pixabay
Mindig az a régi sajtó-bölcselet jut az eszembe, hogy: igazság nincs, csak interpretációk.
Van akinek a sok is kevés, másnak pedig már a kevés is sok! Mint a gerillaharc fogalma: ami egyik sajtó tolmácsolása szerint szabadságharc, az mások szerint terrorizmus. És ilyen a közösségi érdek, a csoportérdek és a csapatérdek kérdésköre is. Főleg a vajdasági magyar kis közösségünkön belül.
A közösségen belüli leszámolás hevesebb, mint a saját nemzeti közösségünk érdekeiért vívott harc.
Sokan abból űznek sportot, hogy tépik azt, aki csinál valamit és tenni akar. Kispolgári közéletünk a kritikában éli ki magát, az állandó önmagunkkal méretkezést szajkózza (közben elfelejti mikroszkóp alá rakni legalább időnként önmagát), a közösen lefektetett stratégiák megvalósítását gátolva, elbizonytalanítva, megingatva nemzettársainkat a közösségi összefogás fontosságában, az egymás iránti bizalmat csapolja le.
Tüntetni magunk ellen? Zseniális.
A Magyar Nemzeti Tanács ellen a sajtószabadság örve alatt tüntetni csupán egy újabb hangulatkeltés. A kisebbségi jogok ilyen fajta autonómia szervének gyorslépéses letámadói, facebook forradalmár tűzcsiholói, nem veszik számba, hogy a közösség legnagyobb politikai sikere volt a nemzeti tanácsok törvénybe iktatása, még ha nem is teljesen a bozóki/naplókör/autonómiaportál/valahanyadik nyilvánosságmozgalom elvárásainak teljes kielégítésére képes, csak a „sajtószabadság megtiprására”. Ezek a szabadgondolkodók (& szélsőjobboldali társaik) a vajdasági magyar közösségnek a közszolgálati heti- és napilapját egy jó szóra sem méltatják, amikor a lap alapítója (magyarul: gazdája (lásd. Napló = Bódis)) foglalkozni szándékozik a lapokkal, akkor bezzeg a védelmükbe veszik.
A nemzeti tanács média-stratégiájáról szóló párbeszédnek részesei voltatok-e? A szép szó hegyeket mozgat. Idő volt rá, van rá és lesz is, csak van-e hajlandóság? A Nemzeti Tanácsot próbálják már megint egyesek trambulinnak használni, hogy személyes népszerűségüket „és elkötelezettségüknek” a látszatát növeljék.
Volt helye a párbeszédnek, volt ideje a politikai méretkezésnek, most már a cselekvés ideje van.
Tüntetni lehet és szabad, de kinek lesz ebből haszna és mi lesz az eredménye?
Újvidéken és Belgrádban is vannak médiademonstrációk.
Melyik csoportnak, melyik csapatnak, ki, miért akar így imponálni?
Egy szerb szólás jut eszembe, amely szerint: Ha hallja a béka, hogy patkolják a lovakat, akkor ő is felemeli a lábát...
Jó reggelt!
Megosztás
