pixabay
Az életünk értelme, célja, tárgya ez. Keressük a boldogságot, tudatosan, vagy sem, de a tetteink mögött ez az erős érzelem, vágy vezérel bennünket.
Kétségbevonhatjuk ezt az állítást, cáfolhatjuk is, teszik ezt sokan, mondván, ha mindenki a bolodgságot keresi, akkor miért nem tapasztaljuk azt, hogy mindannyian egy irányba haladunk?
Itt lép érvénybe a sokszínű emberi mivoltunk, vajon kinek mit jelent a boldogság? Kinek mi jelent örömöt?
Ha a paicon azt mondom, kérek egy kiló almát, kapok is, sőt egy kiló húsz dekát, maradhat?
De vajon miben mérjük, mi a mértékegysége a boldogságnak?
Ez már bonyolultabb mint az egy kiló almám. Mindenki másban. Vannak akik az anyagi javakban, pénzben mérik, míg mások ráébrednek arra, hogy egymásban, a mindennapokban, a családban, a napsütésben, a közösségben a munkában, az egészségben mérik a boldogságot. Ehhez mérten különféle helyeken keressük ezt az érzést, amelyre kétségkívül szükségünk van, több kevesebb sikerrel. Még olyanokat is ismerünk, akik egymás megsegítésében lelik örömüket, nem pedig egymás életének megkeserítésében.
Adódik a kérdés, hogyan alakul ki az, hogy ki melyik csoportba sorolódik be?
Ez sem a kiló almámhoz hasonlatos, annál sokkal összetettebb kérdés.
Természetesen a környezetünk, a család ahol felnövünk, az otthonról kapott értékrendünk az egyik meghatározója. Később a közösség, ahova tartozunk, akikben valamiféle kapcsolódási pontot vélünk felfedezni. Sőt! Azok az emberek, akik körülvesznek bennünket, akarva vagy akaratlanul hatnak ránk. Éppen ezért válogassuk meg, kikkel vesszük körül magunkat, mert tudják, madarat tolláról embert barátjáról….
Megosztás
