A mi szilveszterünk

a magyar ember gyomra olyan, mint a gumicsizma: a vizet nem ereszti be, becsületesen fel kell készíteni a bendőt az éjfélkor pukkanó pezsgő befogadására.

A karácsonyi ünnepkört, ha már megtehetjük, miért ne szakítanánk meg. És miért ne tennénk mindezt egy kiadós „tréninggel”?

Ha óév, szilveszter, akkor humor! Egy kevéske igazsággal... Íme!

 

„Az ünnep a IV. századi Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, mivel az év utolsó napján halt meg. A hajnalig tartó ünnepség a római szaturnáliákból hagyományozódott ránk. Hatalmas mulatságok voltak ezek, ahol még a rabszolgák is leülhettek az urak asztalához. A dorbézolás később elterjedt a világ számos részén és szilveszteri tradícióvá vált. XII. Ince Pápa 1691-ben kihirdette, hogy az újév napja mindig január 1. legyen.”

Hát ezt nem sokan tudtuk... De ez nem is érdekli a nagyközönséget. Minek is foglalkoznánk vele, amikor a lényeg, hogy óriási lehetőséggé nőtte ki magát. Mi több, ez valami különleges, valami egészen más...

Most előírás nevetni, viccelni, hangoskodni, jókat enni, társasággal mulatni, pezsgőt inni, és hát mivel tudjuk, hogy a magyar ember gyomra olyan, mint a gumicsizma: a vizet nem ereszti be, becsületesen fel kell készíteni a bendőt az éjfélkor pukkanó pezsgő befogadására.

Apropó pezsgő!

„A pezsgőgyártás mindenképpen Champagne-ban bontakozott ki, és onnan terjedt el az egész világon. S annyi biztos, hogy a pezsgő – ha úgy tetszik – felfedezése elválaszthatatlanul Dom Pérignon (1638–1715), a hautvillier-i bencés apátság szerzetesének nevéhez fűződik. A „csillagokat ivó” apát, Dom Pérignon atya, aki huszonkilenc éves korában lett az apátság pincemestere, karácsony közeledtével meg akarván lepni újborral rendtársait, felnyitott egy új, még ki nem erjedt, cukrot tartalmazó, borral megtöltött palackot, ami sokadmagával szüret óta hevert a pince mélyén, s belekóstolt, nem vall-e szégyent vele. Ahogy nyelte a gyöngyöző bort, csodát érzett és látott, s akkor hangzott el az a nevezetes mondat: „A csillagokat iszom.”

Hát, ezekért a „csillagokért” mi is sokan mindent megteszünk.

És mivel a „wellness-kúrákhoz” leggyakrabban hozzátartozik egy, vagy több sportlehetőség, úgy mi is kiaknázzuk a „többféle” lehetőség egyikét-másikát. Házibuli, szilveszter a téren, ropogós malacsült, hidegtálak, saláták, finom falatkák, a legjobb, féltve őrzött pálinkák, likőrök, borok és sörök, desszertek, torták és sütemények, és ha tehetjük, palackban erjesztett félszáraz Törley pezsgő...

Tekintettel arra, hogy a „wellness” alapja az egészségmegőrzés és bizonyos esetekben a gyógyítás, ezért szervesen kapcsolódik hozzá az egészséges táplálkozás. Így van. Így bizony! Egészségesen, vagy ahogyan engem is neveltek: „csak annyit, amennyi jól esik”. De hát szilveszterkor és egyéb alkalmakon minden jól esik, sőt.

Szülőfalumban, Bajsán, ma is azt mondják, az „ember” száz kilónál kezdődik. Az azonban nyilvánvaló, hogy nem foghatjuk a „szilveszteri wellness-re” a többletsúlyunkat... A megmaradt 364 napon is becsületes fogyasztók vagyunk...

„Pados Gyula, az elhízás kezelésével, vagyis obezitológiával foglalkozó szervezet képviseletében elmondta: a világon arányaiban Magyarországon él a legtöbb elhízott ember az Egyesült Államok és Mexikó után.”

Ilyenek vagyunk, mi, magyarok. Ez a kultúránk, nemzetünk, gasztronómiánk része.

Nem igaz, hogy nem csal mosolyt és boldogságot arcunkra a zsírban párolódó vöröshagyma és fűszerpaprika zamatos illata, tudva azt, hogy nemsoká rá kell tenni a húst is...

És ezen a genetikán nem segít sem az aktívia, sem a norbi-ápdét...

Szilveszter napja van. Lufikat fújunk fel, szalagokat húzunk ki, díszítünk, és készülődünk. Nemsokára éjfél. Étel és ital folyamatosan van az asztalon, és persze fogy róla, de alapjaiban jól érezzük magunkat, hiszen nemsokára itt az újév.

Ilyenkor valahogy nem a gondokkal, problémákkal küzdünk, talán nem is gondolunk rájuk. Most jól akarjuk magunkat érezni és kész. És milyen simán is menne, ha gyermekeink és unokáink a fenszi oktatás-, és neveléspolitika hatása okán le nem robbantanák néhány ujjukat kínai petárdával, jól fel nem bosszantanák a szomszédainkat hangoskodásukkal, és ha nem találnák ki, hogy pont ma este kell felírni történelmi épületeink falára soha többé le nem mosható valamivel, hogy őket hogy hívják, és kibe szerelmesek...

Mi pedig mindeközben morfondírozunk, és kitaláljuk, mit fogadjunk meg az új esztendőben. Há’ mer anélkül nem megy... Ez a szokás....

Aztán egyszerre csak a legtöbb házban csend lesz.

Az ünnepi sereg legkomolyabb tagja éjfél előtt pár perccel csendet int, bekapcsolja a tévét, közösen elénekelik a himnuszt, majd meghallgatják a köztársasági elnök ünnepi gondolatait.

Pezsgős koccintás, B.U.É.K., és folytatódik a tivornya...   

Persze, hogy ebben a témában is több kategória van... Vannak, akikre az eddig leírtak nem érvényesek.

Vannak, akik szilveszter estéjén is már este tízkor ágyban vannak, és vannak, akiknek az óév este semmit sem jelent. Na, de azért a nagy többség tesz azért, hogy legyen miről cikkezni az újesztendő első „lapjain”.

Nekem is az újév első napja a kedvencem. Igaz, más értelemben. Ahogy kinézek az utcára, fordulok egyet a városban. Sehol senki. Szemetet takarító munkások, egy-egy templomba igyekvő néni, vagy bácsi, és senki más. Egyszerre elcsendesedik a város. Az óév esti „masszázs” megtette hatását...

Így, most, szilveszter estéjén a következő megfogalmazást más tartalommal olvasom:

„Bármely fajta masszázst is választjuk, csak jól járunk vele. Tény, hogy a jó masszőr nem olcsó, de ha tisztességesen elvégzik a kezelést, látványosan, érezhetően többet tudunk kihozni a testünkből. Igaz, hogy a kezelés eredményessége, nagymértékben attól is függ, hogy a testünk hogy reagál a kezelésre. Van, akinek 5-6 alkalom után elmúlnak a fájdalmai, görcsei, betegségei, de van akinél 10 alkalom után sem tapasztalható nagyobb mértékű javulás.”

Nincs mit szégyellni, ezek mi vagyunk... És ami a legszebb benne, tavaly is ilyenek voltunk, és jövőre is ilyenek leszünk! Áldott és óvatos „kúrát” mindenkinek! És mivel a mobilszolgáltató hálózatát úgyis leterheljük ezen az éjszakán, így hadd kívánjak most mindenkinek áldott új esztendőt egy öreg klasszikussal:

Havas téli lepedő borítja a tájat,

Ilyenkor a jó pezsgő serkenti a májat.

Sült malacka vándorol a bendőbe,

Kívánok sok-sok jót az új esztendőre! B.Ú.É.K.!

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon