November 25-e örökre fekete dátum marad minden sportot szerető ember életében, ugyanis ezen a napon búcsút kellett intenünk nemcsak a labdarúgás, de az egyetemes sportvilág egyik legmegosztóbb személyétől, ugyanakkor legnagyobb csillagától, egy igazi legendától, Diego Maradonától.
Lehetett őt isteníteni, vagy ellenkezőleg, épp elítélni, azonban az vitathatatlan, hogy a futball történelmének korszakos zsenijéről van szó, sokak szerint a valaha élt legjobb játékosról.
Ahhoz, hogy valaki egy ország legendájává váljon, hosszú út vezet, és a kemény munka mellett nem árt ha szorul az emberbe egy kis tehetség. Maradonában pedig meg is volt ez a tehetség, amely már egészen korán megmutakozott.
Első felnőtt csapatában az Argentinos Juniorsban 10 nappal a 16. születésnapja előtt mutatkozott be, ahol a későbbiekben pazar mutatót produkált, 115 gólt szerzett 167 mérkőzésen. Nem kellett sokat várni arra sem, hogy bemutatkozhasson a válogatottban, 1977-ben Magyarország ellen volt először válogatott. Az 1978-as argentin győzelemmel zárult hazai rendezésű világbajnokságról lemaradt, ugyanis César Luis Menotti nem válogatta be a keretbe a klubcsapatában bombaformában játszó, az argentin nép kedvencének számító Diegót.
Maradona csalódásként élte meg, hogy nem lehetett ott szeretet hazája első világbajnoki címének megszerzésénél, ráadásul hazai közönség előtt. Azonban ez sem törte meg őt, és a következő évben csattanós választ adott azok számára, akik egyetértettek Menotti mester döntésével. A Japánban megtartott Ifjúsági világbajnokság legjobb játékosává választották, hat mérkőzésen hat góllal segítette az argentin válogatottat, és eközben lenyűgözően játszott.
Az Argentinos Juniors után, azonban még az 1982-es spanyolországi világbajnokság előtt leigazolta őt a Boca Juniors, ahol mindjárt az első évében bajnok lett, és nem mellesleg sorrendben harmadszor is a bajnokság gólkirálya. A spanyolországi vb-n jól kezdett Argentína, azonban a későbbiekben a középdöntőben az olaszoktól és a braziloktól is kikaptak, és ez egy újabb csalódást jelentő mérföldkő volt az életében.
Ekkora már Európában is felfigyeltek Maradonára, akire 1982 nyarán le is csapott a Barcelona, ahol két szezon alatt egy spanyol kupát, ligakupát és egy spanyol szuperkupát is sikerült begyűjtenie. Ennek ellenére nem sikerült teljesen beilleszkednie a csapatba, ráadásul egy Athletic Bilbao elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett, amely után hosszabb időt ki kellett hagynia. Mégis elmondható róla és külön ki kell emelni, hogy egy 1983-as Real Madrid ellen megvívott El Clasico alkalmával ő vált az első olyan barcelonai játékossá, aki előtt a madridi szurkolók tapssal tisztelegtek. Sok évvel később ugyanez játszódott le, akkor Ronaldinho volt az a bizonyos barcelonai játékos.
1984-ben áttette székhelyét Nápolyban, és az ott töltött időszak alatt két Serie A elsőség mellett egy kupát, egy szuperkupát és egy UEFA kupát is sikerült nyernie a klubbal, ő maga pedig a klub ikonjává vált.
Elérkeztünk az 1986-os mexikói világbajnoksághoz és Argentína második világbajnoki címéhez. Ezen a tornán Maradona igazán brillírozott, karrierje során ekkor játszott a leginkább lehengerlően. Az angolok elleni negyeddöntőn pedig a nevéhez köthető a világ talán két leghíresebb gólja. Az ’isteni kézzel’ szerzett találatát az angolok soha nem tudták megbocsátani, de persze hozzá tartozik az igazsághoz hogy Maradona soha nem is kért elnézést. Nagysága ellenére a sportszerűség hiányzott belőle. Az angolok nem is tudtak felocsúdni a szerintük csalással megadott gól okozta sokkból, ezt kihasználva pedig Maradona végigszlalomozva a pályán megszerezte azt a találatot, amelyet később az ’évszázad góljának’ választottak meg. Ezen a világbajnokságon Argentína góljaiból 10 gólból vette ki a részét, 5 gólt és 5 gólpasszt szerezve. Erre ismét csak a hihetetlen, és a nagyszerű jelzőket lehet használni.
A hatalmas sikerek után már kevésbé sikeres évek következtek. Az 1990-es világbajnokságon ugyan még elvezette hazája válogatottját a döntőbe, ám kevésbé meggyőző játékkal, mint négy évvel korábban, és itt „csak” az ezüst jutott számára. A doppingvétsége miatti eltiltása után egy évig a Sevillában játszott. Az 1994-es világbajnokságon két mérkőzés jutott neki, ugyanis a második csoportmeccs után tiltott anyagot találtak a szervezetében, amelynek következtében neki már ekkor, Argentinának pedig kicsivel később véget is ért az amerikai torna. Az a Maradona, aki 86-ban a futballvilág trónján ülve megkérdőjelezhetetlenül az akkori legjobb játékos volt, aki elhozta az argentin nép számára a dicsőséget, az most a 94-es tornán megszégyenülve, csapatát magára hagyva utazhatott haza, ezáltal méltatlan lezárását hozva válogatottbeli karrierjének.
1995-ben még visszatért egykori csapatához a Boca Juniorshoz, ahol a hátralévő időszakban már keveset játszott, és egy 97-es River Plate elleni rangadó után néhány nappal bejelentette visszavonulását.
Sokszor lehetett hallani a feltett kérdést, ki minden idők legjobb játékosa, ő vagy Pelé? Mennyire reális és jogos összehasonlítani különböző korszakok legjobb játékosait? Elég csak a jelen korszakra gondolnunk, amely megosztja a véleményt atekintetben, hogy Cristiano Ronaldo vagy Messi a jobb játékos. Messit az újkori Maradonának tekintették, aki méltó utódja az Argentinában csak Istenként tisztelt Diegonak, mégis az egyéni sikereitől eltekintve nem segítette hozzá hazája válogatottját egy világbajnoki címhez. Ez alapján kijelenthető, hogy Maradona a jobb játékos? A válasz:nem. Minden egyes korszaknak megvan a maga legendás játékosa, aki millió gyerek példaképévé válik, akinek plakátja ott van falaikon, akinek a cseleit próbálják gyakorolni.
Még a legendák is emberek, és mint olyan, ő sem volt hibátlan. Karrierje vége után folyamatosan küzdött drog- és alkoholfüggőségével, illetve depressziójával. Ennek ellenére inkorrekt és igazságtalan lenne ha ez alapján elítélnénk és csak ez az emlék maradna meg róla. Tény, hogy az érte és a játéka iránt rajongó fiatalok számára nem jó példát mutatott magánéleti szempontból, mégis inkább úgy maradjon meg az emlékezetünkben, mint aki imádta a labdarúgást, akinek a zsigereiben volt a labdakezelés, és aki amellett hogy örökre beírta magát a futball nagykönyvébe, számtalan emlékezetes pillanatot szerzett megmozdulásaival, cseleivel, góljaival.
Végezetül idézzük fel 1992-ben elhangzott mondatait:
„Ha meghalok, újra akarok születni, és futballista akarok lenni. Újra Diego Armando Maradona akarok lenni. Egy játékos vagyok, aki boldogságot adott a népének, ez nekem épp elég".
Megosztás
