Ha jobban körülnézünk és látunk is

A gyermekbántalmazásról

Pixabay/FeeLoona

„A madárnak (...) szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.”

(Tamási Áron)

 Ahhoz, hogy szülőföldként tekintsek erre a tájra, szükségem van arra, hogy szeressem a fákat, a naplementét, a fölém boruló eget és az embereket önzés nélkül. Ha ez nincs meg, nehéz szülőföldnek nevezni bármilyen tájékot.

Ugyanígy szeretni kellene az iskolát, a padokat a mindennapi együttlétet a közösséget és segíteni a gondjaikban.

Sajnos nap mint nap szembesülünk azokkal a „számunkra nem tetsző” helyzetekkel, amik befolyásolják iskolás gyerekeink életét.

Nem szeretnék  zászlókat lobogtatva rohangálni az úton, de baj van!

 

Mi a gyermekbántalmazás?

A gyerekek bántalmazása két nagy csoportra osztható. Az egyik, amikor a gondozó (aki tipikusan a szülő vagy a nevelőszülő) akár szóban, akár testileg valami rosszat tesz a gyerekkel – ez a klasszikus gyerekbántalmazás vagy gyerekek elleni erőszak; a másik esetben elmulaszt valamit megtenni, amire a gyereknek szüksége van – ez az elhanyagolás. Mindkettő hosszú távú káros következményekkel jár, mivel a gyerek felé azt az üzenetet hordozza, hogy nem szerethető, az igényei nem fontosak, és a testével nem önmaga rendelkezik.

A gyerekbántalmazás fajtái:

  • Érzelmi erőszak: leggyakrabban a gyermek sértegetése, megszégyenítése vagy megalázása. Leggyakrabban elhangzó gondolatok: sértegetik a barátait, örökbeadással fenyegetik, számára fontos tárgyak összetörése, berendezési tárgyak dobálása.
  • Testi erőszak: ide tartoznak a gyermek rázása, dobálása vagy lökdösése, megpofozása, kézzel vagy bármilyen tárggyal való megütése, szobába bezárása, vagy a mindennapi szükségleteinek megvonása, értem itt alvás-, táplálék-  vagy folyadék megvonást.
  • Szexuális erőszak: az érzelmi és a testi erőszakkal ellentétben a gyerekek szexuális bántalmazását nem mindig kíséri nyílt kényszerítés és erőszak. Az elkövetők gyakran nyílt vagy burkolt zsarolással, kedveskedéssel vagy megtévesztéssel veszik rá a gyerekeket a szexuális cselekményekben való aktív részvételre, ezért az ilyen cselekményeket a szexuális “visszaélés” vagy “abúzus” kifejezésekkel szokták megnevezni.
  • Elhanyagolás:  ez a kategória arról szól, hogy a szülői feladatnak nem felel meg az állítólagos szülő. A gyermek szándékosan vagy szülői figyelmetlenségből kerül elhanyagolt állapotba.

Ami napjainkban nagyon szembetűnő:

  1. táplálkozásbeli elhanyagolás – a gyermeknek magának kell gondoskodnia élelmezéséről, nem kap enni
  2. ruházatbeli elhanyagolás –  nincs megfelelő lábbeli és ruházat
  3. életkörülménybeli elhanyagolás – hideg lakás, koszos
  4. egészségügyi elhanyagolás – nem megfelelő táplálkozás, nem viszik orvoshoz

 

A gyermekbántalmazás következményei:

Testisebek, zúzódások, törések.   Az állandó rettegés és bizonytalanság okozta pszichoszomatikus betegségek: hasmenés, fejfájás, orvosi ok nélküli súlyos megbetegedések, allergiák kialakulása.

Lelki- és viselkedésbeli következményekelmagányosodás, gátlásosság, belső rosszaságtudat és bűntudat, hamis én kialakulása (“Ha az emberek megtudnák, valójában milyen vagyok, mindenki eltaszítana.”), agresszió a kortársakkal, öngyilkosság fontolgatása vagy öngyilkossági kísérletek, szökési kísérletek, drog- vagy alkoholfogyasztás, bűncselekmények és bandák felé sodródás.

Felnőttkori hatások:

Depresszió, elmagányosodás, nehézkes vagy nem létező intim kapcsolatok, alkohol  vagy drogfüggőség, ismételt önveszélyeztetés (pl. újabb bántalmazó kapcsolatok nem elhagyása).
 

Ha jobban körbenézünk és látunk is, akkor észrevehetjük ezeket a jelenségeket. A pedagógusok naponta szembesülnek ezekkel a „bántalmazásokkal”.

Úgy gondolom, mindenki kötelessége, hogy szülőföldnek tekintsük közvetlen környezetünket, amiből következik, hogy küzdjünk az előbbiekben foglalt negatív jelenségekkel szemben.

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon