A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, de nagyon berágunk.
(Tyler Durden a Harcosok Klubja című filmben)
Selye János a magyar származású endokrinológus megfogalmazásában a stressz nem más, mint: „ A szervezet nem specifikus reakciója minden olyan ingerre, amely kibillenti eredeti egyensúlyi állapotából, és alkalmazkodásra kényszeríti.” A szervezetünk tehát választ ad a minket érő különböző behatásokra. A stressz lényegében kétféle lehet. Az ún. eustressz egy pozitív, felfokozott érzelmi állapotot jelent, melynek során, a motivációnk nő, kellemes izgatottság lesz rajtunk úrrá. Koncentrációnk fokozódik, teljesítményünk javul. Ilyent okozhat például valamilyen ünnep, izgalmas program, vagy érdekes munkahelyi feladat. A stressz másik fajtája az ún. distressz, ami egy kóros mértékben felfokozott izgalmi állapotot jelent. Ilyen lehet például egy komolyabb munkahelyi vagy magánéleti konfliktus, súlyos anyagi nehézségek, egy hozzátartozónk halála, vagy valamilyen súlyosabb betegség.
Amennyiben hosszabb időszakon keresztül nem tudunk megküzdeni és helyesen reagálni a stresszhelyzetekre, akkor az gyengíti szervezetünk ellenállóképességét és komoly egészségkárosodást okozhat. Ezért fontosnak tartom, hogy merjünk szembenézni a stresszel és tegyünk ellene.
Sokszor felvetődik a kérdés, vajon 100-200 éve is ennyire stresszesen éltek az akkori emberek?
Véleményem szerint minden kornak megvolt a maga nehézsége, amely bizonytalanságot, stresszes helyzeteket idézett elő, azonban a XXI. századra a stressz igazi népbetegséggé vált. Gondoljunk csak bele... Az emberek többségére jellemző, hogy szorosan beosztott időrend szerint éli meg napjait, idejének nagy részében az anyagi jólét megteremtésére törekszik, sokszor a legjelentéktelenebb dolgokon képes felidegesedni, és nem győzi befogadni azt a mérhetetlenül sok információt, amely egy nap alatt éri.
Nem mellesleg ne feledkezzünk meg a közösségi média hatásáról sem, amellett hogy igyekszik teljesen antiszociális, két lábon járó mobiltelefonhoz nőtt emberi kreálmányt létrehozni az emberekből, eléri azt, hogy egymás életét, történeteit figyeljék, óhatatlanul is összehasonlítva saját helyzetüket mások helyzetével, ezáltal újabb stresszes helyzetet idézve elő saját maguk számára. Az adatokból úgy tűnik, hogy azokkal a nagy pszichés betegségekkel, amelyek a tizenkilencedik, illetve a huszadik századot jellemezték, nem tudtunk elég hatékonyan megbirkózni, más mentális zavarok gyakorisága pedig növekedett és növekszik mind a mai napig.
Bevallom, sokat gondolkodtam ezen, és azt mondhatom, hogy bizonyos tekintetben csak az a stressz létezik, amelyet közel engedünk magunkhoz, vagy amelyet magunk számára hozunk létre az elfojtott dolgok által. Hajlamosak vagyunk mások dolgaival foglalkozni, miközben a saját érzéseinkkel nem foglalkozunk, megpróbálunk mindenkivel kedves lenni, miközben ehhez nagy erőfeszítésre van szükségünk. Felhúztunk egy világot magunk köré, amiben az idealizált és vágyott cél a biztonság és a jólét. Sajnálatos módon ezeket már extrém módon képzeljük el, és rámegy az egészségünk, hogy megteremtsük magunknak, amit fontosnak tartunk.
A nagyszüleink idejében elfogadott általános életcélok már túl kevésnek bizonyulnak, csalódottá teszik a mai fiatalokat. Pedig egy egészséges önképpel, reális életszemlélettel kiegyensúlyozottabban lehetne élni, belső nyomás és idegeskedés nélkül.
Egész egyszerűen megpróbálunk mindenre figyelni, a világ információt feldolgozni és felhasználni, aggódunk nem létező dolgok miatt. Ez egy ördögi kör, egy csapda. Ebből a csapdából ki kell lépni. Kilépve egy mély levegőt kell venni, felnézni az égre, észrevenni a világot, amelyben élhetünk, észrevenni az embereket, akikkel együtt élhetünk, észrevenni azokat a dolgokat, amelyek igazán fontosak az életben. Fel kell ismernünk, hogy mi az, ami rajtunk kívülálló tényező és nem tudunk vele mit kezdeni. Ezeket a dolgokat el kell engednünk.
A stresszt okozó tényezők, tárgyak, körülmények, az úgy nevezett stresszorok nem fognak eltűnni. Minden nap körülöttünk vannak. Bár a stressz nem az egyetlen kiváltója egy betegségnek, de a krónikus betegségeknél nagy szerepet játszik.
Ezek közé tartozik a rák, a sclerosis multiplex, a bőrbetegségek közül például az ekcéma és a pikkelysömör, és az olyan betegségek, mint a reumás ízületi gyulladás, a depresszió, az asztma vagy a colitis ulcerosa, azaz a fekélyes vastagbél gyulladás, valamint számos betegség. Ami talán világunk problémája, hogy a betegségek megelőzésének és legyőzésének módját csakis az orvoslásban látják. Sokszor csak a testet próbálják gyógyítani, a lelket nem. Könnyebb elmenni és kiváltani számos gyógyszert, nyugtatót, amelyektől problémáik megoldását várják. A mi társadalmunk még mindig gyanakodva tekint azokra, akik pszichológushoz fordulnak.
Pedig a megoldás az lenne, hogy kibeszéljük és megosztjuk azokat a dolgokat, amelyek esetleg frusztrálnak bennünket. Az elfojtott stressz sokkal rosszabb és kártékonyabb, mint a környezeti.
Minden attól függ, hogyan reagálunk a stresszhelyzetekre. Kordában tudjuk-e tartani azokat.. Számos pszichológiai módszer és eljárás létezik a stresszhelyzetek kezelésére, enyhítésére: autogén tréning, mindfulness, progresszív izomrelaxáció, meditáció, relaxáció. A legtöbb esetében egy pszichológus segíthet a technikák helyes elsajátításában. Tény, hogy rengeteg gyakorlás szükséges ahhoz, hogy valaki teljesen magáénak tudhasson egy technikát, és ki tudja zárni a rá zúduló stresszt, de nem lehetetlen vállalkozás.
Mit tehetünk még a stresszhelyzetek leküzdése ellen?
Igyekezzünk minden nap időt szánni a feltöltődésre, kikapcsolódásra. Végezzünk olyan tevékenységet, hobbit, ami közben teljesen kiszakadhatunk a mindennapi mókuskerékből. Ápoljuk a szociális, baráti kapcsolatainkat. Bizonyos értelemben egy barát is funkcionálhat pszichológusként, és bár nem adhat szakszerű tanácsokat, a meghallgatás és tanácsadás által enyhítheti az esetlegesen ránk nehezedő stressz okozta súlyt.
Igyekezzünk kevésbé "mellre szívni" a dolgokat. Vannak olyan helyzetek, amelyekben ha már mindent megtettünk, ami tőlünk tellett, akkor nincs más hátra: vegyünk egy nagy levegőt, tegyünk egy lépést hátra, vizsgáljuk meg, hogy az adott helyzetre helyes reakciót adtunk e. Az egészséges táplálkozás, vagy a rendszeres mozgás egyértelműen véd, nemcsak a lelki betegségektől, de például ez az egyetlen dolog, ami képes lassítani az öregedést. Az intenzív testmozgás során számos olyan biológiai folyamat indul be a szervezetünkben, olyan vegyületek, hormonok szabadulnak fel, amelyeknek meghatározó szerepük van a jó közérzet kialakításában.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni a lazításról, a kikapcsolódásról, amely sokat segíthetne, a stresszt pedig elfogadjuk a mindennapok velejárójának, és nem gondolunk bele, hogy hosszú távon mennyit árthat nekünk, ha nem tudjuk megfelelően kezelni. Szájszárazság, fejfájás, álmatlanság, kiütések, gyomorbántalmak, hátfájdalom, étvágytalanság… Csak néhány azon jelek közül, amelyekkel a testünk figyelmeztet bennünket arra, hogy figyeljünk a valós szükségleteinkre, beleértve az érzelmit is, és igyekezzünk megkímélni a szervezetünket. Amennyiben nem figyelünk oda rá, betegség formájában bosszulhatja meg magát.
Bármely stresszkezelési technika sem elegendő, ha nem értjük meg a lényegét, ha nem tudunk megfelelően reagálni a világ ránk gyakorolt hatásaira. Mi magunk vagyunk a kulcs a stresszkezeléshez.
Megosztás
