Hitről és emberekről

„Néha én magam sem hiszem, amit prédikálok...”

Lutherhez egyszer elment egy fiatal paptársa és azt mondta:

– Doktor úr, nagyon nagy baj van.

– Mi a baj?

– Az, hogy néha én magam sem hiszem, amit prédikálok.

Luther összetette a kezét és felnézett az égre:

– Hála neked Uram, mert azt hittem, hogy csak én vagyok így ezzel.

 

Állítólag megkezdődött a farsangi időszak. Ezt olvasom, ezt hallom. Közben elgondolkodom az információn: hogyan is lehet az egyházi ünnepkör része a farsangolás, a mulatozás?

Első körben gyorsan megfogalmazódik a gondolat: leginkább sehogy. Egyházi ünnepkörök bele épült hagyományokkal...

Ez azért messze nem az, amiről az egyház szól, vagy inkább, amiről Krisztus szól!

Az én olvasatomban a karácsonyi-vízkereszti ünnepkör egészen hetvened vasárnapjáig tart, azaz a böjti időszak kezdetéig. Vagy mégsem?

„A hetvened, hatvanad és ötvened vasárnap eredetét az 5. században találjuk. Amikor a vandál csapatok 430-ban ostromgyűrűt vontak Róma köré, az akkori pápa azonnal böjtöt hirdetett. Még három hét volt hátra a húsvét ünnepére felkészítő negyvennapos böjtig, amelynek latin neve Quadragesima, azaz negyvened. A három héttel ezt megelőző vasárnapnak így a Septuagesima – hetvened –, majd a következőnek a Sexagesima – hatvanad –, az azutáninak pedig a Quinquagesima – ötvened – nevet adták.

A keresztények mindhárom vasárnap bűnbánati körmenetben járták be Róma templomait. Hetvened vasárnapon a Szent Lőrinc-székesegyháztól indultak, hatvanad vasárnap a Szent Pál-katedrálistól, ötvened vasárnap pedig a mai Szent Péter-bazilika elődjétől, az akkori Szent Péter-székesegyháztól. Böjt 1. vasárnapjától naponta tartottak a város valamelyik templomától induló bűnbánati körmenetet.

Húsvétra a vandálok feladták az ostromot, és elvonultak. Rómát csak huszonöt évvel később, 455-ben dúlták föl.

A keresztények az ostrom alóli felszabadulást nem a falak erejének tudták be, hanem vallották, hogy Isten könyörült meg a városon. A pápa el is rendelte, hogy a húsvétot megelőző bűnbánati idő ennek emlékére minden esztendőben hetvened vasárnappal kezdődjék.

Mivel a kereszténység már államvallás volt, a korlátozó böjti rendszabályok mindenkire nézve kötelezőek voltak. A pogányok addig is nehezen tűrték böjti időben az esküvők és táncmulatságok rendezésének tilalmát. Ennek a tilalmi időnek a három héttel való meghosszabbítása heves ellenállásukat váltotta ki. Hetvened vasárnaptól hamvazószerdáig naponta rendeztek táncmulatságot kultikus orgiák keretében, és az esküvőket is ekkorra időzítették. Az egyház háromhetes bűnbánati felhívására a farsang lett a pogány világ válasza.

Az egyháztörténet humora, hogy ma már csak az evangélikus egyház liturgikus naptárában van meg az a három vasárnap, amit Róma vandál ostrom alóli felszabadulásának emlékére vezetett be az akkori pápa.”

Az egyház háromhetes bűnbánati felhívására a farsang lett a pogány világ válasza.

Hát igen, egy újabb ízletes gondolat, amin azért el lehetne rágódni egy-egy pillanatunkban. Egy azonban biztos: veszélyes dolog összeereszteni az egyházi dolgokat, és a mi szokásainkat, akaratunkat, véleményünket. És valahol itt veszik el az ember... A hívő ember is. Sokan abban éljük mindennapjainkat, hogy azt hisszük, attól, hogy templomba járunk, automatikusan hívők vagyunk, élő hittel rendelkezünk. Sokszor hallottam már magyarázatokban, hogy „nekem még a dédapám is hívő volt”! Valahol itt vérzünk el. Abban a tudatban, hogy minden, amit csinálunk, maga a tökély. Ahogy élünk, ahogy véleményt formálunk, ahogy megéljük hitünket, életünket.

Emlékszem, évente, augusztus 20-án, szinte minden alkalommal emlegettem nemzetünk jeligéjét: hitében és anyanyelvében él a nemzet.

Nincs nekem ezzel az ég világon semmi bajom, mindössze annyi, hogy amikor azt mondjuk magunkról, hogy hitünkben élünk, azért azt nem árt néha megvizsgálni.

Tisztában vagyunk-e azzal, amit mondunk, vallunk és vállalunk?

Úgy hiszem, a hit Isten ajándéka. Nem tanulható, nem örökölhető, nem szerezhető. A hit Isten ingyen kegyelmének felénk áradó ajándéka. Ez csakis elfogadható lehet. És mint minden, amivel csak találkozunk az életünk során, válaszút elé állít minket. Döntés elé. Elfogadom, vagy nem?!

Távol álljon tőlem az általánosítás, de nézzünk csak szét világunkban. Emberek milliói hívők, amikor templomban vannak, de kilépve onnan, visszatérnek a hétköznapi „az én akaratom megvalósításáról szóló életbe”. Része ennek a temérdek probléma, gond és bánat, de ugyanúgy az öröm és boldogság is. De része az akarat kinyilvánítása, a másik megítélése, és az olyan – mára már igencsak szabad – véleményformálás, mely a másik embert egy az egyben semmibe veszi.

Nézzük csak meg nemzetünk olyan internetes fórumait, ahol kérdések, cikkek jelennek meg.

Amint megkezdődik a „kommentelés”, azok jó része egyenes támadás, másik fele nem is a témával foglalkozik, a harmadik részt pedig azok teszik ki, akik a kommenteket, és kommentelőket támadják magyar anyanyelvünk szerteágazó gazdagságával.

Lehet a saját, megszokott életvitelünket folytatni, lehet saját akaratunk szerint élni, lehet – fittyet hányva az egyházi tanításokra – farsangot és mulatozást hirdetni, de jó, ha tudjuk, az Istennel való személyes kapcsolatunkat ez egy leheletnyit sem javítja.  

„Néha én magam sem hiszem, amit prédikálok”.

Amikor maga Jézus adja parancsba: szeressétek egymást, mint magatokat, és ennek szinte semmilyen látszata sincs; amikor meghirdetem az egyházban a bűnbánatra való felhívást, és ezzel oly kevesen foglalkozunk; amikor békéért kulcsoljuk imára kezünket, és mindenhol háborúk és öldöklés zajlik; amikor egymás elfogadására, segítésére és összefogásra hangzik el a hívó szó, és a széthúzást látjuk, az ellenségeskedést, akkor jogos a Lutheri anekdota tartalma.

2017-ben a reformáció 500 éves jubileuma van.

Erre nézve egy kérdést kell saját magunkhoz intéznünk, hogy általános állapotunkból sikerül-e levonnunk a következtetést: az Istennel való személyes kapcsolatunkban mindent újra az alapoknál kell kezdenünk! Egészen elölről. Bennünk és körülöttünk egyaránt. Amíg időnk van rá...  

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon