Erőszak az iskolában (is)!

Wikipédia

Napjainkban, sőt mondhatnám, hogy az elmúlt években folyamatosan téma az erőszak az iskolában, vagy is az oktatási és nevelési intézményekben is. Érdemes volna egy kicsit tájékozottabbnak lenni ez ügyben, hiszen rendkívül érzékeny és szerteágazó, összetett jelenségről van szó.

Mielőtt még törököt fognánk, nem ártana ismerni a jelenség természetét, természetrajzát és önismerettel is egy kicsit megfűszerezni, hiszen az elektronikus média ontja a lehetőségeket, magyarázatokat.

Sajnos azt tapasztalom, hogy mindenkit okolni lehet, sőt kell is, de önmérsékletet nem kell tartani.

A szóbeli erőszak során az elkövető fél nem alkalmaz fizikai erőt: a másik önértékelését pofonok vagy ütés helyett szavakkal rombolja le. Nem kíváncsi a másik véleményére, hanem saját igazságát akarja mindenáron bebizonyítani, és így a másik fölötti uralmát biztosítani. 

A leggyakoribbak a közösségi, szóbeli zaklatások, kirekesztő, pletykáló vagy hazugságon alapuló megaláztatások lehetnek, illetve a fizikai erőszak, ami a piszkálástól és lökdöséstől egészen a súlyos testi fenyítésig, megverésig vezethet.

Kialakulófélben van, vagy már ki is alakult, hiszen jelen van mindennapjainkban a virtuális bántalmazás, kisiskolás korban is.

Hihetetlen számomra, hogy harmadikos, negyedikes  gyerekeknek   közösségi profilja, profiljai vannak.

Hogyan lehetséges ez?

Már születésnapra, elsőáldozásra, iskolaév befejezésére  okos telefonokat kapnak ajándékba. 

Válasz:

  • haladni kell a korral
  • olyan okos, már kiskorában is gépet tudta kezelni
  • jobban tudja mint mi
  • a szomszéd gyereknek is van, miért pont az én gyerekem maradna le!

Azt hiszem ezt nem kell magyaráznom!

Megoldások a bántalmazásra

A  felmérés alapján három megoldási módszert vagy szituációt különítettek el. Ezek a többek közt a „szokásos”, „ideális” és „vágyott” reakciók voltak.

A szokásos reakciók közé a  többek közt a kiabálást, írásbeli, formális szabályozást, az elkülönítést, vagyis az esetleges bántalmazó és áldozat elkülönítését, illetve a konfliktusok semmissé tételét, feloldását jelenti.

Ezzel szemben az ideális megoldások  egyrészt a hierarchia megszüntetése lenne, a jobb kommunikáció érdekében, aminek keretében a tanár egyenrangú félként kezeli az érintetteket. Ideális megoldás lehet még a differenciált bánásmód, ami a konfliktusok megelőzéséhez vezethet, például egy jellemzően problémás helyzetben a felek kiemelése és különböző feladatokkal megbízása. Ide tartozhat még a diákok és a  pedagógusok nagyfokú figyelme és megfelelő kommunikációja, amivel a helyzetek megelőzhetők, illetve kezelhetők. Itt példaként az online térben zajló konfliktusok jelentek meg, amiket egy online is jelen levő tanár még időben észlelhet és megállíthat.

A harmadik, vagyis a vágyott reakciók: konfliktusra nyitott, megfelelő kommunikáció, nagyfokú türelem és kitartás a tanárok részéről, következetesség és igazságosság a diákokkal szemben, illetve konfliktushelyzetben a bántalmazókkal szembeni következetes kiállás, végül a pozitív és bizalmas légkör megteremtése, amiben a diákok tudnak a tanáraikhoz fordulni.

Igen, ez így tökéletes!

Csak egy a bibi:

  • lassan de biztosan leépítik a pedagógus tekintélyét ( mi ezt jobban tudjuk- szlogennel)
  • nem partnerként tekintik a pedagógust ( ellenfél, akit le kell győzni és bebizonyítani igazunkat)
  • mindenért ő felelős ( az a dolga)

És még is mozog a Föld...

Sok kollégát ismerek:

  • akik nem adják fel
  • akik próbálkoznak gyerekkel, szülőkkel
  • nevelnek is
  • igyekeznek értéket közvetíteni

 

Ne felejtsük el a szóbeli-verbális erőszak nem csak gyereknek fáj, ugyan úgy felnőttnek és pedagógusnak is!

 

Megosztás

Google icon
LinkedIn icon
Pinterest icon
Reddit icon
e-mail icon