyetlen egy felgyújtott, felrobbantott autót sem. Egyesek szerint itt mintha vademberek élnének.

Nem látom vadaknak őket, kivéve ha balotázás közben néhány milliméteren összezördülnek. Ilyenkor tanácsos távolabb állni tőlük.

A kocsim az utcán, mindenki láthatja, hogy honnan érkeztem, és ha vadak lennének, meg haragudnának ránk, már felgyújtották volna.

Meg a péknél hlebet veszek és nem kruhot, pedig tiszteletből talán kruhot kellene mondanom, de nem áll rá a szám. És még nem vették fejemet, sőt mosolyognak, megköszönik a pulton hagyott lipányi borravalót.

És legtöbb helyen azzal köszönnek el tőlem, hogy dođite nam opet.

– Igen, valóban így van, de otthon fejemet teletömték azzal, hogy itt félnünk kell, én pedig elhittem, mert már nagyon régen, sok-sok évvel ezelőtt nyaraltam errefelé, még akkor, amikor ezeket az országokat együtt Jugoszláviának nevezték.

A párbeszédet Horvátországban, egészen pontosan Makarskán hallgattam végig.

Mielőtt ide indultunk volna, minket is jó tanácsokkal láttak el. Csak oda ne! Meg, nem féltek?

A családanya kissé bizonytalan lett, amikor ezeket a „baráti tanácsokat” hallotta, de amikor azzal érveltem, hogy unokatestvérem már tíz éve a dalmát Gradacban portréfestő, meg már mi is voltunk egyszer-kétszer, és fotós kollégánk minden évben itt nyaral, akkor megnyugodott.

A fenti párbeszédről és a szöveg többi szereplőiről is el kell mondani, hogy mind vajdasági magyarok.

Nem értem, hogy mi mitől félünk?

Csak attól, hogy rendszámtáblánkról le lehet olvasni, hogy Szerbiából érkeztünk?

A makarskai tengerpart tele van bosnyákokkal, különösen hétvégeken. Csak úgy leugranak a tengerre. Kocsival, bosnyák táblával. Pedig a horvátok a bosnyákok és a boszniai szerbek között dúlt húszonvalahány évvel ezelőtt a legvéresebb háború.

Nem veszélyes az Adria.

Csak azok számára az, akiknek bármiféle lelkiismert furdalása van. Mert még élnek közöttünk, különösen a Vajdasgban sokan, akik nemcsak, hogy nem mernek visszamenni valamikori hazájukba, otthonukba, hanem közöttünk is próbálják elhinteni a félelem magvát. Azt tanácsolom nem kell velük törődni. Irány az Adria.

Egy dologtól kell csupán félni, de attól nagyon.

A tengeri sünöktől.

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon