Itt a manófa!

„Ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van”. (A Grincs)

 

Közeleg a karácsony. Tekintettel arra, hogy az idei évben az adventi időszak egy héttel rövidebb, mindössze három hét áll rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk. A készülésnek is, mint mindennek két útja van. Az egyik a klasszikus értelemben vett advent, a maga készülődésével, lelki tartalmú várakozásával, míg a másik a mára már szintén klasszikussá vált bevásárlós-ajándékozós-ünnepi lakomázós készülődés. Hogy melyiknek van igazán helye az ünnepben, az egyéni döntés.

Mégis megvan a karácsonynak az az ironikus tartalma, mely sokszor belőlem is kihozza a negatív, már-már ünneprontó hangulatot, gondolatsort. Egy kicsit úgy érzem, leginkább a szeretet, a meghittség és a hangulat az, amire vágyunk karácsonnyal kapcsolatban, mégis az is bennem van, hogy amennyiben igazán őszinték akarunk lenni magunkhoz, kimondhatjuk, ez egy olyan szinten mű szeretet és hangulat, hogy az már hihetetlen. Karácsonyt 2-3 napos ünnepnek gondolva, annak elmúltával már megy is tovább a másik ember semmibe vétele...

Talán ezért is kaphat helyet – ironikus tartalommal – karácsonykor a grincs. A filmet bizonyára mindenki látta már ezer esztendeje, de ami abból fakadóan „hozzánk” is megérkezett, mindent felülmúl! Íme, itt a grincsfa!   

„A grincsfa az idei évben kezdte fénykorát élni hazánkban. Számos háztartást díszít ez a mutatós, ám az ünnep fényét elhalványító dísz. A grincsfa vagy más néven manófa, mint sok egyéb szokás, Amerikából érkezett hozzánk. A Grincs egy mesebeli, zöld, szőrös lény, aki gyermekkorában egy félresikerült ajándék miatt megutálta, és így elhatározta, hogy el is lopja a karácsonyt. Bár egy kislány a mese szerint felnyitja a szemét, így a vége happy end lesz, mégis a történet hozadéka e negatív szimbólumokkal terhelt díszfa lett.

A grincsfa alakja olyan, mint egy gúzsba kötött fenyő (a bűn megkötöz); a hegye lelóg (nem felfelé, Istenre mutat, hanem a földre vagy ránk, vagy egyenesen a pokolra); a zsurló pedig – melyből általában készül – egy hagyományosan negatív növény, egyes mesékben a negatív szereplők neve is Zsurló. Az a két fajta, melyből hazánkban kötik, ráadásul mérgező növény (a téli zsurló súlyosan, az óriás zsurló enyhén). Nincs rajta gyertya vagy világítás sem.”

Felmerült bennem is a kérdés, vajon helye van-e az ünneprontó növénynek az otthonunkban? Elgondolkodtató, mert, ha azt válaszolom a kérdésre, hogy igen, helye van, abban az esetben a klasszikus értelemben vett, a hagyományainkba beleivódott díszítős, karácsonyfázós, ajándékozgatós ünnepi fény nem csak, hogy elhalványul, de talán el is tűnik. Azonban, ha megtagadom, szörnyű és megbotránkoztató dolognak tartom, gyakorlatilag kimondom, hogy igen a karácsony a meghittség, szeretet, a családi közösség megélésének igazi ünnepe. Pedig nem az! A karácsony Krisztus születésének ünnepe! Annak, hogy a Teremtő és Gondviselő Isten belenyúlt az emberiség történelmébe! Ezért szükséges a karácsonyt húsvét fényében tekinteni, és fordítva! 

Valahogy éppen ezt jelzi a grincsfa! Alakja, mint a gúzsba kötött fenyő, mely jelképezi: a bűn megkötöz, rabul ejt! A hegye lefelé lóg, mert nem Istenre mutat, hanem a földre, vagy ránk, esetleg a pokolra. Mint a mi életünk... És végül a negatív növény, melyből kötik, a zsurló, mérgező is, ahogyan minket is megmérgez a bűn szorítása.

 

Ezek a tartalmak fontosak számomra! És igen, ezért tetszett meg a grincsfa! Legyen az emberi karácsony fényét elhalványító, legyen negatív, a tartalmának, üzenetének igenis helye van!

És végül talán ide kívánkozik az is, hogy hadd jöjjenek csak ezek a fincsi amerikai újkeletű szokások ide hozzánk, ha azért van szükségünk rájuk, hogy általuk vegyük észre, mi is fontos igazán számunkra, és hol is tartunk az Istennel való kapcsolatunkban?!

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon