Oktatás és jótékonyság

Pixabay/coyot

Már búcsút intettünk a karácsonynak és lassan a télnek is. A téli ünnepkör környékén megszaporodnak a jótékonykodási szándékok, ruhagyűjtés, élelem, ebédosztás és a gyerekeknek a meglepetéscsomagok. Vannak a mi vajdasági egünk alatt is szép és  tartalmas példák. Igaz  akadtak, akadnak tartalmatlan öncélú gyűjtések, jótékonykodásra felhívó szlogenek és igyekeznek a lelkiismeretünkre hatni, de most nem erről szeretnék írni.

Az utóbbi időben, hála istennek, megszaporodtak az oktatás területén is a jótékonysági rendezvények, bálak.  Így farsang idején ez szembetűnő. Szép és dicséretes ez!

Hallani, hogy itt is ott is szerveznek bálakat, táncos mulatságot az iskola vagy óvoda javára.

Nézzünk egy kicsit a múltba.

Minden társadalomnak voltak szegény, elesett, magukról – koruk, betegségük vagy valamilyen fogyatékosságuk miatt – gondoskodni képtelen tagjai. Az egyes civilizációk, korok, különbözően viszonyultak a szegényekhez. 

A középkori keresztény társadalmakban a szegénység vallási töltetet kapott. Önként vállalt formái (például a szerzetesség) magas erkölcsi presztízst biztosítottak, a szegényekről való gondoskodás, alamizsnálkodás, jótékonykodás pedig az üdvözülés nélkülözhetetlen feltételének számított.

Az önmagukról gondoskodni képtelenek, a gyerekek, öregek, betegek ellátása azonban alapvetően a család és a tágabb rokonság feladata volt. Szükség esetén azok a szervezetek is besegítettek, amelyhez a rászoruló tartozott: a céh vagy az egyházközség.

A 19. század közepétől  a megerősödő polgári társadalom rengeteg – területi illetékesség, vallási hovatartozás, tevékenységi kör szerint differenciált – egyesületet hozott létre azoknak a társadalmi problémáknak a kezelésére, amelyet az  állam még nem tekintett saját illetékességi körébe tartozónak.

A mai lehetőségek között részben a civil szféra vállalta át ezeket a feladatokat, mondhatnám nemes feladatot.

Nem kell nagy beruházásokra gondolni, nem épülnek ebből a bevételből új oktatási intézmények, gondolom nem is ez a cél.

Azonban befestik a tantermet, foglalkoztató szobákat, padlót cserélnek új játékokat vesznek és sorolhatnám még, hiszen rengeteg lehetőség van.

Aki jótékonyságot vet, barátságot arat.

Több ilyen rendezvényen vettem részt az utóbbi időben és valóban igaza van a közmondásunknak, mert beszélgetünk egymás szemébe nézünk és látjuk benne önmagunkat. Segítünk és barátokra teszünk szert.

A mindennapi életünk, feladataink során nem ismerjük meg úgy egymást, mint akkor, mikor nemes célokért jövünk össze. Igaz ,,csak" egy ajtócsere, uzsonna a rászorulóknak, vagy sportolási lehetőség biztosítása.

Köszönjük meg a szervezőknek, a résztvevőknek hogy éltetik ezt a szép hagyományt és nem holmi ármánykodó jótékonykodásra hívnak fel bennünket.

A jótékonykodás közösséget épít, iskolákat, óvodákat szeretettel tölt be, ne hagyjuk elveszni ezt a régi, tartalmas  erényt és soha ne feledjük ez a tevékenység felelősség a közösség számára és alázatot követel.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon