A december telis tele van ünnepekkel, hagyományokkal és népi emlékekkel.
A pedagógus számára tárháza a foglalkozásoknak. Ha végignézzük a dátumokat és az ünnepnapokat, szinte egy kis túlzással mondhatjuk, hogy minden napra jut belőle. Az ádventi naptár ékes bizonyítéka, hogy ezekben a napokban, hetekben valóban fel lehet készülni az ünnepre, az ünnepekre.
Az óvodai, iskolai foglalkozásokban rejlő hagyomány és értékteremtő tevékenységek mélyen elraktározódnak. Mi, idősebb generáció, pontosan emlékezünk arra, hogy mikor és hogyan ünnepeltük meg a karácsonyt, hogyan készültünk nebulóként a karácsonyra.
A december telelő hava, karácsony hava vagy régiesen álom hava, érdemes ezekhez a régi kifejezésekhez, jelentésekhez nyúlni.
December 21-e, a téli napforduló napja.
A téli napforduló már a primitív népek számára is ünnep volt. Ilyenkor a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. Aztán egyre rövidülnek az éjszakák, és hosszabbodnak a nappalok. Ettől a naptól kezdve egy tyúklépéssel hosszabbak lesznek a nappalok.
Weöres Sándor: A Nap születése és halála (részlet)
Mély zsákból ismeretlenül
a napsütés előkerül.Láttak már villogó reves fát,
éjszaka világító gombát,
mocsári ugráló lidércet,
foszforosan tündöklő ércet,de napsütést, nappalt soha,
csupa fénypetty az éjszaka.
December 24-e, Ádám és Éva napja, azaz karácsony böjtje
Vidékenként eltérő szokások, de alapjába véve mindegyik a karácsony, Jézus születését készíti elő.
Említettem, hogy intézményeinkben, óvodáinkban, iskoláinkban és civil szervezeteinkben folyamatosan készülnek a karácsonyra. Lehet az évzáró műsor, karácsonyi műsor vagy csak egy összejövetel, de mindegyik a közösség építését szolgálja. A rendezvényeken pedig a család apraja nagyja megjelenik - mint egy nagy család, közösségünk családja, magyarságunk nagy családja, nemzetünknek része ….és nem csak decemberben.
Megosztás
