Tehetségtelen a gyerek!?

Megfigyeltem már, ha szülőkkel beszélgetek, lehet az időjárás, napi gondok vagy bármi más jelentéktelen téma, a végén a gyerekeknél kötünk ki. Ez a világ legtermészetesebb dolga és ez így is van rendjén. Két típusú szülővel találkoztam hosszú évtizedes gyakorlatom alatt: aki egekig dicséri gyermekét, és az, aki hallgat és kétségek közt van.

Először vizsgáljuk meg azt, aki kétségek közt vergődik, hasonló kérdések fogalmazódnak meg benne:

  • Miért nem olyan az én gyerekem, mint a többié?
  • Az enyém miért nem teszi azt, amit az övé?
  • Hogyan maradt le az enyém?
  • Mit vétettem?
  • Hol követtem el hibát?

Le kell tisztáznia mindenkinek magában, hogy nem kell haragudni azért másokra, mert dicsekszenek a gyerekükkel, ez mindig is így volt, a szülők általában büszkék a gyerekeikre. Nem azért mondják, hogy bárkit  bántsanak, egyszerűen kijön a szülőkből.

A fejlődés mindig előrehaladó változás, amely minőségileg új és magasabb rendű formát hoz létre. A fejlődés két egymással szorosan összefüggő, egymást kölcsönösen feltételező és befolyásoló folyamatból áll: a növekedésből és az érésből.

Ha jobban belegondolunk, nem is az a cél, hogy szófogadó gyereket neveljünk, olyat, aki mindig azt teszi, amit egy nagyobb vagy idősebb ember mond neki. Persze, jó lenne, ha azt tenni a gyerek, amit mi mondunk neki, de nem azért, mert mi vagyunk az okos felnőttek és mi mindent tudunk, hanem azért, mert a gyerek a legdrágább számunkra és a legjobbat szeretnénk neki. 

Ha viszont betörjük az akaratát és bólogató jánost faragunk belőle, könnyen megeshet, hogy mások felé is “szófogadó” lesz, azaz teljesíti az akaratukat, akik aztán ezt (csúnyán) ki is tudják használni! Ne szófogadó gyereket akarj nevelni, hanem olyat, aki megfontolt, meggondolt, vállalja a felelősséget és van önfegyelme!

 

Bár a társadalom állandóan arra sarkall bennünket, hogy összemérjük a teljesítményeinket, épp a kiemelkedő képességek miatt még fontosabb megtanulniuk a tehetséges gyereknek, hogy ez a képesség relatív. Ez a viszonylagosság azonban belső, vagyis önmagához kell, hogy viszonyítsa a teljesítményét.

Legfontosabb, hogy önmagunkban megadjuk a választ, magunk és a gyermekünk felé is.

 

 

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon