A tél elűzése, kicsit másképp

Álarcban a mindennapokban

A hamvazószerdát megelőző néhány hetet farsangi időszakként szoktuk emlegetni. Valamiképpen felkészülés ez az előttünk álló böjtre, de talán a naponta bennünk hol megbúvó, hol kitörő feszültség levezetésének módja is. Természetesen a farsang a tél elűzése, a hangoskodás, vigadalom ideje, de ezzel a tartalmával kevesen foglalkozunk. Inkább a bálok, mulatozások időszakaként ismerjünk, és éljük meg.

Egy-egy ilyen bál vagy mulatozás lehetőséget biztosít arra is, hogy megfeledkezzünk néhány órácskára a környezetünk problémáiról, a mindennapok terheiről, de arra is, hogy rég nem látott ismerősökkel találkozzunk, beszélgessünk.

De egyben lehetőség arra is, hogy a bálakat szervező legkülönfélébb szervezetek és szerveződések munkájába is bepillantást nyerjünk, sőt, támogathatjuk is őket jelenlétünkkel, de adományainkkal is. Nemes gesztus lehet ez részünkről, de nem szabadna megfeledkeznünk arról, hogy lehet, hogy nem elég egy egyszeri segítés, vagy támogatás.

Mindenesetre fontos az ilyen alkalmak megszervezése, az azokon való részvétel, és erre a legjobb a farsangi időszakra időzített bál.

Bár már február van, valahogy még mindig az év „beindulását” várjuk, úgy szépen, módjával belevágunk az idei év terveibe, teendőibe. Jól esik ebben az időszakban egy kicsit kikapcsolni, de feltöltekezni is, hiszen a farsang tartalmába mindkettő beletartozik.

Ha összekötjük a farsangolást a tél elűzésével, eszünkbe juthat a híres fesztivál, a busójárás is. Bár még nem volt alkalmam „közelről” is szemlélni a rendezvényt, mégis feltűnő az álarcba, viseletbe, maszkokba öltözködő emberek sokasága. Ez pedig mélyebb tartalmú gondolatokat ébreszt. Milyen jó is „beöltözni”, álarcot felvenni egy-egy alkalomra, és úgy kikapcsolódni, úgy részesévé válni a farsangnak, hogy gyakorlatilag nem is tudni, ki is vagyok valójában. Megvan ennek a „játéknak” is a maga varázsa, valamilyen régi, gyermeki vonala. Ki is lehet az a valaki valójában? Talán fel sem tesszük a kérdést, mert jól esik (esne) néhanapján ilyennek lenni. Álarcosnak, maszkba, különféle jelmezekbe bújni.

Valahol mi is ilyenek szoktunk lenni a mindennapok tengerében. Hogy milyen arcunkat mutatjuk épp, az függ a naptól, alkalomtól, társaságtól, de leginkább attól, kivel és kikkel is találkozunk?

Sőt van, amikor egy adott napon is többféle arcunkat, oldalunkat mutatjuk meg. Hol a boldogság és az öröm jelenik meg mosolyokkal tarkítva, hol a csalódottság ül ki arcunkra, vagy éppen a harag, bosszú, irigység jelenik meg rajtunk, igencsak látható módon.

Ilyen a mi Isten által teremtett arcunk, kinézetünk, tekintetünk. De ilyen az „általunk választott” jellemünk, akaratosságunk, emberségünk is.

És talán éppen ez a legérdekesebb az emberi mivoltban, az emberség, a maga valóságos tartalmával és minden – legyen jó, vagy rossz – jellemével.

Ebből fakad az a látszódó tény is, hogy nem csupán az érzések és érzelmek, a külső és belső tulajdonságok azok, amik meghatározzák a másik emberhez való viszonyulásainkat, hanem annak a bizonyos „álarcnak, maszknak” a felvétele is, amivel a másik embert „kezeljük”. Tud a boldogság és az öröm szomorúsággá és undorrá válni egy pillanat alatt. Tudjuk a másik embert elfogadni és szeretni, támogatni, míg egy harmadikat a hátunk közepére kívánni. Tudjuk álarccal eltakarni érzéseinket és érzelmeinket, de tudunk közömbössé is válni, majd ezeket a tulajdonságokat váltogatni a szükséghez igazítva. Sokan pedig egyszerűen álarcban élik mindennapjaikat. Mintha valami szerepjátékban élnék életüket, soha nem levéve az álarcot.

Bizonyára nem a farsangi szokásainkból merítettük ezeket a dolgokat, emberségünk részei ezek, mégis csináljuk, nap mint nap. Jó lenne ilyenkor azon is elgondolkodni, hogy az a bizonyos „Valaki”, aki mindent lát, és mindent tud rólunk, vajon hogyan értékeli és érzékeli mindennapos „arcoskodásainkat”? De talán azon sem árt elmélkedni egy jót, ki is bújik meg igazából az álarcom mögött?

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon

Friss cikkek

Lehet, hogy a cirill betűk védelme helyett a szerbiai alapműveltségi szint, valamint írás- és olvasáskultúráért kellene inkább tenni!?