Elmúlt kerek húsz éves papi pályafutásom alatt sokat idéztem Petőfi Sándor verséből ezen sorokat:
„Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.”
Ma talán így fogalmaznék: Ha ember vagy légy ember…! Ki gondolta volna még egy évtizede, hogy ez a Petőfi Sándor vers még magyarázatra szorul egyszer? Ki merte volna gondolni, hogy ezen sorok tartalmát védeni kell egy agya mosott, identitását vesztett társadalmi réteggel szemben, akik hangja, mint többet hallani médiákban, ma már iskolákban, színpadokon és parlamenti szószékeken, sőt eljutunk odáig, hogy ők alkotják, alakítják a törvényeket? Sokszor bennem is felmerül a kérdés, hogy a hangos ugatásban elhallatszik-e az én csaholásom legalább azokhoz, akik magukat még kereszténynek vallják magukat?
Az, hogy keresztények vagyunk, vagy nem, igazából mindegy! Az agymosás olyan mértéket öltött, hogy mindannyian érintettek vagyunk, sokszor újra kell identitásunkat fogalmazni, erősíteni. A csapból is már ez folyik, filmek, tv csatornák, internetes portálok, civil szervezetek agresszív nyomulása iskolákban, kultúrotthonokban. Sőt hitoktatók, sok helyen plébániák is a szivárványzászló lobogtatásával hirdetik az evangéliumot.
A több, mint 2000 éves Európát a kereszténység határozta meg.
Antik görög és római, valamint zsidó hagyományokat jól ötvöző kereszténység volt az irányadó Európa születésében. Identitásunk része volt, és még most is ott van bárhová nézünk, csak mára tilos kimondani. Azonnali lehurrogás, füttykoncert következik, ha ezt az ember direkt megfogalmazza. Bizony nem beszélhetünk politikáról, kultúráról, tudományokról sem úgy, hogy közben a keresztény elvek mentén szépen ívelő korszakokat ne látnánk. Az Európát a barbár népek hozták létre, de fejlődésüket az egyház, szerzetesség jelenléte oltotta be és nemesítette. A több évezredes hagyományokat jól ötvöző szerzetesség tanította meg a barbár, primitív népcsoportokat a földművelésre, sör-, bor- és sajtkultúrára, zenére, politikára, és végül is az oktatás mai rendszerét is az egyházi iskolák mintájára őrizzük, csiszolgatjuk még ma is. Az egyház nem csak politizált, hanem maga volt a politika, akkor, amikor még 1000-ben Szilveszter pápa adja a koronát Szent Istvánnak, hogy csak egyet említsek Európa és az egyháztörténelem kétezer éves fejlődéséből. Lehet ez tagadni, el is lehet felejteni. A középkor sem volt olyan sötét, mint amilyennek azt sokat láttatni akarják. Az egyház jelenléte, még ha közben a szekularizálódás folyamatában külön vált a 18 századra, jelenlétét, fontosságát és egyáltalán az ember vallás iránti csillapíthatatlan vágyát sosem tudjuk máig tagadni. Pedig sokan úgy tesznek, mintha ezeket a dolgok letűnt, ódon korok naftalin szagú emberei retró vágyait képviselné pusztán. Nem csak Európában, de az emberiség fejlődéstörténetében egyaránt elengedhetetlen ezen tényeket figyelembe venni. Ezért is tartom nagy hibának, sőt végzetes következményekkel járó döntésnek a szekularizálódás megjelenését, mert egyenes vonalon következik az ember identitás fosztásának további folyamata, ami könnyen pusztuláshoz, egy-egy társadalmi kör teljes eltűnéséhez, önpusztításához vezethet.
A 18. század, a felvilágosodás kora megfosztotta az embereket a valláshoz fűződő természetes jogától. Tagadta a kereszténység létjogosultságát a társadalom minden szférájában. Egyedül a privát szférából nem tudta kiirtani, oda száműzte, de bizonyos tendenciák legszívesebben még onnan is kiirtotta volna.
A 19. század emberének megmaradt a nemzeti identitásába vetett hit. Magyar, német, olasz identitás. Irodalom, zene festészet, mindezt szolgálta. Büszke saját értékeire, büszke saját nemzeti identitására. Ezt sem sokáig hagyták meg az embernek. Rasszista az, aki magyarnak, lengyelnek, vagy németnek érzi magát. Nem, mi egyenrangúak vagyunk - hangoztatják. Mindenki fontos, egyforma tagjai egy kevert, multi-kulti társadalomnak. „Bratsvo i jedinstvo” – kiáltották már jugoszlávia kommunistái is, ami előszobája volt egy liberális, szabadosság elvein nyugvó új generáció kinevelésének. Egyenrangúság? Ez rendben is lenne, de miért is bűn, ha az ember büszke nemzeti identitására, vagy annak belső értékeit hangsúlyozza és azt őrzi? Tartást, gerincet ad az embernek, identitás erősítő. Rosszul értelmezik sokan a nemzeti identitás. Pedig a vallás, a nemzeti identitás az emberrel velejáró, a teremtett világ koronájaként, csak neki kijáró privilégiuma. Ahogy a választott nép privilégiuma a nemzeti identitásának őrzése, annak ápolása, úgy privilégiuma minden embernek egy nemzethez való tartozás joga. Annak minden előnyével, szépségével, nyelvi, kulturális, politikai, földrajzi, gasztronómiai szépségével és persze hátrányával egyaránt. Ezt nem lehet egy cosmopolita, mosott agyú, libakarakterű társadalommal kiváltani. Cosmopolita- na ettől megyek falnak, amikor ezt vallják magukról emberek.
Ami viszont teljesen kiüti nálam (is) a biztosítékot, az az, amikor mára teljesen nyíltan, legálisan, törvényeket hozva, mára legálisan követelő politikai irányok megpróbálják az ember nemi identitását is levitatni. Megfosztani az embert attól az elemi, biológiai természetes identitást formáló lényegi jogától, ami már nem is a teremtés koronájának kijáró, hanem puszta fajfenntartó, tisztán a teremtett világ rendjét jelentő identitásának része, ezek pedig a nemi jegyek. Az ember férfi és nő! Nem a másság elfogadása, integrálása aggaszt, hanem az, amikor a kissebség próbálja meghatározni, hogy mit tegyen a többség. Magyarul és nyersen, amikor a nyúl viszi a puskát és a szar húzza le a WC-t! Pusztulásra ítélt társadalom az ilyen. Lehet ezt szépítgetni, magyarázni, elméleteket gyártani hozzá. Ha egy társadalmat el akarsz pusztítani, vedd el identitásából a vallást, vitasd el tőle nemzeti identitását, de ha tényleg el akarod törölni a történelem színpadáról is, vedd el, vitasd el nemi identitásának lényegét is.
Tudom, sokan vitatkoznak velem! Nem is azért írtam le ezen sorokat, hogy embereket bántsak vele, főleg nem azért, hogy egy kissebségeknek a sorsát nehezítsem, vagy hogy magamnak előnyöket kovácsoljak nemzeti alapon. Viszont meggyőződésem, hogy a teremtett világnak van egy természetes rendje, amit nem lehet tagadni, nem lehet következmények nélkül megváltoztatni. Persze ahhoz, hogy ezt valaki megértse, abból kell kiindulni, hogy ez a világ nem puszta véletlen események sorozatának következménye, hanem ennek a világnak van egy bölcs alkotója, benne egy természetes rend, amit a tudományok fedeznek fel lépésről lépésre, és van egy erkölcsi rend benne, amit viszont mi emberek kell, hogy őrizzük, ápoljunk, megéljünk és tovább adjunk. Nem a társadalmi anomáliák diktálnak, hanem a természetes rend az etalon. Ezt csak az érti meg, aki hisz Isten létezésében. Mindenki más hajtja a maga igazát!
Megosztás
