Az iskolarendszer alapvetően szelektív, mivel a kisiskoláskortól, de már az óvodától is a legkülönbözőbb szempontok szerint „válogatják” a diákokat, tanulókat. Többek közt ez is az oka, hogy nálunk az iskolákban jellemző a versengés. A hasonló teljesítményű osztálytársakkal való összehasonlítás, szintén fokozza a versengési szellemet, ami kétségtelenül a teljesítmény növelésére ösztönöz, és ez megfelel az iskola céljainak, elvárásainak. A versengésnek nagyon gyakran állandó vesztesei is vannak, akiknek esélye sincs a győzelemre. Ezért nagyon fontos a pedagógus szerepe a versengés alakításában. Ha a versengés túlzott szerepet kap, akkor ennek ára is van, nemcsak a vesztesek, hanem időnként a győztesek is a szorongásukkal „fizetnek”. Tehát a győztesek sem egyértelmű győztesei a történetnek, a vesztesek pedig nem mindig vesztesek. Ebben a helyzetben sajnos a csoport légkör romlásával is számolni kell, valamint a háttértörténések sem mindig pozitívak, gondolok itt a szülőkkel való munkára.
Kooperációra vagyis együttműködésre van szükség, de ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a versengésre is egyaránt szükség van. Ahhoz azonban, hogy a munkavégzés során sikeresen megállja valaki a helyét az osztályban is, mind a versengés, mind a kooperáció elsajátítására szükség van. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mai világban a munkáltatók is a közös együttműködésre számítanak, erre építik fel a cégjeiket és a közösségeiket.
Nem mellékes tény az sem, hogy az együttműködés a mai társadalom egyik alappillére, ezzel azonban nem vonjuk kétségbe a kiemelkedő eredményeket az élet bármelyik területén.
A versengés nem önmagában káros vagy előnyös. Három, egymással összefüggő szempont határozza meg azt, hogy a pozitív vagy negatív hatásai jelentkeznek túlnyomóan. Érdemes átgondolni, mikor versenyhelyzetet teremtünk. A versengés tétje – aminek a megszerzéséért versengünk, lehet a másik ember figyelme, szeretete, elismerése, vagy a csoportban elfoglalt pozíció. A versengés területe – az a szelete az életünknek, amiben összemérjük magunkat. A versengés eszköze – az a mód, ahogyan a versengés folyik.
Az oktatási folyamatban a pedagógus szerepe döntő, mert jutalmazza a magatartást, ezzel megerősítve a kialakult versenyhelyzetet, vagy a kooperációt. Egyik kollégánk sem szándékosan jutalmazza a versengést, hogy a tanulók a jutalmat a másik diák rovására érhessék el, a gyakorlatban ez mégis előfordul. Az órai felelés ilyen helyzet, amikor minősítjük a diákjainkat, erre azonban szerintem szükség van, de kellő óvatossággal kell kezelni a helyzetet.
Pedagógusaink pontosan tudják, mikor mit kell használni és a „helyzeteket” kellő odafigyeléssel oldják meg. A virtuális tér sok lehetőséget ad a tanulók objektív mérésére. A tanulók megismerése, kibontakoztatása pedig nekünk pedagógusoknak egy-egy nagy lehetőség és kihívás is, de ettől szép a pedagógus élete.
Megosztás
