A vajdasági iskolákban már évek óta június 28-a a nagy nap, a bizonyítványosztás. A szülők felkészülnek, hogy egy két utasítással együtt átvegyék a bizonyítványt. Ami a régi időkben piros volt és különböző vastagságú, ma már kék és az általános iskolai bizonyítvány két részből áll. Az első ciklusból, ami magába foglalja az alsó osztályt és a második ciklus, ami a felső osztályokat jelenti. Alsó osztályban kimondottan jó jel a bizonyítvány kézhez kapása, míg felső osztályban kissé kellemetlen, hiszen akkor az azt jelenti, hogy vagy pótvizsgára kell menni vagy pedig évet ismétel a tanonc.
Hivatalosan különben Diákkönyvecske a neve a dokumentumnak, de a köznép csak bizonyítványnak, vagy bizinek hívja.
Ezek azok a pillanatok, amikor a családba belép az iskola, a pedagógus. Ezek azok a helyek és helyszínek amik fontosak és meghatározóak a család, az iskola és a pedagógus számára is.
Legyünk tisztában, hogy egy év végi bizonyítvány nem csak a diákot értékeli, hanem a családot és a pedagógust is. Ezek a meglepetés vagy az öröm percei. Itt derül ki, ki és hogyan működött együtt.
Figyelemmel lehet kísérni a szülő és a pedagógus közös munkáját, kapcsolatait és kapcsolatrendszerét.
Minden gyermek igényli a sikert, hozzáteszem, hogy nem csak a gyermekek hanem maga a szülő és a pedagógus is megerősítést vár el.
Ha annyira kimagaslóan rossz az a fránya érdemjegy, érdemes volna pedagógusnak és szülőnek is együtt elgondolkodni a további lehetőségekről:
- miért nem hozta a teljesítményét a gyermek?
- mi akadályozta a teljesítésben?
- milyen feltételek hiányoznak? ( gondolok itt szociális, egészségügyi, anyagi stb. lehetőségre)
- mit lehet tenni, hogy ezeket kiküszöböljük?
Tapasztalatból mondom, sokszor egy jó beszélgetés is elindíthat jó és hasznos folyamatokat. Mindig az első lépés a legnehezebb, és ne feledjük, hogy a világkörüli utak is az első lépéssel indultak.
A bizonyítványért és a benne foglalt érdemjegyekért pedig nem kell venni semmit, szerintem. Fontosabb, hogy megbeszéljük, átbeszéljük a szép és a kevésbé szép jegyeket is.
Nem kell újabb kütyü, hiszen nem az a lényeg. A tanulás jutalma a bizonyítvány vagyis a diákkönyvecske. Ha mindenáron venni akarunk egy újabb eszközt, azt ne most tegyük meg. Akinek pedig rosszabb a bizije, azzal érdemes elbeszélgetni, hogyan is jutottunk el eddig. Mert ekkor szokott bekövetkezni:
- az iskola hibája
- a pedagógus hibája
- a rendszer hibája
Érdemes volna végiggondolni, mert azzal legyünk tisztában és nem vitatom a fent említetteket, hogy magunkról állítunk ki képet, mint szülő és mint pedagógus is.
Ha hazaértünk a bizonyítvánnyal, beszéljünk róla, olvassuk fel ami benne van, érdeklődjünk, ha lehet örüljünk, ha nem tehetjük meg, akkor pedig keressük a válaszutakat a problémákra.
Egy séta, egy fagyi mellett sok-sok mindent megtudhatunk gyermekünkről, barátairól, az iskolában betöltött helyéről, pedagógusról és még rengeteg apró dologról, ami gyermekünket foglalkoztatja.
Amikor mindenen túl vagyunk, tegyük el a diákkönyvecskét és majd csak szeptemberben vegyük újból elő.
Megosztás
