Az elmúlt években egyre jobban teret hódít egy újabb nevelési szemlélet, melyet Alfred Adler és Rudolf Dreikurs pszichiáterek fektettek le. A szemlélet lényege a két szakember szerint, hogy a gyerekeknek elemi szükségletük, hogy kötődjenek a környezetükben élőkhöz. Azok a gyerekek, akiknek szoros a kapcsolata a családjukkal, szeretteikkel és környezetükkel, kevésbé hajlamosak a negatív viselkedésre. Dr. Jane Nelsen, pedig “Pozitív Fegyelmezés” néven fektette le az elmélet alapjait.
A Pozitív Fegyelmezés célja olyan szociális készségek és képességek tanítása, mert tanítani kell, amelyek hosszú távon hozzájárulnak ahhoz, hogy egy gyerek felnőttként is boldog, sikeres, kiegyensúlyozott, hasznos és tevékeny tagja legyen a közösségnek és egyben társadalomnak.
Fontos közösségi és életvezetési képességeket és készségeket tanít. Az életvezetési készségek tehát összességében a mindennapi életvitelt biztosítják, mint például az önfenntartás, a társas kapcsolatok kialakítása és kezelése, munkával vagy szabadidővel kapcsolatos tevékenységek, olyan módon, amely mélyen tiszteletteljes és bátorító gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ideértve szülőket, tanárokat, nevelési tanácsadókat, gyermekvédelmi felelősöket, ifjúságsegítőket, a civil élet résztvevőit és másokat.
Az újabb kutatások szerint (Adlert igazolva) a gyerekek születésüktől kezdve igénylik a kapcsolatokhoz való kötődést. A gyerekek korán kapcsolatba léphetnek kortársaikkal. Bölcsődei, óvodai megfigyelések szerint az egyévesek is érdeklődnek egymás iránt, majd kialakulnak a kezdetleges csoportosulások. Kezdetben a társulásokat erős versengés jellemzi, később megjelenik a kölcsönös közeledés igénye a gyermekek között.
Az értelmi funkciók fejlődésének és a nyelvi fejlődésnek köszönhetően interakcióikat az idősebb gyerekek esetében tapasztalható kommunikációs elemek jellemzik, melyek fontosak a gyermek fejlődésében: másikra figyelés, figyelem, a figyelem fenntartása, kezdeményezés, válaszolás és azok a gyerekek, akik kötődnek a környezetükhöz, családjukhoz és iskolájukhoz, kevésbé hajlamosak a deviáns viselkedésre.
A Pozitív Fegyelmezés alapelve, hogy a fegyelmet tanítani kell, és a fegyelem tanít, személyiséget formál.
A Pozitív Fegyelmezés 5 kritériuma:
1. Egyszerre érvényesül a kedvesség és határozottság.
2. Segítjük a gyereket abban, hogy fontosnak érezze magát és éreztetjük vele, hogy hozzánk tartozik.
3. Az alkalmazott fegyelmezési mód hosszú távon hatékony.
4. Az alkalmazott fegyelmezési mód értékes életviteli és szociális készségeket tanít.
5. Az alkalmazott fegyelmezési mód ösztönzi a gyerekeket arra, hogy felfedezzék mire képesek, és hogy használják az őket érintő dolgokban a személyi erejüket és a problémamegoldó gondolkodásukat.
Érdemes egy kicsit tájékozódni a nemzetközi szakfolyóiratokban, mert Amerika, Ausztrália után lassan, de határozottan Európában is megjelent a Pozitív Fegyelmezés módszere.
Megosztás
