Valóban a statisztikák elég előkelő helyet biztosítanak a finn oktatási modellnek és annak eredményeinek. A finn oktatási szakember megadja a választ:
„Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a gyerekek nem azért járnak iskolába, hogy teszteket oldjanak meg. Az életet jönnek tanulni, s szeretnének rátalálni saját útjukra. Vajon egyáltalán lehetséges-e mérni az életet?” (Eero Väätäinen)
A tények magukért beszélnek, összehasonlítva és nem minősítve a mi iskolarendszerünkkel a finn oktatási rendszert, sok eltérés mutatkozik.
Sok a tesztelés, röpi és ki tudja milyen nevet adnak neki. A tesztelés magával vonzza a lexikális tudást. Alapjába véve ha tetszik nekünk, ha nem tényleg az életet jönnek, jönnének tanulni a gyerekek. A család – és erről nem szeretnék vitát nyitni, átalakul. Sajnos tapasztalatom alapján egyre kevesebb az a funkció, amit eltud látni. Nem azért, mert nem volna képes rá, hanem csak azért, mert nem ismeri fel a helyzetet, nem látja kellőképen, nincs meg a tapasztalata hozzá, hogy a helyzeteket megfelelően tudja kezelni. Itt lép be a pedagógus (óvodapedagógus, tanító, tanár, osztályfőnök és a többiek), akik remélhetőleg kellő tudással és tapasztalattal rendelkeznek.
Visszakanyarodok a finn modellhez. Maga a „finn titok” nem is olyan nagy „durranás”. Alapvetően az „élet” tempójára épül:
- Kevesebb az iskolában töltött idő – több idő jut a pihenésre és egyéb tevékenységre, mint a tanárnak, mint a diáknak.
- Kevesebb a tanóra – több idő jut a tervezésre a feladatok, feladatsorok átgondolására ( a finn pedagógus évente körülbelül 600 órát tanít)
- Kevesebb a tanár – nagyobb az odafigyelés. Nem ritka példa, hogy hat éven keresztül követi a pedagógus a gyermek fejlődését . El kell azonban mondani, hogy az osztályok létszáma 15-20 fő.
Egyelőre itt be is fejezem. Elgondolkodtató, hogy hangsúlyt fektetnek a gyermekek és a pedagógusok pihenésére. Kevesebb az óraszám, mert kevesebb időt töltenek az oktatási intézményekben.
És akkor fontos tényező az osztálylétszám. 15-20 fő ideális, van idő átgondolni, összefűzni, összerakni komplex egésszé a tananyagot.
Megállapítások :
- A tanár és a diák rengeteg időt tölt az iskolába, mindenki túl van terhelve. Diákok 27-32 óra heti terhelés és nem beszélve még a különböző aktivitásokról ( testnevelés, kórus, kreatív szakkörök). A tanárnak lehet túl órája, de a tanítóknak nem. Tehát mindenki le tudja vonni a konzekvenciákat.
- Az osztálylétszám 15 a minimum, de 30 a maximum. Akkor individualizáljunk!
Az életre kell tanítani, a valós életre nem pedig a könyvtáraknak. Ne feledjük, attól még a mag is kikel, ha nem is gondozzuk, de szebb és értékesebb ha óvva, odafigyeléssel gondozzuk.
Megosztás
