Nagy szavak, tervek, ötletek fogalmazódnak meg. Ezekben a napokban mindenki készül, tervez, ki ruhát ki programot, ki esti bulit.
Így van ez jól. A hétköznapok magányából egy ünnep kimozdít mindenkit.
Akinek gyereke, rokona van a ballagók között azt mindenféleképen. Akinek nincs, az megcsodálja a kirakatokba helyezett tablókat és a ballagási műsoron vagy a felvonuláson részt vesz.
Osztályfőnöki óra, mit is mondhat most az ,,oszi":
- dicsér
- utat mutat
- meghatódik
- összegez
Mit is tehetne?
Komoly döntéseket kell meghozni családnak, közösségnek, iskolának és mindenkinek. Egy ballagás margójára ráfér minden. Elgondolkodtató, hogy mire használják ki!
Meg kell becsülnünk minden pillanatot, ami az összefogásra az egymás mellé állásra szólít fel. Hibákkal, nehézségekkel együtt. Nem szabad és nem lehet játszani egzisztenciákkal. A hibákat orvosolni kell , nem szabad szőnyeg alá söpörni és úgy tenni, hogy minden jó és tökéletes.
„Ballag már a vén diák tovább,tovább
Búcsúzni kell most cimborák tovább,tovább
Az élet hív a munka vár
Itt az óra meg ne állj
Tovább,tovább tovább
Fel búcsúcsókra még cimborák! „
Búcsúznak, tele élményekkel, felelések emlékével.
Most még ez, de lassan valóban az élet komoly döntései várják a diákokat.
Érettségi, felvételi és a mellé párosuló gondok:
- hova tovább?
- merre menjek?
- mi lesz velem?
Sokszor úgy tűnik, hogy azok a fiatalok már mindent tudnak, nem is engedik közel magukhoz a kételyeket, de nem így van!
Mint minden ember ők is félnek, tegnap még gyerekek voltak, ma már nekik kell, kellene dönteni. Álljunk melléjük, segítsük őket!
Annak idején minket is felkaroltak, ne hagyjuk magukra őket!
Mi is megrajzoljuk saját portrénkat a világról és magunkról cselekedeteink által!
Megosztás
