A sikeres iskolai eredmények elérésében kulcsfontosságú szerepet játszik az intelligencia, amelynek egyik, széles körben elfogadott meghatározása Wechslertől származik: „Az intelligencia az egyén összetett vagy globális képessége arra, hogy célszerű en cselekedjék, értelmesen gondolkodjék, és a környezetéhez eredményesen alkalmazkodjék”.
De ez még nem ad magyarázatot arra, hogy miért is kapott intőt a gyermek.
Az intő, vagy ahogyan ma szokás mondani „gyenge eredmény” befolyásolja a család, a környezet, és nem utolsó sorban a gyermek, gyermekek hangulatát.
Talán nem a legszerencsésebb időpont az új év előtti napokban kiosztani a bizonyítványokat és benne a tanulmányi előmenetelt jelző gyenge osztályzatot, de ahogy a tapasztalatom mutatja, gyorsan és zökkenőmentesen túlteszik rajta magukat a szereplők.
A tanuló szempontjából mindenféleképpen jó, hogy ünnepre készül a család és „egyéb elfoglaltságok” miatt nem tudnak foglalkozni ezzel az „üggyel”. Valójában egy-két dorgáláson kívül nem jut más – a ,,túloldalon" pedig, természetesen a fogadkozások. Ezzel le is van tisztázva az ügy!
Azonban jó lenne, ha következetesek lennénk, követnénk az ígéreteket, azok betartását és segítenénk gyermekünknek, mert ha ismerjük gyermekünket, akkor ismerjük magunkat is.
Szemünk fényének megnyilvánulásai jelzések szülők, barátok, közösség számára, csak fel kell ismernünk.
Valójában (tisztelet a kivételnek), a szülők többsége a könnyebb utat választja. Hisz a gyermekének (ez még szép és dicséretes), de magára hagyja és az ígéretek betartását csak tőle várja!
Mennyire nehéz ez! Higgyék el, nagyon! Magára maradni az ígéreteivel még a felnőttnek sem egyszerű.
Mindegyik szereplőnek a tőle telhető segítséget meg kell, meg kellene adni.
Pedagógusnak – kéznyújtás – emelje fel, segítse ha megbotlik, tanítsa ,,járni" újra és újra. Szülőnek – megismerni gyermekét, szokásait, kívánságait.
Nem olyan nehéz ez!
Az általános és a középiskolai tanulmányok kezdetén a gyerekeknek több kihívással is szembe kell nézni.
Be kell illeszkedni egy új közösségbe, magasabb szintű elvárásoknak kell megfelelni. Erre fel kell készíteni a gyerekeket, szülőket.
A folyamatokból következik, hogy ez nem mindig zökkenőmentes, ami gyakran a tanulmányi eredmények romlásához vezet.
És íme két, szakállas vicc a tanügyből (attól, hogy szakállas, még elgondolkodtató):
Tanárnő:
- Na Pistike, itt van ez a térkép. Mutasd meg rajta, Amerikát!
Pistike:
- Tessék itt van!
Tanárnő:
- Na osztály, azt tudjátok ki fedezte fel Amerikát?
Osztály:
- Pistike!
♦
Egyszer egy kisfiú nagyon rondán beszélt az iskolában, ezért intőt kapott. Mikor hazaért, el is újságolta szomorúan az apukájának.
- Kisfiam,hogy merészelsz ilyen csúnyán beszélni,hogy még intőt is kapsz!? Menj a szobádba!
Mire a gyerek a szobájában van ,az apa megkérdi a feleségét:
- Na, most mondd meg, szerinted honnan a f***ból tanulhatta?
Példaképek vagyunk felnőttek, szülők, pedagógusok!
Elgondolkodtató ez a tény is!