Feladat Pintérnek

Na, most aztán, uccu írjunk levelet..

Napok teltek el, mire észhez tudtam térni. Kiderült, hogy a vajdasági magyar családok egybenmaradása Pintér Sándoron múlik. Kell az ő értő hozzájárulása. De Pintér Attila nagykövet és Babity János főkonzul is tehet ezt-azt.

Ami megragadta a figyelmem, hogy Joó Horti Lívia elismeri, hogy történtek jó dolgok is. Idézek a leveléből:

,,Számos, az Ön számára is jól ismert, elsősorban gazdasági jellegű beavatkozás történt az utóbbi két évben Magyarország részéről, amely az elvándorlás megállítását, lassítását célozta.”

Valami gátolja a társelnök asszonyt abban, hogy kimondja, egykori pártja, a VMSZ is hozzájárult ehhez a gazdasági jellegű beavatkozáshoz, a gazdaságfejlesztési program kidolgozásával és a Prosperitati Alapítvány létrehozásával. De nem várjuk el, hogy ezt kimondja...

Úgy tűnik ebből a Pintér Sándorhoz írott alibi-tevékenység levélből, hogy a társelnök asszony a 2005-ben debütált Stephanie Meyer kedvelője. Nekem legalábbis ez a fantasy írónő jut eszembe a Magyar Mozgalom aggodalma kapcsán, akik szinte „egyedüliként” fejtik ki a vajdasági , délvidéki magyarok feletti törődését. Szánalmas.

 

Maga a cím is elképesztő:

„Családokat szakíthat szét a határok átjárhatatlansága”- valóban egy határ, főleg az, amelyikről mindenki saját lelkiismerete alapján dönthetett (ne feledjük az MM közleményeit), szétszakít.

Bontsuk le! Így megoldódott a családok problémája (mély pszichológiai analízis).

Figyelmet is felhív.

Újra idézek a levélből:

„Létszámfogyatkozásunkról hivatalos adatok ugyan nincsenek, de a magyarlakta településeket járva, az ott élő, közösségben gondolkodó személyekkel beszélgetve, ennek arányát egyes települések esetében 40 százalékosra becsüljük az utóbbi négy-öt évben” – hívja fel a figyelmet az MM.”

Az  említett fantasy írónőtől is idézek, mert a társelnök asszony levele azt a sok-sok napot idézi eszembe, ami alatt semmit nem csinált, amióta megalakult az MM...

„Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tűnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltűnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből.”

Mennyire igaz!

Csak észreveszi-e magát a társelnök?

 

Megosztás

Facebook icon
Twitter icon
Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon