Csodavárás

Becsöngetnek...

 

Mint minden nyár végen,  a családok idén is  nagy várakozással tekintenek szeptember elsejére, hiszen kezdődik az iskola, óvoda. Ki kiscsoportos, ki nagycsoportos ovis lesz, de lesznek, akik az iskola küszöbét lépik át először. Természetesen sok-sok diák várja az elő becsöngetést az általános iskolákban és a középiskolákban is.

Az első nap mindenki számára különleges.

Különleges a gyermek számára, a pedagógus számára és a szülők számára is. Főleg akkor, ha először indul egy új intézménybe (óvoda, iskola, középiskola). Csodát várunk magunktól is, a gyermekünktől  és az intézménytől is.

Tapasztalatból tudom, hogy a csoda ott van, csak meg kell találni, fel kell kutatni és rá kell lelni. Mindenkiben ott a csoda, ott lakozik a teremtőtől kapott lehetőség, csak élni kell vele!

Sok szülő türelmetlen, és arra hivatkozik, hogy a gyerek az oviban ,,csak az idejét vesztegeti", hogy ott ,,nem fejlődik, nem tanul semmit, egész nap csak játszik".

Ezek azonban veszélyes érvek, mert bár az sem ideális, ha az egyértelműen iskolaérett gyerek még egy évig az oviban marad, de ha jó a közösség és megfelelő a kapcsolat az óvónőkkel, ez általában kevesebb problémát okoz.

A túl korai iskolakezdés viszont komoly negatív hatással lehet a gyerek egész iskolai pályafutására. Ha egy gyerek nehezen boldogul, nehezebben teljesít, saját képességeivel kapcsolatban kudarcélmények érik az iskola első évében, az semmiképpen nem jó alap.

Nem ritka az a forgatókönyv, amikor a szülő türelmetlenségében inkább ,,benyomja" a gyereket elsőbe, aztán amikor az nem úgy teljesít, ahogy elvárta volna tőle, teljesen kikészül, illetve kikészülnek mindketten. Aki nem szeret iskolába járni, nem szereti a tanítóját, az képességei alatt teljesít, és pszichoszomatikus tüneteket produkál, hogy ne kelljen iskolába mennie.

Az iskola nem tudja átvállalni a szülő szerepét, ahogy a szülő sem vállalhatja át az iskola szerepét.

A szülő feladata az alapvető társadalmi normák megértetése és elfogadtatása, az iskola feladata ezen alapokra építve a tudás átadása és a társadalmi normák elsajátításának további csiszolása.

A szülőnek és az iskola tanárainak partnereknek kell lenniük a gyerekek nevelésében. Ennek feltétlenül azt kell jelentenie, hogy az iskola folyamatosan értesíti a diák szüleit az iskolában történtekről, és a szülő is értesíti az iskolát a fontosabb eseményekről.

A két félnek formális, szabályozott kapcsolatának is kell lennie, de ezen kívül szükségesek az informális kapcsolatok is.

A formális kapcsolatok esetén kívánatos, hogy a kapcsolatok ne csak a fél évi értesítőre és az év végi bizonyítványra korlátozódjanak, hanem legalább egy szülői értekezlet és egy fogadóóra szükséges félévente, azaz átlagosan két havonta találkozzon a szülő és a tanár.

Fontos, hogy mindenki tegye oda a tőle telhető legjobbat, ne azzal kezdjük az új iskolaévet, hogy mit nem tettünk meg és ezért ki a felelős, hanem induljunk el egy olyan útra, melyben segítjük egymást. Szülő-gyermek-pedagógus és természetesen a közösségünk is fontos tényezője ennek a térnek.

A Magyar Nemzeti Tanács már hosszú évek óta segíti az első  osztályba induló szülőket és a gyerekeket, akik minden évben nagy izgalommal várják a beiskolázási tanszercsomagot. Amikor kinyitják,  a rácsodálkozás öröme csillog tekintetükben.

Ebben az évben egy kisebb változás történik az MNT iskolakezdő-csomag ügyben, hiszen annak ellenére, hogy pl. Joó Horti, Várkonyi, Zsoldos  szerint a ,,jelenlegi összetételű MNT nem  szakemberekből áll", azért vagy talán éppen amiatt, mert a jelenlegi MNT nem képzeli magát mindenhatónak és mindentudónak az előzővel ellentétben,

 egy közös megbeszélés alapján, melyben képviselve voltak a vajdasági magyarság területei, gondolok itt Nyugat-Bácskára, Szabadkára, a Tisza-mentére és a Bánságra, olyan közös akarat született, hogy betűkirakóval és még minőségesebb felszereléssel segítsük az iskolába induló nebulókat. Ez a közös munka eredménye, amely a jobbítás szándékát hordozza magában, nem pedig az önös érdekeket előtérbe helyező, s ezáltal inkább a széthúzást eredményező közösségrombolást.

A vajdasági magyar  közösségben van erő,  van még erő, használjuk ki!

És várjuk, alkossuk meg a csodavárás lehetőségét!

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon